Pestszentlőrinc-Pestszentimre városfejlesztése I. rész

A kerület láthatatlan műemléke, a Gloirette kétszáz éve európai csúcstalálkozó helyszíne volt. A II. részben a március 15-ei koszorúzások kapcsán az 1848-as emlékművel a kárpát-medencei magyarság összefogására kívánom a figyelmet ráirányítani.

Pestszentlőrinc és Pestszentimre, a két településrész a főváros XVIII. kerülete a Nagy-Budapestté egyesítés, 1950. január 1-je óta. 20 éve a kereken 100 ezer lakos kb. 79-21 %-ban oszlott meg a két kerületrész között.

Allegorikus aspektusok

A magyar főváros geomorfológiai helyzete Európában egyedülálló: egy szabadtéri amfiteátrumhoz hasonló. Színpada a budai Várhegy, ahol a középkortól kezdve a királyi paloták egymást követő sorában a történelmi színjáték főszereplőit – az ország uralkodóit – láthatta a közönség, az ország népe. A díszlet a budai hegykoszorú, amely északon a Hármashatárheggyel kezdődik, a Hárshegyen, János-hegyen, Széchenyi hegyen és Sas-hegyen keresztül folytatódik, végül a kulisszák karéja délen a Gellérthegy szikláival szakad le a Dunához. A zenekari árok a Duna medre, melyen a hidak a zenei ütemek cezúrái. A méltóságteljesen hömpölygő folyam árvízi zúgása a zenekar crescendója, az elcsitult hullámok csendes csobogása a hegedűk pizzicatója.

Szemben a pesti oldal a parterre, ahol a zsöllyékben – a polgárság házaiban – a nagyérdemű publikum foglalt helyet és lélegzetvisszafojtva figyelte a teátrumi előadást, a színpadon zajló drámai cselekményt, a királyok uralkodását. A nézőtér padlója – a terepszint – a korszerű színházi ismérvhez is hasonlóan lankásan emelkedik a páholysorokként távolban kéklő gödöllői-monori dombokig. A zenekari ároktól – a Dunától – számított bal kettes páholy – Pesterzsébet után – a XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre területe.

A Pestszentlőrincen túli magas fekvésű síkságon – mint a neve is utal rá: Ferihegyen – a színház előcsarnokában a főváros megnagyobbodott, korszerű légikikötője fogadta és azóta is fogadja a világ minden tájáról hozzánk érkező vendégeket, turistákat, a látványos színházi performance-ok látogatóinak millióit. Ezen színházi programok közül akkor a millecentenáriumi események, ünnepi rendezvények és megemlékezések emelkedtek ki, amelyek látogatóit Budapest változatlan vendégszeretettel várta, s amelyekhez Pestszentlőrinc-Pestszentimre is hozzátehette a maga új attrakcióit. (A műegyetemi tanulmányok idején Sódor Alajos tanár úr egyik emlékezetes előadási gondolatcsírájának továbbsarjaztatásával több mint félévszázad múltán kibontott metafora.)

Városfejlődés

Budapest kronologikus városfejlődése – biomorf hasonlattal – a hagymahéjak egymásra rétegződését követő növekedést mutat. Az első településmagot a Duna mellett, a Gellértheggyel szemközt, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél kiásott, közel kétezer éves római Contra-Aquincum jelenti. Később e körül a mag körül nőtt ki a középkori városfallal és várárokkal erődített régi Pesth, és a Duna túlpartján, a Várhegy tetején trónoló Buda. Az árok helye ma a Kiskörút vonalát jelöli, és a belvárost veszi körül. A városfalak későbbi bontásával a város tovább nőtt, burjánzott, gyűrűs-sugaras rendszerben. A következő hagymahéj-réteg a Nagykörútig terjedő várostest. 1872-ben Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött az ország székesfővárosa, Budapest, mely a belvároson kívüli első településgyűrűből – Újlipótváros, Terézváros, Erzsébetváros, Józsefváros és Ferencváros – nőtt össze egységes városkonglomerátummá. Ezek a városrészek a mai belső kerületek.

1950-ben a 14 kerületből álló fővároshoz csatolták a környező 23 települést: 7 várost és 16 községet, s így alakult meg a 22 kerületet magába foglaló Nagy-Budapest.

