„Az élet túl rövid ahhoz, hogy elsiessük”

A Lechner Tudásközpont a tervtárában őrzött építészeti életművekből rendezett kiállítások sorában október 16-tól Kerényi József munkáit mutatja be. A főleg az 1945-1989 közötti időszak – jogutód nélkül megszűnt – tervezőintézeteiben készült műszaki dokumentációkat tartalmazó tervtárba a közelmúltban több jelentős építész életműve is bekerült, és a továbbiakban is szívesen fogadnak ilyen anyagokat, amelyeket megfelelő körülmények között tudnak tárolni, szükség esetén papírrestaurátor bevonásával helyreállítani és katalogizálva a nyilvánosság számára is elérhetővé, kutathatóvá tenni.

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy elsiessük” – idézte bevezetőjében Pesti Monika, a kiállítás kurátora Kerényi Józsefet, mindenkit arra biztatva, hogy kicsit lassuljon le a hétköznapi pörgésből és érezze jól magát a megnyitó estéjén. Ahogy elmondta, az előkészítő munkák során nagyon pozitív élmény volt a számára, hogy mindenki, akit megkeresett – vagy meg sem kellett keresni, egyszerűen csak hírét vette a kiállításnak –, nagyon lelkesen reagált és többen hozzátettek valami pluszt is a kiállításmegnyitóhoz. Egy ilyen „hozzáadott érték” a KárpátPress Stúdió videó-összeállítása, ami a megnyitó előtti gyülekezéshez adott hangulatos hátteret. Novák Lajos csapata végigjárta Kerényi épületeit, az Építészet XXI című televíziós építészeti műsorukban egy adást neki fognak szentelni a kiállításhoz kapcsolódóan. Egy másik ilyen plusz hozadékot képeznek a Vásárhelyi Dániel építésztől, a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara alelnökétől kapott mai fotók a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióról, amelyek megmutatják, mennyire pezsgő élet folyik sok évtized elteltével is az intézményben, és milyen organikusan illeszkedik a környezetébe.

A megnyitó egy Kerényi József alakját felelevenítő, néhány perces filmbejátszással kezdődött meg, majd az ezt követő beszélgetésben pályatársak, egyetemi tanár kollégák, volt tanítványok idézték fel a legmeghatározóbb élményeiket Kerényivel kapcsolatban.

A beszélgetés moderátora, Osskó Judit, Ybl-díjas építész, televíziós műsorvezető, szerkesztő, rendező először 1977 júliusában, az Unokáink is látni fogják című építészeti televíziós sorozatának Kecskemétről szóló adásában készített interjút Kerényivel. A megnyitó beszélgetés elején az akkori, a pályája zenitjén lévő Kerényit idézte fel, aki rendkívül vonzó személyiség volt tele ambícióval és tettvággyal. A 2014-es MMA portréfilmre készülődve már egy idős, felesége halála után megtört embert látott viszont, aki azonban a forgatásra újra megfiatalodott és összeszedte régi energiáit.

Roth János DLA habil, Ybl-díjas építész, a BME Lakóépülettervezési Tanszékének oktatója az egyetemi évei óta ismerte Kerényit, akivel évfolyamtársak voltak. Különböző tankörökhöz tartoztak, így közvetlenül nem voltak kapcsolatban, de az már akkor nyilvánvalóan kiderült, hogy Kerényi a közösségteremtő emberek közé tartozik. Tagja volt az egyetemi színjátszókörnek is, talán a díszlettervezés iránti fogékonysága ennek is köszönhető. A pályakezdésükben is voltak párhuzamok, míg Kerényi a diplomázás után hamarosan Kecskemétre került, Roth Székesfehérváron kezdte a pályáját. A megyei tervezőintézetek jó iskolák voltak a fiataloknak, mivel építészhiány volt, ezekben rögtön önálló tervezési munkákhoz juthattak. Ennek köszönhető a kiállításon bemutatott épületek nagy része is, amelyek Kerényi életművének gerincét adják.

Józanság és emberség: ezek nem építész szakkifejezések, de tény, hogy elképesztően józan és időtálló építészetet teremtett, az egyetemen pedig emberséges, empatikus tanárként nagyon összetartó hangulatot hozott létre – emelte ki Kerényi legfontosabb tulajdonságait Perényi Tamás DLA, Ybl-díjas építész, egyetemi docens, aki elmesélte a Nagykőrösi Konzervgyár üzemi konyhájának sztoriját is. Kerényi az alföldi erős napsütés ellen vasbeton árnyékolószerkezetet tervezett az épületre, a statikust egy veszprémi hasonló példával motiválta a nehéz feladat megoldására: „ha ott meg tudta csinálni a statikus, nálunk is mennie kell”. A statikus kolléga évek elmúltával Veszprémben járva szembesült azzal, hogy az ottani példa – fából készült.

– Kerényi „udvartartásához” tartoztam, barátja lettem, tíz évig voltunk együtt Kecskeméten a hatvanas években – emlékezett vissza Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész, érdemes művész, aki Kerényinek több munkájánál az alkotótársa volt. – Thomas Mann-i értelemben véve nagyformátumú ember volt. Mindenki hallgatott rá. Kevés épületet tervezett, de mint Noé, a kommunista özönvízben megmentett mindent, ameddig karja elért.

Ahogyan Kerényi azt mondta a házakról, hogy a kor előrehaladtával egyre szerethetőbbeknek kell lenniük, ez tanárként őt is jellemezte – mondta el Molnár Zoltán, aki a Kerényi tanítványaiból álló, a mai napig is összejáró kört képviselte a beszélgetésben. Kezdetben még volt benne egyfajta türelmetlenség a diákok „ökörségeivel” kapcsolatban, ám évekkel később már konkrét dicséreteket is képes volt megfogalmazni: „Na, ez szép! Látszik, hogy tököltél vele.” 1992-ben Kecskeméten felkérték egy kiállításra, ahol ő a tanítványait helyezte az előtérbe. A megnyitó utáni sörözésen mondta a számukra máig is emlékezetes gondolatot: „A szellem olyan, mint a szél, csak a levelek rezgése jelzi a jelenlétét.” – Ez a kiállítás most 2018-ban is egy ilyen csokor falevél – hangsúlyozta Molnár Zoltán.

A régi időkről szóló beszélgetés után Juhász Ágnes a mai fiatal építészgeneráció képviseletében mondta el az Építőművészeti Doktori Iskola keretei között Kerényi Józsefről folytatott kutatásainak tapasztalatait. Az építészeti szempontok mellett nagyon fontosnak és a mai fiatal nemzedék számára példaértékűnek tartja Kerényi hozzáállását, ahogy gyakran megrendelés nélkül is elkészített koncepcióterveket vagy a források előteremtésébe is bekapcsolódott.

A megnyitó második, kötetlenebb részében a résztvevők a kiállítás megtekintése és a szakmai, baráti találkozások, beszélgetések mellett – a bevezetőben említett plusz hozadékok egy további elemeként, Osskó Juditnak köszönhetően – megnézhették a Kerényi Józsefről 2014-ben készült MMA portréfilmet.

Forrás: Lechner Tudásközpont