Az építészeti OSSKÁR-díj átadása, 2022

„Olyan új építészeti alkotásokat, együtteseket keresünk, amelyek illeszkednek a település, a táj szelleméhez, rendezik, és nem zaklatják tovább meglévő természeti és épített környezetünket. Olyan kiemelkedő színvonalú műveket szeretnénk díjazni, amelyekben a vezető szerepet a humánum, a harmónia és a minőség képviseli. A beküldött épületeket, együtteseket ezért tágabb környezetükkel együtt kívánjuk értékelni, hiszen a Díj odaítélésének legfontosabb szempontja, hogy az új létesítmény szerves része legyen az adott település táji és épített környezetének.” (kivonat a kiírásból)

A Bíráló Bizottság

Elnök: Salamin Ferenc Ybl-díjas, Az Év Főépítésze-díjas építész, akadémikus, az OFK elnöke

Tagok:

• Benczúr László Ybl-díjas, Príma Primissima-díjas, Csonka Pál díjas, Lovagkereszttel kitüntetett építész
• Csernyus Lőrinc Ybl-díjas, Az Év Főépítésze-díjas építész, akadémikus
• Hegedűs Péter Ybl-díjas, Pro Architectura-díjas építész
• Dr. Meggyesi Tamás professzor emeritus, Ybl-díjas, Széchenyi-díjas építész 
• Osskó Judit Ybl és Príma-Primissima-díjas építész, a Díj alapítója
• Patonai Dénes DLA professzor emeritus, Ybl-díjas, Csonka Pál-díjas építész

A pályázatra idén áprilisban 22 pályamű érkezett be, a díjazottakat 7 tagú, elismert építészekből álló bíráló bizottság választotta ki. „Minden díj annyit ér, amennyit a díjazott művek minősége és általános elfogadottsága visszaigazol. A látvány, - s benne az építészeti is - köztulajdon, és így üdvös volna, ha az olyan tradicionális értékek, mint a harmónia, az arányosság és a szépség ismét polgárjogot nyernének korunk szikárabb építőművészetében is.” (részlet a kiírásból)

Az építészeti OSSKÁR-díj ünnepélyes átadása

A Díj átadása 2022. június 28-án 16 órakor volt a Pesti Vigadó II. em. Déli termében (1051. Budapest, Vigadó tér 2.)

Bevezetőt mondott: L. Balogh Krisztina, az OFK alelnöke
Gondolatait a díjazott épületekről megosztotta: Sulyok Miklós művészettörténész, az MMA levelező tagjaŰ
Zárszót mondott: Dr. Meggyesi Tamás, professzor emeritus
A Díjakat átadta Osskó Judit, a Díj alapítója és Salamin Ferenc, az OFK elnöke

A díjazott pályaművek, alkotók, laudációk:

Református Templom és Közösségi Ház, Miskolc Avas-Dél (Magyari Éva és Pazár Béla építészek)

A lakótelepi református közösségben fogalmazódott meg a templomépítés szándéka. A tervező építészek elemző és mélységeket kutató alkotói munkájának köszönhetően valósult meg a református gyülekezet hajléka. A templom a tíz emeletes beton kolosszusok között szabadon hagyott, gondozatlan Európa Liget északi végén, de még a panelházak között kapott területet. A tervezők a hely adottságaiból adódó kérdésekre egyetlen választ adhattak és ez úgy a templom külső, mint belső megjelenésében tükröződik. Az épület nem tud, és nem is akar a lakótömbök léptékéhez igazodni, avval ellentétben, az enyhén lejtő domboldal mikrokörnyezetébe simul bele.

Kézi erővel felfalazott tégla homlokzatokkal határolt téglatest jelenik meg, és a kis hajlású kontyolt tető fedése is vörös égetett kerámia. Az épülettől különálló, de fallal összekötött harangtorony nem nyúlik az épületnél magasabbra, hiszen a tízemeletes tömbök árnyékában értelmezhetetlen lenne a magasság növelése. A tervezők az épület identitására helyezték a hangsúlyt és tudatosan nem kívánták azt egyéb jelentéstartalommal felruházni. Az épület főbejárata sem a terület megközelítéséhez legközelebb eső nyugati homlokzaton kap helyet, hanem az oldalsó hosszhomlokzaton egy kétszintes nyílásbevágás jelzi.

Belépve az épületbe, a kétszintes előcsarnokból nyíló minden helyiség és a templomtér is azonos anyagok használatával mutatja meg magát. A falfelületek struktúráját a fehérre festett vakolatlan vázkerámia tégla elemei alkotják, a templomteret három oldalról befüggesztett karzat teszi egyedivé, s a fából készült szerkezetek és nyílászárók, a halszálkában rakott téglapadlók egyértelművé teszik a tervezői szándékot.

