Az érdekes hangzású névvel rendelkező Xanten városa egy aprócska, mindössze 21 ezres lélekszámú település Észak-Rajna-Vesztfália tartomány északnyugati csücskében, ugrásnyira a holland határtól. Jelentősége azonban annál nagyobb, mert nem elég, hogy a Nibelung-ének hősének, Siegfridnek állítólagos szülőhelye is itt ringott, de ami bizonyos, hogy az egyik legnagyobb régészeti lelőhely itt található az északnyugati limes, azaz a Római Birodalom határvonala mentén.
A Kr. u. 1. században alapított Colonia Ulpia Traiana Köln után a második legnagyobb település volt a Római Birodalom e régiójában, így nem is csoda, hogy a teljes ókori város kiterjedését felölelő Régészeti Park egész napos családi programot kínál kicsiknek és nagyoknak, és bizonyosan örök emléket ad az idelátogatóknak innovatív megközelítéseivel, korszerű műemléki és régészeti bemutatásaival.
De mielőtt kisétálunk kitűzött úti célunkhoz a Régészeti Parkba, érdemes egy kis sétát tenni előzetesen Xanten belvárosában, melynek évezredes múltja nem elhanyagolható, tekintve, hogy 883-ban említik először ad Sanctes néven, amelyből a ma használatos Xanten névhasználat kialakult az idők során.
Óriási szerencse, hogy a Római Birodalom bukását követően a középkori település nem az ókori városra települt rá, ám a részleges pusztítás így sem maradt el. Xanten rendezett utcáinak bejárása után megcsodálhatjuk a középkori katedrálist, mely egyrészt gyönyörű, másrészt megdöbbentő, milyen praktikus is volt az ember minden korszakban, mivel az egyedi építészeti ízekkel és hangulatos kerengővel rendelkező templom a már akkoriban is kőbányának használt egykori római város köveiből épült fel. Ez akkoriban biztos jó ötletnek tűnt, de azért a 19. században leálltak a múlt ilyetén kifosztásával, így szerencsére nem sikerült a teljes római várost elhordani, rengeteg minden fennmaradt – legalábbis a föld mélyében. A 20. század második felének régészeti feltárásainak köszönhetően számos töredék, épület alaprajz, sőt az egész város kontúrja napvilágra került és ezt követően napjainkra már itt is megindult több épület részleges, vagy teljes visszaépítése, rekonstrukciója.
Több órás látogatásunkat a bejáratnál lévő félig rekonstruált amfiteátrumnál kezdjük, mely mellett 1:50-es léptékben készült modell tájékoztat bennünket az aréna építési idejéről: Colonia Ulpia Traiana 10 ezer főt befogadni képes amfiteátruma a Kr. u. 2. század második felében épült fel, kb. Traianus császár uralkodását követő évtizedekben. Az amfiteátrum ma újra él, rendezvényeknek ad otthont, újra érzékelhetőek a korabeli méretek, a fedett terei pedig kiállítási anyagok számára biztosítanak kiváló terepet.
Ezek megtekintése után megkezdjük 12 stációból álló városnéző túránkat, mely egy igazi időutazás a rómaiak világába, ahol a műhelyekben és a kézműves házak mellett felállított bemutatóterek segítségével plasztikus képet kaphatunk a kétezer évvel ezelőtti életmódról, kultúráról és építkezési technológiák széles spektrumáról. Az épületek és főként a bútorozott, újrafestett belső terek hiteles rekonstrukciója segítenek újraélni a római világot. Egy az egyes méretben ismerkedhetünk meg a szigetszerűen elhelyezkedő egykori római háztömbök (insula) fogalmával, a kialakított utcák segítségével kirajzolódik előttünk a valóságban is a városszerkezet.
A római korban ismert falszerkezetek, héjazatok, stb. tanulmányozása rádöbbent arra, hogy szinte minden fontos és hagyományos technológia létezett már kétezer évvel ezelőtt is. Mind-mind üzenet a múltból: az anyaghasználat, a díszítések, a korabeli habarcs és a római beton használata, a külső terek burkolására használt korabeli terrazzo, stb. Az udvarokon úgy mutatják be a cserép, a pala, a zsindely használatát, mint egy-egy mai modern cserépgyártó üzemben. Az oszlopok és a falak építési és burkolási technikájának bemutatója láttatja, mi van a vakolat mögött, előtűnik a kétezer éve használatos falszövet alapanyaga. A római emelődaru modellje, a korabeli favázas szerkezetek falrészlete mind-mind tapintható közelségben állnak az egyes épületek udvarán, informatív háromnyelvű (német, angol és holland) magyarázószövegekkel ellátva.
Miközben az insulák mentén árnyas fák között haladunk egyik a helyszínről a másikra sétálva, római kőtárral is találkozhatunk, valamint egy nyitva hagyott feltárási területtel, ahol egy épület alaprajza rajzolódik ki a talajban. Az előkerült leletek mellé magyarázótáblák kerültek, így egy feltárt vízvezeték, vagy a fűtésrendszer egy szakaszának darabja segít a nagy egész elképzelésében.
A Kikötői Templom (Hafentempel) is épül már újra, lehet, hogy itt meg kéne állni, de biztos nagy a csábítás, hogy minél teljesebben visszaépítsék ezt az emléket is.
Ha elfáradunk, betérhetünk az egyik épületben kialakított „játékbarlangba”, ahol a római kockajátékok világával ismerkedhetünk és étkezési lehetőséggel is találkozhatunk a területen.
És hogy mi volt a városfalakon túl? Ott sem állt meg az élet, a római szabványnak megfelelő, 6,5 méter szélességű kocsiutak kötötték össze az egyes településeket, hogy végül minden út Rómába vezessen. Az egyik udvaron faragott kocsit és fából faragott, életnagyságú ökröket és lovakat látunk a kocsik elé fogva. Nem volt kényelmes az utazás, de hatékonynak számított abban az időben, ráadásul a korszak legkitűnőbb járófelületén, a római kor „sztrádáin”. Érdemes belegondolni, hogy hány mai autópálya húzódik a korabeli római utak nyomvonalán és hogy hány helyen maradt fenn kiváló állapotban a 2000 éve megépített útpálya egy-egy szakasza.
A városfalakon túl a temető rekonstrukciójára is sor került, ahol a sírok fölött álló kifestett szobrok furcsán hathatnak a 21. századi szemlélőnek, de a korban ez volt a szokás, bármennyire is hozzászoktunk az időjárási körülmények által lecsupaszított szobrok látványához.
Ha mindez még nem lenne elég, akkor a látogatás csúcspontjának számító múzeumépületbe lépünk, ami nem más, mint az egykori fürdők romjaira épített acélból és üvegből készített védőépület. Ez az előremutató, lábakon álló védőépület alakjával megidézi az egykori fürdőkomplexum tömegét, alul biztosított a természetes szellőzés a frigidarium, a tepidarium és a caldarium maradványainál. Az épület felsőbb szintjein pedig egy olyan kiállítótér vár bennünket, amely a legmodernebb audiovizuális effektekkel teszi még átélhetőbbé időutazásunk élményét.
Egyetlen nap alatt egy éves római kurzus anyagát tudja magába zárni a befogadó látogató, Xanten az a hely, ahová 5-10 évente érdemes lenne visszatérni!
/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
