épületek Balatonszéplak Ligeti Béla modernizmus nyaraló Rathing Ferenc

A balatonszéplaki villaépítészet kezdetei: Ligeti Béla építész nyaralója


serika | 2016.11.02
Egy felhívásnak köszönhetően vált nyaralótulajdonossá nem egy jeles építészünk családja. Így történt ez Virág Csaba és Ligeti Béla esetében is. Mindkettőjük nyaralóját Rathing Ferenc tervezte.

„Biztosítson családjának villatelket, vagy azonnal beköltözhető kész villát a Balatonszéplak fürdőtelepen. ‒ Budapesthez való közelsége, centrális fekvése és gyönyörű kilátása hivatottá teszik, hogy a Balaton fürdővárosává legyen” ‒ olvasható egy 1932-es reklámban. Ennek a felhívásnak köszönhetően vált nyaralótulajdonossá nem egy jeles építészünk családja. Így történt ez Virág Csaba és Ligeti Béla esetében is. Mindkettőjük nyaralóját Rathing Ferenc tervezte.

1930-ban Szücs Zsigmond, budapesti lakos volt az, aki az akkor még kopár balatoni lídóban meglátta a lehetőséget, és megálmodta Balatonszéplak fürdőtelepét. Elsőként a veszprémi székeskáptalantól megvásárolta a 160 kataszteri holdnyi területet. Az európai viszonylatban is kitűnő parcellázási tervezetet Kaáli Nagy Dezső miniszteri tanácsos készítette. A hat nyílegyenes, egyenként 2500 m hosszú és 16 m széles sugárút, a játszóterek, a parkok, a 25 ezer telepített facsemete gondoskodott arról, hogy a Balaton-lídó impozáns és levegős legyen. A nagy terület 40 %-át hagyták meg útnak és térnek. A vízparton a manapság reneszánszát élő természetes plázsrendszerhez ragaszkodtak.1

1932-től intenzív reklámhadjárat vette kezdetét. Megjelent a Parcellázási Vállalat Központjának reklámkiadványa az építtetők tízparancsolatával, valamint homlokzati tervekkel, és a fő célközönség, a budapesti polgárság változatos reklámszövegekkel találkozhatott például Az Est, a Pesti Napló vagy az Új Idők kiemelt oldalain.2

A homlokzati terveket készítő budapesti mérnökök között találjuk azt a Rathing Ferencet (1908‒1982), aki műegyetemi tanulmányainak befejeztével le is költözött a balatonszéplaki lídóra, és ott 1936-ig tervezett és kivitelezett villákat. Az ő egyik munkája volt a már bemutatott Vadvirág, és 1935-ben készült el a Ligeti család kis nyaralója is.

A Nemzeti Színház 1989-es tervpályázata első díjas építész tervezőjének édesapja, Ligeti Béla főiskolai tanár 1935-ben vásárolta meg a száz négyszögölön álló kis nyaralóépületet. Bár a reklámok által ígért „pormentes levegőnek”, árnyas utaknak ekkor még nem sok nyoma volt, a család boldogan vette birtokba a nyaralót, amelyet már a következő évben bővíteni kellett: a szülők második gyermeküket várták. Így Ligeti Erika (1934‒2004), a későbbi Munkácsy-díjas szobrászművész után 1936-ban megszületett a jövendőbeli építész, Ligeti Béla (1936‒2014) ‒ ők kisgyermekként jelennek meg a családi fotókon.

Az 1936-os átépítés során az eredetileg egy szobából, külső WC helyiségből és fedett teraszból álló körülbelül 24 m2-es nyaralót a következőképpen bővítették: a fedett teraszt szobává alakították; lebontották a mellékhelyiséget, és helyette kialakítottak egy hátsó, külső bejáratú mosdót (zuhanyzóval és WC-vel). A déli, utcai oldalon hozzáépítettek egy fedett teraszt, amelyből mind a két szoba megközelíthető. Mindkét szobához egy kis főzőfülke tartozott. Így gyakorlatilag egy kisméretű kétegységes nyaraló alakult ki, amelynek körülbelül 10 m2-rel nőtt meg az alapterülete.

A későbbi átalakítások, felújítások során Ligeti Béla építész, aki 33 éven át volt a Közti tervezője, egyedi megoldásokat alkalmazott. 1967-68-ban az épület falait fehérre festették. (A kis nyaraló eredeti színe pompeji vörös volt. Ugyanezt az erőteljes színt alkalmazta Rathing a szomszédos utcában épített másik kisméretű nyaralóépületen is, amely a tréfás Szakállszárító nevet viselte.) A terasz parapetfalait lebontották, nyugati oldala mozgatható árnyékoló falamellákat, a mennyezete pedig azzal harmonizáló burkolatot kapott. A natúr, markáns faelemeknek díszítőfunkciójuk van a kis fehér épületen.

1980-ban a nyaraló elé külső kandallót építettek, amely teljes összhangban áll az épülettel, és végképp egyedivé varázsolja azt. A kandalló vaslemez kéményei fehérre festett, vitorla formájú acéllemez burkolatot kaptak. Alsó része egyszerű beton járdalapokból áll. A tűztér kiképzése olyan, hogy sütésre és bográcsozásra is alkalmas.

Ezen a kis nyaralón is látható, hogy egy épület lakóminőségét és építészeti színvonalát nem a mérete, hanem egyedisége határozza meg. Az 1930-as évek modernizmusának ez a kis alkotása tükrözi későbbi építész tulajdonosa gondoskodó szeretetét is.


Jegyzetek:
1. N. Szabó Gyula: Jegyzetek a magyar tenger partján. Bp. 1932, pp. 12-13, 18, 22.

2. Az Est, 1934. szeptember 5., p. 4; és november 3., p. 12.
Pesti Napló, 1934. június 9., p. 8.
Új Idők, 1934, p. 560.

Fotók: a szerző. A családi fényképeket Ligeti Attila bocsátotta a szerző rendelkezésére.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások