1997-ben a már 20 éve hatalmon lévő Nurszultán Nazarbajev kazah elnök grandiózus tervvel állt elő. Úgy döntött, a világ kilencedik legnagyobb területű országának fővárosát el kell mozdítani a helyéről, hogy eredeti helyétől, Almaty-tól 1300 kilométerrel északabbra, Asztanába kerülhessen. A költözés célja a szovjet idők örökségétől való elszakadás és az önazonosság reprezentálása volt. A szándék az volt, hogy Asztana egyfajta kirakatvárosként képes legyen bemutatni Kazahsztán fejlődését és a globális gazdaságba történt integrálódását.
Ha az építészetről általánosságban elmondható, hogy egy adott kultúra jegyeit viseli magán, az új főváros esetében szimbolikus értelemben a hatalom jegyeiről és az új politikai irányultságról kapunk képet. A hivatalok új épületei esetenként kolosszálisak, kiegyensúlyozatlanok. A külvárosi hangulatú területen magasodó épületek megjelenésében hitelesség és műviség, földhözragadtság és utópia keveredik egymással. Az egész egy végtelen építési terület, ahol követségi épületek, szerkezetkész monstrumok, hivatalok és üres területek váltogatják egymást.
Az ideérkezőknek szebb jövőt ígérendő az épületekkel egyfajta barátságos élhetőséget kívánnak bemutatni, mégis a Lomonoszov-Egyetem mintájára készült magasház, a kilométer széles sugárutak láttán úgy tűnik, korunk diktatórikus vezetőinek lélekben nehéz elszakadni a néhány évtizeddel korábbi kommunista elődjeik önmagukat és hatalmukat ünneplő megalomán elvárásaitól, kolosszális terveitől.
Forrás >>
Képek: Fabrice Fouillet
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére