A Mjösa-torony Arthur Buchardt norvég magánbefektető álma volt, és a 18 emeletes épület valóban egyedülálló módon épül fel. A torny építéséhez ugyanis olyan faanyagot használtak, amelyeknek szerény az ökológiai lábnyoma, így a végeredmény egy környezettudatos építmény lett.
A torony az építőiparban napjainkban alkalmazott legfejlettebb környezettudatos trendeket szimbolizálja, és bizonyítja, hogy a magas épületek helyi erőforrások, helyi beszállítók és fenntartható faipari termékek felhasználásával megvalósíthatók. Ragasztott fa tartók, és CLT (cross laminated timber – rétegelt ragasztott fapanel) mellett az épület felépítéséhez LVL (laminated veneer lumber – rétegelt furnér) termékeket használtak.
A Voll Arkitekter tervezési megközelítése a norvég hagyományban gyökerezik, miszerint az építészetben a fát úgy kell alkalmazni, hogy kiállja az időpróbát.
A teherhordó szerkezet hasonló a hagyományos épületekhez, de az elemek méretei jóval nagyobbak. A faoszlopok többszintesek, átlagosan 60×60 centiméteresek, a legnagyobbak a sarkoknál közel 60×150 centiméter keresztmetszetűek.
Mind a belső váz, mind a külső héj fából készült. A szerkezet ragasztott faoszlopokból, gerendákból és keresztmerevítő tagokból áll, amelyek nagy keresztmetszeti méretei megfelelnek a tűzállósági követelményeknek, így jól alkalmazhatók magasépületekhez is. Az első tíz emelet, irodákkal és szállodai funkcióval, előregyártott fából készült elemekből áll, az LVL panelek biztosítják a merevséget.
A felső emeleteken lévő lakások födémei betonból készültek. Ez abból fakad, hogy magasabb épületekben (akár fából, akár betonból épültek) az oldalirányú elcsúszás mértéke megnő. A beton súlya lassúvá és elhanyagolhatóvá teszi az elcsúszást. A felvonó és a lépcsőházi merevítő magok is CLT táblákból készültek.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