Városok                        Várossá nyilvánítás                          Községek

Budafok                        1926                                   Albertfalva                    Pestújhely

Csepel                           1949                                   Békásmegyer                 Rákoscsaba

Kispest                          1922                                   Budatétény                   Rákoshegy

Pesterzsébet                  1923                                   Cinkota                         Rákoskeresztúr

Pestszentlőrinc              1936                                   Mátyásföld                    Rákosliget

Rákospalota                  1923                                   Nagytétény                   Rákosszentmihály

Újpest                           1907                                   Pesthidegkút                 Sashalom

                                                                               Pestszentimre                Soroksár

A második városgyűrűt alkotó települések a főváros peremkerületeivé váltak, de a korábbi közigazgatási határon belüli Budapesthez máig nem nőttek hozzá szervesen. Pestszentlőrinc-Pestszentimre e második településgyűrű része. A Nagy-Budapest körüli harmadik településgyűrűt az 1960-as évek óta agglomerációnak nevezik, s melyhez általában 64, de más nézőpont szerint 44 települést számítanak.

Városfejlesztés

1994. december 11-étől Budapest 23. kerülete a Pesterzsébettől népszavazás alapján különvált Soroksár. Ez a 23 területi egység alkotja a jelenlegi várostestet, mint színes mozaikkövekből összeálló festői ábrázolatot. Ha tehát a főváros – mint egységes egész – városfejlesztéséről kívánunk beszélni, ezt csakis a kerületek saját városfejlesztési programjainak kidolgozásával, majd azok szintetizálásával tehetjük meg. A főváros a kerületekből áll, mint testrészekből az élő organizmus. Minden szerv egészséges együttműködése élteti a teljes szervezetet. Alapvetően tehát a kerületek városfejlesztési javaslatait kell összeállítani, s azokat szervesen fölépítve magasabb szinten egy fővárosi koncepcióba integrálni, vagyis: alulról építkezve és felülről koordinálva, és nem fordítva: egy felső szintű elképzelést kialakítva, s azt a kerületekre vetítve. Ezek a gondolatok a Magyar Építőművészet című folyóirat 1994. évi 2. – az önkormányzatiságról szóló – számában szerző tollából már nyilvánosságot kaptak.

Nihil novi sub sole – vagyis: Nincs új a nap alatt – hiszen majdnem 80 évvel ezelőtt a városrendezésről és építésügyről szóló 1937. évi VI. törvénycikk írta elő, hogy minden településnek legkésőbb két év alatt meg kell határoznia városfejlesztési tervét. A főváros akkor ennek eleget is tett. A törvény rendelkezései alapján, az előírt határidőt betartva valóban két év alatt készült el Budapest városfejlesztési programja, amelyet a törvényhatósági közgyűlés különbizottsága – dr.  Harrer Ferenc elnökletével – 1939. július 9-én fogadott el. A program nyomtatásban 1940-ben jelent meg, s mint ilyen, a mai hasonló programok mintájául szolgálhat. A 150 oldalas, részletes feldolgozás a természeti és társadalmi adottságokból indul ki, tartalmazza a telepítési politikát, közlekedést (közút, vízi út, vasút, légi forgalom, városi vasút és autóbusz-forgalom), a városszépítés kérdését, a városrendezés jogi eszközeit és a városrendezés pénzügyi politikáját. A szöveges részt 10 db melléklet egészíti ki, melyek grafikonokat, övezeti vizsgálatokat, térképeket tartalmaznak.

A XVIII. kerület városfejlesztési koncepciója

A 38,61 km² területű XVIII. kerület területén évtizedek óta számos – a felülvizsgálat után is mintegy hetven – részletes rendezési terv volt érvényben, melyek térképi ábrázolásban úgy festettek, mint zsebek és gombok a kabáton, de hiányzott maga a kabát, a kerület szabályozási terve, melyhez elsődleges feladatként a célokat kellett megfogalmazni, vagyis a városfejlesztési koncepciót kidolgozni.

Budapest, XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre városfejlesztési koncepcióját – kiindulási adatokban a BUVÁTI vizsgálati dokumentációjára támaszkodva – másfél évi munkával szerző állította össze. A koncepció ezt követően a jóváhagyást megelőző többéves folyamat elengedhetetlen részeként különböző bizottsági, civil szervezeti és lakossági egyeztetéseken esett át, végül a Képviselő-testület 1388/97 (XI.27.) számú határozatával elfogadta, amely döntő többségében a főépítész által rögzített elképzeléseket tartalmazta. A koncepció leglényegesebb célkitűzése, hogy a kerület meglévő kertvárosi jellegét a tervezett intézkedések megőrizzék és az infrastrukturális fejlesztésekkel az itt élő lakosság ellátottsági színvonalát minél magasabbra emeljék.

