A Flórián tér története elképesztően régre nyúlik vissza. Ha nagyon tágan értelmezem, akkor úgy 1800 évre, de ha kicsit visszafogom magam, akkor is pár százra. Ám az a hatalmas placc, ami se nem tér, se nem park, csak egy el nem készült városközpont szerencsésen üresen maradt helye, az is itt van már velünk vagy fél évszázada. (Aki kíváncsi a történetére, jöjjön el velem a legközelebbi sétámra, ott részletesen elmesélem!)
Erre a nagy üres, füves, ösvényekkel teletaposott helyre született egy terv a Garten Studio műhelyében, Vastagh Gabi, Szloszjár György, Bárány Borbála,Hollósi Vivien, Sipos Eszter munkája. Ezt azonban nem egyedül alkottak meg 2017-ben: hasonlóan más óbudai közparkokhoz, ezt is részvételi tervezéssel készítették el.
Az azóta „íróasztalfiókban” pihenő elképzelést most újra elővette a főváros, mint arra a főtájépítész, Bardóczi Sándor Facebook-posztja felhívta a figyelmet. Mivel ennyi idő alatt történtek változások, ismét előkerültek eldöntendő kérdések, melyekre választ vár a főváros a polgáraitól, de utána, ha minden jól megy, az engedélyezési és a kiviteli terv következik.
Na de milyen is lesz a terv, ami megvalósul?
Tájépítész történetek című könyvünk, melyben a Garten Stúdio negyedszázados munkásságán keresztül mutattuk be a tájépítészszakma különböző területeit. A Csapat című fejezet a részvételi tervezésről szólt, ebben kapott helyet a Flórián tér is. (Míg a római romokat az Emlék, a Flórián szoborcsoport környékének kialakítását pedig a Szobor című fejezetben mutattuk be.) Az idevágó fejezetrészletet és néhány ábrát most idemásolok a könyvből. A fejezet első fele a szintén közösség bevonásával megalkotott, óbudai Lékai bíboros térről szól, erre olvashatók utalások a szöveg elején:
Panelházak tövében, évezredes romok felett
A Flórián tér is Budapest III. kerületében található, és ennek is részvételi tervezéssel készült a koncepcióterve. De micsoda különbségek vannak a két helyszín között! Nem csak méretükben – a Lékai bíboros tér területe a tizedét sem éri el a Flóriánénak –, hanem összetettségükben is. Az előbbin a forgalmat egy átlósan átvezető, kitaposott gyalogösvény és néhány parkoló autó jelentette. Az utóbbi többsávos, nagy forgalmú utak kereszteződésében fekszik, alul- és felüljáróval, villamos- és buszmegállókkal, jelentős gyalogos és kerékpáros forgalommal. Egyiken egy kis, kertvárosi templom áll, a másikon Magyarország első üzletközpontja és legnagyobb lakóháza. A Lékai bíboros téren egy szobor elhelyezését kellett kitalálni, a Flóriánon viszont egy regionálisan is jelentős, ókori romterület bemutatását kellett megoldani úgy, hogy közben el kellett helyezni sportpályákat, játszóteret, kutyafuttatót, nagy forgalmú gyalogutakat, futópályát. Közben egy csendes pihenőparkot kellett kiépíteni, megfelelő közlekedési kapcsolatokkal, növényzettel, infrastruktúrával.
A közösségi egyeztetés itt sokkal kiterjedtebb, de sokkal intenzívebb is volt. Az egész folyamatot egy két héten át tartó, minden nap jelentkező rendezvénysorozatba csomagolták a helyszínen. Ezalatt természetesen bárki leadhatta az észrevételeit, javaslatait, de közben több egyeztető fórumot is tartottak, végig véve a legfontosabb témákat az örökségvédelemtől a közlekedésen át a kutyákig. A fesztiválon eközben kapcsolódó programok is voltak – szervezett séták, bemutatók, közös jógázás és más hasonlók –, melyek nem csak a közösségépítésben játszottak szerepet, de felhívták a figyelmet arra is, mennyire összetett egy park funkciója, hányféleképp lehet használni ugyanazt a közterületet. Az eredményeket azután összesítették, és megszületett a terv, melyet a visszajelzések alapján a lakosság is kedvezően fogadott, és örömmel nyugtázták, hogy a javaslataik bekerültek a programba.
Hogy ez a program, és az ennek alapján született terv mikor is valósul meg, az egyelőre kérdéses.
