A vízhiány világszerte több, mint 1 milliárd embert érint, ezért Arturo Vittori építész egy olyan bambuszszerkezetet tervezett, melynek célja az ivóvíz összegyűjtése a levegőből.
Először a 2012-es Velencei Biennálén jelent meg a Warka toronynak nevezett szerkezet, ahol a koncepció mögötti részleteket is bemutatták. Azóta számos kísérleti prototípust és kiegészítő eszközt készítettek. A fejlesztés során 2015. májusában felállítottak egy tornyot Dél-Etiópiában, melynek működését azóta is figyelemmel kísérik.
Az építész a fejlesztés ihletét egy magas fennsíkon lévő elszigetelt faluból merítette Etiópia északkeleti részén. Ott tanúja volt, hogy az embereknek nincs folyóvizük, nincs villamosenergia, WC vagy zuhanyzó nélküli környezetben élnek. A nőknek és gyerekeknek veszélyes útvonalon kell eljutniuk egy olyan forrásig, aminek a vize gyakran nem is iható.
Vittori javaslata egy könnyűszerkezetes, könnyen felépíthető, olcsó és infrastruktúrától független rendszer volt. Kívül bambuszkeret található, belül pedig poliészterháló van kifeszítve. Az eső, köd vagy harmat a légkörből lecsapódik a háló hideg felületére, ahol vízcseppeket képez és a szerkezet alján egy tartályban gyűjti össze őket. A megfelelő árnyékolás biztosítja, hogy az összegyűjtött víz ne párologjon el. Az összegyűjtött mennyiség az időjárástól függ, de mindegyik torony naponta akár 100 liter vizet is biztosíthat. Megvalósításának a költsége összességében 500-1000 dollár között van.
A formai inspirációt a helyi hagyományok ihlették és egy óriási, Etiópiában őshonos fügefa. A projekt sikerességét megkönnyíti, hogy a tornyok a falusiak kezében vannak, amik nem csak az élet alapvető erőforrásaként szolgálnak, hanem közösségteremtő erejük is van. A lombkorona árnyékában összegyűlhetnek akár oktatás, akár nyilvános események megtartására is.
A cél, hogy világszerte más kis településeken is tudják ezt a technológiát alkalmazni. Többek között Haiti, Madagaszkár, Kolumbia, Brazília, India, Sumba és Kamerun került szóba. A terjeszkedés során elindultak a kísérletek a különböző helyi anyagokkal, például a pálmalevéllel is, továbbá a W-solar nevű moduláris rendszerrel, mely a tornyot napelemek segítségével villamosenergia-forrássá alakítja. Így a vízszolgáltatáson kívül világítást biztosít, és lehetőséget ad, hogy a mobil eszközöket fel lehessen vele tölteni.
Forrás: Designboom
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. március 6., Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 