Az épület egyszerű geometrikus formája anyagi megjelenésével elkülönül a házgyári épületektől, emberi léptékével válik vonzóvá, és az emberi kéz nyomát hordozva lesz hívogató. Az Avas-Dél lakótelepi református templom a közösségépítés reményében, puritán eszközeivel és megjelenésével hívja az embertelen lakótömbökben élő embert. Hiszen CSAK ennyi a dolga.

A Bíráló Bizottság a Református Templom és Közösségi Ház, Miskolc példaszerű, a reményt megújító megfogalmazását OSSKÁR-díjban részesíti.

Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Irodaépülete, Tarcal (Erhardt Gábor építész)

Kevesek számára ismert, hogy a Tokaji-hegyet, vagy Kopasz-hegyet eredetileg Tarcal hegyének hívták, akárcsak a délvidéki Szerémség központi hegyvonulatát.  A település régi főutcáján álló egykori Zeleméry-kúria műemlék épülete mellé került az új kutató irodaháza, és ez meghatározta telepítését és megjelenését is.

A létrehozott „T” alaprajzú épület főhomlokzata a kúriával egy síkba került, az utcára érő szárnya pedig a szomszédos utcafrontos beépítések vonalába. Evvel a telepítéssel egy olyan új közteret hozott létre a két épület előtt, mely a meglévő fák organikus karéjával az épített és élő környezet harmóniáját teremtette meg, és amely azt az érzést kelti, mintha mindig ott lett volna, mintha egy szerves fejlődés következtében alakult volna ki. Ezt erősíti a tömegforma és a homlokzat tudatosan visszafogott kezelése is mely fegyelmezettségével kerül minden kivagyiságot.

A tervezéskor a megbízó határozott elvárása volt, hogy az épület hagyományos karakterű legyen, ne a mai trendeket kövesse, hanem a borvidék és a település történetiségét sugározza. A megvalósult épület teljesíti ezt, az utcai szárny követi az egytraktusos Tokaj-hegyaljai épülettípus léptékét, a terméskő, vakolat és cserép homlokzati megjelenését, és a klasszikus lyukarchitectúra megoldásait mutatja. A téralakítás szépsége mellett az építészeti megfogalmazás aktuális kérdéseket is felvet, a stiláris indíttatású illeszkedés, az architektonikus hasonulás napjaink építőművészeti diskurzusának állandó tárgyai.

A példamutató léptékű új köztér létrehozása megerősíti a díj egyik fő értékelési szempontját, mely az épület környezetébe integrálódását kiemelten fontosnak tartja. Ennek során egy természetes együttes jött létre, amely értékelésre méltó. A tervezőt idézve: „Munkánk eredménye tulajdonképpen a mindenkori minimum: előállítani azt az állapotot, ami egy szerves fejlődés esetén magától értetődő lenne.”

A Bíráló Bizottság a Szőlészeti És Borászati Kutatóintézet Irodaépülete, Tarcal környezetbe integrálódó megfogalmazását OSSKÁR-díjban részesíti.

Magyar Zene Háza, Budapest Városliget (M-Teampannon, Varga Bence építész, és 150 tervező)

E félelem két forrásból táplálkozhatott. Az egyik – és ez valóban joggal vetődött fel – a hazai építési gyakorlat keserű tapasztalata a látványtervek és az elkészült épületek közötti diszkrepanciából. A másik, hogy a magyar tervezői és még inkább kivitelezői háttér képes lesz-e ezt a légies, könnyed, de egyben végtelenül bonyolult és a hazai építési gondolkodástól alapjaiban különböző épületet megvalósítani.

A hét éven át tartó munkálatok befejeztével és az épület néhány hónappal ezelőtti átadását követően örömmel mondhatjuk, hogy mindkét félelem alaptalannak bizonyult. A japán építésziroda magyar társtervező partnere, az M-Teampannon Kft. építészei megértették és adaptálni tudták a városligeti parkba a távol-keleti tervezőnek a téralkotásról, az épület és a természeti környezet kapcsolatáról, a kint és a bent összeolvadásának sajátos viszonyáról vallott elképzeléseit. Az Ybl-díjas Noll Tamás vezette irodának, azon belül a projekt irányítójának, a japán irodával mindvégig szorosan együttműködő tervezőnek, Varga Bence építésznek kiemelkedő érdeme van abban, hogy Sou Fujimoto terve a megálmodott módon és minőségben megépült.