A koncepció része a rövidtávú program és a fejlesztési akcióterületek feldolgozása, melyeken azóta pizzagyár, barkácsáruház, bevásárlóközpont és piaccsarnok épült, csak a fontosabbakat kiemelve. A kerület legjelentősebb fejlesztése Ferihegy 2/B terminál elkészülte, valamint a Repülőtéri út kétszer kétnyomsávúra bővítése Ferihegy 1 terminál és a Vecsési út közötti szakaszon. Több kerületet érintő fontos forgalmi csomópont a Méta utca-Nagykőrösi út kereszteződése, a vele párhuzamosan haladó lajosmizsei vasútvonallal komplikáltan, ahol időközben megépült a Méta utcai felüljáró, tovább enyhítve a kerület közlekedési gondjait.

A tények rögzítése érdekében meg kell említeni, hogy Budapest Főváros közgyűlése több éves, hosszú előkészítő munka után 46/1998. (X.15.) számú önkormányzati rendeletével elfogadta a főváros szabályozási kerettervét, amely azonban nem szerző által felvázolt és optimálisnak tartott, alulról építkező rend szerint állt elő, vagyis nem a kerületi városfejlesztési koncepciókra alapozódik. A főváros szabályozási keretterve azonban oly mértékben meghatározóvá vált a kerületek számára, hogy kerületi szabályozási tervek már nem is készülnek, hanem feltáró területi karaktervizsgálatok után kerületi városrendezési szabályzatokat dolgoznak ki, Pestszentlőrinc-Pestszentimre esetében is.

Kerületi főépítészként végzett tevékenységem vetületeként ezek voltak azok a leglényegesebb eredmények, amelyek egy ilyen visszatekintés során összegezhetők. Ezen kívül még egy témáról ejtsünk szót!

A kerület láthatatlan műemléke, a Gloirette

A kerületben műemlék nem található. Egyetlen műemlékjellegű épület a kerület névadójának emelt Szent Lőrinc kápolna. Grassalkovich Antal (1771-1841) főispán, a terület birtokosa építtette 1711-ben barokk stílusban, a hozzávezető diagonális Kápolna út tengelyében. (A mai Margó Tivadar utca végén.) 1830 körül klasszicista stílusban átépítették. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal az 1970-es években restaurálta..

A kerület láthatatlan műemléke a Gloriette nevű kilátótorony, mely az 1800-as évek elején épülhetett a Grassalkovich uradalom területén, a ma Gilice téri magaslaton, amit Ferenc császár 1833-as látogatásának emlékére Ferenc halmának kereszteltek el. A Petőfi utca tengelyében állt kör alakú torony 1814-ben nevezetes történelmi esemény színhelyéül szolgálhatott. Akkor ugyanis a majdani Szentszövetség három uralkodója: I. Ferenc (*1768, ur. 1804-1835) osztrák császár, III. Frigyes Vilmos (*1770, ur. 1797-1840) porosz király és I. Sándor (*1777, ur. 1801-1825) orosz cár a bécsi kongresszus egyik szünetében Magyarországra látogatott. A históriai epizódról a Bécsi Magyar Kurír 1814. októberében így számolt be: "Felséges Urunk" október 24-én, a "felséges Orosz Császár s a Burkus király" október 25-én érkezett Budára. A vendégek első este a német Színházban a Hamupipőke című énekes-táncos darabot nézték meg. Másnap, 26-án a program városnézéssel folytatódott: Kaszárnya, Nemzeti Múzeum, Könyvtár, Gellért hegyi Obszervatórium, délután szüreti mulatság a Margit-szigeten a Palatinus vendégeként, este udvari bál. 27-én "Tsütörtökön reggel a Rákosmezején Hadi gyakorlása volt", melyek mozdulatai "minden nézőkben tellyes gyönyörűséget gerjesztettek", s amit természetesen az illusztris vendégek is megtekintettek.

A közeli kecses kilátótorony emeleti szobájában a három uralkodóról készült festmény emlékeztetett a nevezetes történelmi találkozóra, amelynek a Gloriette méltó helyszíne lehetett. A később kápolnává alakított épületet a németek 1944. december 5-én felrobbantották, a torony megsemmisült.

Talán kevesen tudják, hogy a kerület láthatatlan műemléke kereken két évszázaddal ezelőtt ilyen történelmi csúcstalálkozónak adott otthont. A Gloriette-ről és az érdekes eseményről ezért tettem említést.