Légiós tábor a parkban
Az, hogy Óbuda közepén egy ilyen hatalmas zöldfelület van, csak a véletlennek köszönhető. A hetvenes évek közepére felépült lakótelepnek itt lett volna a szolgáltatási központja, amit azonban soha nem fejeztek be. Egyedül a Flórián Üzletközpont készült el, a Vörösvári út másik oldala beépítetlen maradt. A hely történelmi jelentőségű terület, hiszen az ókorban itt volt Aquincum legjelentősebb katonai tábora. Mikor az útkereszteződés fontos forgalmi csomóponttá épült ki, ezt részben feltárták. A legismertebbek a felüljárórendszer és a tér egyes házai alatt látogathatóvá tett fürdő romjait, míg a szóban forgó fejlesztési területen a tábor falának és déli kapujának maradványai láthatók.
Örökségvédelemi szempontok miatt – az emlékek hosszú távú megóvása érdekében – nem kell minden romot a felszínen bemutatni. Elég a helyüket tájépítészeti eszközökkel jelölni. A kapu maradványait tehát beillesztik a parkba: stabilizált szórt burkolat kerül közéjük, melyeknek – az örökségvédelemben alkalmazott módszernek megfelelően – a színe jelzi, hogy a légiós táborban az kültér vagy beltér volt. A szigorúan szögletes elrendezésű katonai tábor körül, a romokhoz vezető rézsűket is „katonásabbra” vették
A római kapuhoz vezető „út” lesz talán a legizgalmasabb eleme a parknak. Ennek a nyomát ugyanis csak tájépítészeti elemek – fasorok, egy medence, ülőfalak és ülőkockák – rajzolják ki. Mégis, anélkül hogy fizikailag megjelenne, érzékelhetjük, merre is vezetett. A tábor egykori falát nyomokban idézi fel a park szerkezete: egy-egy burkolati elem, a játszótér fala vagy egy gyalogút nyomvonala.
Katonás rend és szelíd dombok Persze a terv nem csak a tábor bemutatásáról szól, hiszen a parkot rendszeresen használók igényeit is ki kell elégítenie. Egy jól használható pihenőpark megalkotásához először is a nyugalmat kell megteremteni. A forgalmas utak irányából sűrűbb növényzet és szabálytalan formájú dombhátak szűrnék a zajt. A legnagyobb forgalmú kereszteződés irányába átlátszó, de a környezetéhez illeszkedően díszített zajvédőfalat terveztek.
A park közlekedését is újragondolták. A Faluház előtt áthelyezték a zebrát oda, ahol valóban zajlik a gyalogosforgalom, racionalizálták a parkolóhelyeket és beterveztek néhány Bubi-állomást. A jól bejáratott, kitaposott útvonalakat figyelembe veszi a terv, hogy igazodjon a felhasználói igényekhez, ugyanakkor racionalizálja is azokat, hogy ne legyen túl nagy a burkolt felületek aránya. A „katonás” elrendezésnek köszönhetően lesznek olyan sétautak, amelyeken majd gyorsabban lehet átvágni a parkon.
Persze ettől nem lesz merev a rendszer, és akinek nincs sietős dolga, azt szívesen marasztalja majd a megújuló Flórián tér. Ebben a már említett, organikus formájú dombok mellett az újabb fák, illetve a dombok közt megbújó új funkciók – játszótér, sportpályák, kutyás parkrész– segítenek. Sőt, egy futópályát is sikerült a tervbe illeszteni.
A kutyás parkrész elhelyezése komoly feladat volt. (Az aktuális helyi előírások szerint itt nincs most szabad kutyafuttatás.) Végül egy olyan megoldás született, hogy a gyepes felület egy részén el lehet engedni a kutyákat. Ezzel mindenki jól jár: a túl kicsi, zárt futtatóban nagyon gyorsan túlhasználják a terepet, ami azután az egész parkot elcsúfíthatja. Ha ugyanez a forgalom nagyobb, többfunkciós területen oszlik el, kisebb az igénybevétel is. A játszótér és a sportfunkciók ennek figyelembevételével a park másik oldalán kapnak majd helyet.
A Vörösvári út túloldala is a tervezési területhez tartozik, bár arról a közösségi egyeztetések során alig esett szó. Ez is jól jelzi azt, jelenleg mennyire kihasználatlan térrész ez, mennyire nincs a köztudatban. A feladat ezen a helyen egyrészt a Flórián Üzletközpont előterének megteremtése volt, másrészt az itt is jelenlevő, feltárt romok integrálása. A módszer itt is hasonló volt, mint a park nagyobbik felében: a római út, immár táboron belül futó szakaszát kőburkolat jelöli majd.
Szóval a terv kész, ráadásul megvan hozzá a lakosság támogatása is. Már csak a megvalósítás várat magára. Reméljük nem sokáig.”
***
Idáig tart a 2020-ban megjelent könyvből vett idézet. A tér tehát valószínűleg kisebb változtatásokkal, de hamarosan megvalósul. Drukkolok neki! További részletek a Tájépítész történetek című könyvben, még több látványterv pedig a Garten Studio oldalán.