Zubreczki Dávid | 2020.04.21

A látványtervek alapján nem is gondoltuk volna, milyen lesz az Országház az új emlékhelyről nézve.

A Kossuth téren épülő Összetartozás emlékműve eddig is tetszett: jó, hogy a monumentális szoborállítás helyett tulajdonképpen egy tájépítészeti beavatkozással emlékeznek meg Trianon századik évfordulójáról. Egy most megjelent építési fotó tanúsága szerint viszont tud a fejlesztés valami olyasmit is, amire nem is gondoltam: Budapest egyik legizgalmasabb álperspektívája születik meg vele.

Az emlékmű ugyanis egy száz méter hosszú, négy méter széles lejtős rámpa, mely a Kossuth tér irányából mélyül az Alkotmány utcában. A végén egy körüljárható gránittömb van, több helyütt meghasadva, a közepén örök lánggal, amely nem emelkedik az utcaszint fölé. A rámpa falán kétoldalt a történelmi Magyarország valamennyi – összesen több mint 12 ezer – településének neve lesz kőbe vésve.

Városszerkezeti szempontból eddig is szimpatikus volt: nem zavar bele az Országház és a Kossuth tér látványába, pedig az utóbbi lezárásával kialakult zsákutca nagyon adta volna magát valami historizáló emlékműállításra. A járdák szélesebbek lesznek, mint eddig voltak, a fák maradnak a helyükön, és még csak biztonsági korlátot sem kellett építeni: egy trükkös növénysávval oldották meg, hogy senki ne potyoghasson be a mélyedésbe.

Ám az a látványtervekből nem derült, ki, hogy milyen is lesz a kilátás a „gödörből”. A tér fejlesztéséért felelős Steindl Imre Program azonban most kiposztolt pár fotót a fejlesztés állásáról, és ezek egy egészen izgalmas új látószöget mutatnak be. Budapest talán legizgalmasabb építészeti álperspektívája született meg.

A perspektíva lényege ugye – nagyon slendriánul megfogalmazva –, hogy a hozzánk közelebbi tárgyakat nagyobbnak, a távolabbiakat kisebbnek látjuk. A tőlünk távolodó vonalak pedig egymáshoz közelednek, és aztán összefutnak egy enyészpontban. Ezt mindannyian megtanultunk az általános iskolában rajzból (vagy valamikor később, mert hát ugye ki az, aki rajzot magolt általános iskolában).

Az álperspektíva viszont becsapja a szemet. Mondjuk, amikor a hozzánk közelebbi tárgyak tényleg nagyobbak, a távolabbiak meg tényleg kisebbek, akkor az agyunk ezt úgy rakja össze, hogy sokkal messzebbinek tűnik, ami távol van, mint valójában. Álperspektívával nem csak a Csodák palotájában lehet találkozni, ilyen optikai illúziókkal az építészet is szívesen operált, főleg a barokk idején. Legismertebb példája a római Szent Péter tér, ahol Bernini az ovális formát egy trapézzal keresztezte, a széttartó térfalakat azonban a szemlélő hajlamos párhuzamosnak érzékelni.

Az új emlékmű aljánál állva viszont más játszik velünk: a rámpa fala egyre alacsonyabb a tér felé visszanézve, így az az érzésünk, hogy az Országház nagyon messze van tőlünk. Éppen ezért jóval nagyobbnak látjuk, mint amilyen valójában. A különös érzést fokozza, hogy az Alkotmány utca nem merőleges a térre. Így, bár úgy érezzük, a főbejárat ívei velünk szemben vannak, a kupola mégis „félrebillen”.

Megkérdeztem Wachsler Tamást, a fejlesztést végző Steindl Imre Program vezérigazgatóját is a jelenségről, aki elmondta, hogy ez tudatos tervezés eredménye. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelye nem egyszerűen egy emlékmű, hanem egy jól átgondolt koncepció része. Mint mondta, nem csak azzal számoltak, milyen lesz az különböző irányokból nézve, hanem azzal is, milyen lesz a kilátás az Országházra lentről,  az örökláng elől. Bár azt hozzátette, hogy a kialakult látvány, az álperspektíva látványa várakozásaikat is meghaladta.

Egy éve azt írtam az emlékműről, hogy „abszolút Insta-kompatibilis turistalátványosság lesz: előre látom, ahogy mindenki a saját városa/faluja neve előtt szelfizik majd”. Nos, úgy néz ki, a valódi instalátványosság ez a perspektíva lesz. Amolyan kötelező fotópont, ahonnan ezentúl éppúgy le fogja mindenki fényképezni az Országházat, mint most a Batthyány téri rakpartkorlátról, vagy a Halászbástyáról. Hamarosan ott lesz ez is az útikönyvek és utazóblogok top 5 titkos budapesti tippje között, az Insta pedig tele lesz több tízezer tök ugyanolyan fényképpel.

Csak legyen már végre vége a járványnak, alig várom!

Az emlékmű Zimay Balázs építész, és Mohácsi Sándor tájépítész munkája, a tervek szerint 2020. június 4-én adják át az Alkotmány utca Kossuth Lajos téri torkolatában.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár






Építési megoldások