A repülőtér az Arab-öböl régió központi közlekedési csomópontja lesz majd, amely a későbbiekben tervezett kapacitásnövelésnek köszönhetően akár évi 50 millió utast is kiszolgálhat. Emiatt olyan flexibilis tervet készítettek Norman Fosterék, amely eleve lehetővé teszi a későbbi bővítést is. Az egyébként kies, és rettenetesen forró sivatagi helyszínen felépülő hipermodern épületet minden kényelemmel ellátják majd.
A lóhere alakú tömegben a három, szimmetrikus, 1.2 kilométerre kinyúló szárnyat köti össze a 25 méter magas központi átrium. E köré szerveződnek a beszállókapuk. Az érkezés, az indulás és a csomagkiadás három szinten történik majd oly módon, hogy a funkcionálisan egymáshoz tartozó terek egy szintben maradjanak.
A bejáratnál vízmedencék és mesterséges oázis teremt frissitő környezetet, helyben honos növényekkel kiegészítve. A folytonos, egybefüggő tetőfelületen elhelyezett üvegezett nyílások biztosítják a természetes, de a meleg miatt szűrt fény bejutását. A bejárati teresedésnél túlnyúló, árnyat adó tetőt tartó betonoszlopokat a környék hagyományos vitorláshajóinak organikus formája inspirálta.
Az épülettel a LEED ‘arany’ fokozatára pályáznak a tervezők.
Forrás: designboom, Dezeen, e-architect