Sziklák között

„A kunyhó bár a sziklákra emlékeztet, formája nem öncélú. A lejtős homlokzat nagy hóterhet is elbír, sőt, ez adja a déli oldalon elhelyezett napelemek ideális tájolását is.” – vezet rá az épület megértésének ösvényére Stephan Hoinkes építész. Az örök hóban, az ausztriai Dachstein-gleccser 2 700 méteres csúcsán apró kunyhó kínált menedéket a hegymászóknak. Az egykori tulajdonosa után Seethalerhütte-nek nevezett épület egy kis fennsíkon helyezkedett el és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált. A ház pótlására kiírt pályázatot a Dreiplus Architekten ZT GmbH visszafogott, mégis feltűnően kortárs koncepcióval nyerte meg: 2018-ban elkészült épületük mintegy beleolvad a környező sziklákba. Kasia Jackowska fényképein kiválóan látszik, ahogyan korcolt fémlemez-fedése csakúgy, mint a környező a sziklák, eltérő fényviszonyokban más-más arcát mutatja: reggel aranyszínű, a délutáni napsütésben világosszürke, naplementekor pedig felragyog, hogy alkonyat után mélykékké váljon.

Alapos kutatást követően úgy döntöttek az építészek, hogy a lehető legegyszerűbb technikával, de minél jobb minőségben kell megépíteni a házat, ami jól tükröződik az alaprajzon is: monolit vasbeton pince rejti a gépészetet, míg emeleti födémei konzolosak, hogy ökológiai lábnyoma minél kisebb maradjon. Az építészek, Stephan Hoinkes és Thomas Heil meg akarták őrizni a korábbi ház menedékhely-jellegét: egyszerű szálláshely ez, amely egy pihenőteraszt, mosdót és ágyat kínál csupán a kirándulóknak. Földszintjén a bejárat, a konyha és az étkező található, két felső szintjére pedig csak délután (és csak zokniban) léphetnek be a vendégek. Itt vannak a hálószobák, valamint a személyzet lakása is, a tetőtér padlóját emellett teljes hosszában matracokkal fedték. Az első és a második emelet szobáinak festői tájat tükröző mesebeli ablakai emeletes ágyakra nyílnak.

Az épület szerkezete egyszerű és hatékony: favázra szerelt, előre gyártott falemezekből áll, farost szigetelése pedig a barátságos, nyersfával burkolt hálószobák átszellőzését is segíti. A VELUX tetőablakokat a homlokfalra szerelték, amelyek így kissé kiállnak a sík felületből. Ennek eredménye egy különleges árnyjáték, elhelyezésük mégsem dekorációs célt szolgál, a szerkezet sajátja. Éppígy tudatos a homlokzat alumínium burkolatának cink bevonata – ez bizonyult ugyanis a legidőtállóbbnak a szélsőséges körülmények között. Tervezői a kiváló hőszigetelés és kilátás érdekében VELUX GPL panorámaablakot és felső kilincses GGL prémium tetőablakokat választottak. Így sikerült maximálni a bejutó napfény mennyiségét, a VELUX ThermoTechnology™ hőszigetelési rendszer– plusz EPS hőszigetelés a tok és a szárny csatlakozásainál – az extrém hidegben is megfelelő védelmet biztosít. Az ablakok innovativitását erősíti, hogy a használt EPS hőszigetelő anyag 100% - ban újrahasznosítható. A beépített szellőző emellett a ház levegőjének frissen tartásához is érdemben járul hozzá.

Minden apró részlet a funkcionalitás szolgálatában áll, a különleges környezet pedig az építőelemek innovatív használatára sarkallta a tervezőket: az egyik VELUX tetőablak például az étkező teraszának kiadóablaka is. „Az épületnek tulajdonképp nincs homlokzata: újraértelmezett, aszimmetrikus sátortető fedi, mert ez védi a legjobban az épületet. A tetőablakok teljesen gyáriak, csupán az üvegezésbe került egy szelep a gáznyomás beállítására, amelyre a magasság miatt volt szükség.” – mesélte Hoinkes.

Persze a megnyitások nagyon tudatos elhelyezéséhez nem csupán a praktikum vezetett. A földszinten található három nagy ablakot egy helyi ács készítette, a lehető legjobban igazítva őket a mellettük lévő VELUX tetőablakokhoz – ezeken kinézve három irányból tárul elénk a táj, az ablakok így nem csak fényforrásként szolgálnak, de megelevenednek a falat díszítő festményekként is. Mindegyik (ablak)keretben külön történet játszódik: a hálószobákban Dachstein sziklás falának töredékei látszanak, míg a földszint ablakai kinyílnak a völgy felé, felkészítve az utazókat a mindennapi élethez való visszatérésre.

(X)