Charles Rennie Mackintosh nevét leginkább mesterműve, a Glasgow School of Art 1897 és 1909 között megépült épületéről ismerjük. A glasgow-i iskolát egyszerűsége és absztrakt jellege miatt gyakran a modernizmus előfutáraként értékelik. A szabadelvű építész sokszínű épületének építészeti elemei között megtaláljuk a robusztus tömegeket, a filigrán fémműves részleteket, a nyersbetont, a festett puhafa elemeket és az ólomüveget is.
Az épületet a tervek szerint az északi oldalon új szárnnyal bővítik majd. A tervezést építészeti pályázat útján a neves amerikai Steven Holl Architects építésziroda nyerte el. Az építész javaslatait a napokban értékeli a város önkormányzata, de máris megjelentek a tiltakozók. William Curtis brit történész torz beavatkozásról beszélt a Guardian című napilapnak, míg Murray Grigor, aki már három filmet is készített a skót Mackintoshról, robusztus üvegsziklaként emlegeti a bővítést.
A Steven Holl irodáját kiválasztó zsűri tagjai építészek, nem pedig projektmenedzserek vagy ingatlanbefektetők voltak, és elmondható, hogy a legnagyobb körültekintéssel jártak el a bírálat során.
Holl a Guardian építészeti kritikusa, Rowan Moore szerint olyan építész, akit a megfontoltság aurája vesz körül. Tervezéskor a filozófiát és a tudományokat is segítségül hívja, és projektjeit költői nevekkel illeti. Minden részlet érdekli és sokat elemez. Figyelembe veszi a természetes fény hatásait, az építőanyagok érdességét, simaságát vagy éppen porozitását. Természetes tehát, hogy tervezés előtt végigtanulmányozta Mackintosh munkáit, tereit és az azokban jellemző fényjátékokat. Elemezte a művészeti iskola épületében használt színeket, és azok komplementereként alkotta meg az új épületszárny tervét. Akvarelleket festett a levegős, nagyvonalú belső terekről, és számos tervváltozatot készített, míg eljutott a végeredményig. Irodája alapos számítógépes szimulációt is készített a külső és belső fényhatásokról.
Holl terve napfényes műtermek láncolatából épül fel, amelyeket rámpákkal és galériákkal kötött össze. Ezek a hallgatók pihenő- és találkozóhelyei lennének. Az épület homlokzatát az építész az aranymetszés szabályai szerint alakította ki, zöld árnyalatú matt üvegburkolattal, amely jól ellensúlyozza a régi épület vöröses kőburkolatát.
Az óvatos, tiszteletteljes és megfontolt tervezési folyamat ellenére az ellenzők azt taglalják, hogy az új épület elnyomja a régit, aránytalanul nagy, jelenlétével nem hoz létre használható városi teret és tudomást sem vesz a környezetéről. Tény, hogy a bővítés tömege monolitikus és Mackintosh művével ellentétben szinte teljesen nélkülözi a kidolgozott részleteket. A Guardian kritikusa szerint a belső terek nagyon szerethetőek, de a terv külső tömege és részletei még sok munkát igényelnek ahhoz, hogy a bővítés Mackintosh szellemével összhangba kerüljön.
(Itt szeretném megjegyezni, hogy Muszbek Johanna, a budapesti Újirány Építésziroda tagja jelenleg a New York-i Steven Holl Architects irodában dolgozik.)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
