A bikákat már nem ölik, ugye?

Városaink számtalan olyan épített hellyel rendelkeznek, amelyek építészeti, városképi jelentőségük mellett olyan értékekkel is bírnak, melyeket kultúrtörténeti értéke emel igazán fontossá helybéliek és idegenből érkezettek számára egyaránt. Míg egyes hagyományok életben tartása mellett társadalmi, gazdasági, turisztikai vagy akár éppen politikai érdekek szólhatnak, mások éppen ilyen megfontolásokból kényszerülnek a feledés homályába. Nemcsak a helyiek, de a Spanyolországba igyekvő turisták körében is népszerű program, az ország egyik néhai jelképe, az állatbarátnak nehezen nevezhető bikaviadal a huszonegyedik században már sokak számára nem vállalható fel tovább. A sorozatos tiltakozások, - és a csökkenő érdeklődés - eredményeként Katalóniában betiltották ezt a küzdősportot, így több mint hatszáz „diadalmas” év után tavaly ősz óta pihennek a barcelonai matadorok.

Az egykori küzdelmek helyszínei közül a 19. században épült kisebbik aréna, mely a hetvenes években a hozzá csatlakozó bűzös vágóhídjáról és züllött életű környékéről volt hírhedt, már évek óta használaton kívül volt, mikor egy helyi vállalkozói csoport fantáziát látott benne, és elhatározta, hogy hasznosítja vöröstéglás hengerépületet. Az épület több alternatív hasznosításon is túlesett már, így a polgárháború idején laktanya volt, később operát és rock koncertet is rendeztek benne, korunk jolly-joker-e vitathatatlanul a bevásárlóközpontot, így erre esett a fejlesztő választása. Richard Rogers és társainak irodáját bízták meg az izgalmas feladattal, aminek megvalósításához több technikai érdekesség is kötődik.

Mivel a díszes történelmi külső fal az utca szintjén alapvetően zárt volt, a kereskedelmi funkció pedig éppen itt kívánta meg a legnagyobb megnyitást, a megtartott hengerpalás alsó szintjét kivágták, és a megmaradó felső részt egy könnyített szerkezetű lábazatra emelték. A megtartott épület 76 méter átmérőjű hengerét négy kettőzött V-alakú lábra állított, könnyűszerkezetes kupolával fedték le, ezzel a belső tér gyakorlatig teljesen alátámasztás nélküli, flexibilisen alakítható. A kupola különlegessége a viszonylag kis magassága, melyet azért tartottak fontosnak, hogy a minél kevésbé jelenjen meg az eredeti épülettömeg látványban. Ennek érdekében fényáteresztő műanyag fedést, a belső 30 méter körben pedig rétegelt lemezből épített favázas rácsszerkezetet készítettek. Az új részek egyértelműen elhatárolódnak az aréna eredeti téglafalától, élénk színek, geometrikus formák teszik egyértelművé a nemzedéki különbséget.

A barcelonai Las Arenas elnevezésű bevásárló és szórakoztató központ 47.000 négyzetméteres alapterületén kereskedelmi egységek, mozi, edzőterem, a legfelső, körteraszos szintjén pedig vendéglátó helyek találhatók. Mindezek alá 1250 férőhelyes parkolóházat építettek. Rogers Stirk Harbour + Partners a 2011-ben elkészült épület elismeréseként a napokban kapott RIBA díjat.

Fotók: ©Sebes