Ám azóta azt is tudjuk, hogy a japán gondolkodás és a sajátos elvárások óriási kihívás elé állították a projekt valamennyi magyar tervező partnerét, a több mint 30 hazai céget és azok mintegy 150 munkatársát. Utólag az is elmondható, hogy a japán építész terve határozottan megváltoztatta a magyar résztvevőkben az építészeti folyamatok, a kivitelezés minősége, a megvalósíthatatlannak vélt kihívások megvalósíthatósága, a partneri együttműködés korábban nem tapasztalt új minősége, és egy épület által előhívható büszkeség eddig nem tapasztalt élményét.

2022 tavaszától ez a büszkeség mindannyiunk számára átélhető, közös élménnyé vált. De kijelenthető az is, hogy a Városliget fái közé simuló, a természettel egybeolvadó, azzal harmóniában létező Magyar Zene Háza egyben a magyar építészettörténet fontos mérföldköve is lett.

Ezen érdeme, és nem mellesleg az Építészeti OSSKÁR-díj kiírásának is megfelelő, „környezetébe illeszkedő” megvalósítása okán a díj alapítója – a szakmai zsűrivel teljes egyetértésben – a Magyar Zene Háza magyar építészeinek, az M-Teampannon Kft. és munkatársainak tervezői munkáját Építészeti OSSKÁR-különdíjban részesíti.

Sulyok Miklós: Alternatív építészet a fekete dobozok korszakában (Gondolatok a díjazott épületekről)

Az Osskár-díjtermészetesen nem ilyen építészetet jutalmaz. Sőt, épp a fekete doboz építészet ellenében méltat barátságos, befogadható, környezetüket tisztelő házakat.

Miskolc-Avasi Református templom, építész Magyari Éva és Pazár Béla

Az Avason Ferencz István már egyszer végrehajtotta a lehetetlent, megfelelő építészeti választ adott a brutális nagypaneles lakótelep birodalmi lépegetőinek hadseregének felvonulására. De neki „könnyű” dolga volt, hiszen egy egész épületegyüttest kellett megalkotnia a tervezőasztalon.

Magyar Éva és Pazár Béla azonban egyetlen szál épülettel szállt szembe a környező építészeti szellemtelenséggel. Az ő építészetük mindig is a lényeg keresésének jegyében állt. A tektonika alapvető fontosságú számukra, és az is, amit elkerülnek, azaz a díszítést, a jelet és a jelentést. Pazár teoretikusan is kidolgozott építészetfilozófiája pontosan a jelentést kerüli. Az avas-déli református templom külsejében formailag, hagyományos értelemben úgyanúgy nem szakrális épület, mint a szintén általa 2000 körül tervezett békásmegyeri evangélikus templom sem az. A maga absztrakt nyelvén azonban mégis képes olyan építészeti jelentést közvetíteni, amit kellő elmélyüléssel meg lehet fejteni. Ez pedig a téglafal időt és emberi munkát magába sűrítő jelentése, amely nem társadalmi szimbólumon, hanem természeti tényen, érzéki közvetlenségen alapul, tehát esszenciális. Hallgatag, mégis szól.

Erhardt Gábor tarcali Szőlészeti Kutatóintézete

annak az építészetszemléletnek a gyümölcse, amely egyfelől az épülettel azonos fontosságúnak tekinti a települést, másfelől a megbízóra is hallgat, tehát amikor az hagyományos megjelenésű épületet kér, akkor nem tervez egyedi techno csodát. Pedig egy élelmiszeripari kutatóintézetet technológiai-tudományos üzemként is meg lehet fogalmazni az építészetben. De nem, mert az ő célja az volt, amit a zsűri is kiemelt a pályázati szövegükből és amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: „előállítani azt az állapotot, ami egy szerves fejlődés esetén magától értetődő lenne.” Ez persze a lehetetlennel egyenlő, de már maga a törekvés is ilyen szép és egyszerű gyümölcsöt hoz. Vajon hogyan lehet elemezni a szerves fejlődés magától értetődő eredményeit, a hagyományos magyar településeket? Ezt éppen Meggyesi Tamás tanár úr, a díj egyik méltatója végezte el Magyarország hagyományos lakókörnyezeti kultúráinak tipológiája című munkájában (Településtudományi közlemények 35/1987). A gazdálkodás, a társadalmi szükségletek, a szellemi tényezők szerepét nagyon pontosan mutatta ki. Amikor tehát a tervező és a megbízó a szerves fejlődés segítésének igényével dolgozik, a lehető legjobbat teszi a helynek és a nemzetnek is.

Magyar Zene Háza

Nagyszerű előre mutató lépes volt a díj alapítójától és a zsűritől, hogy egy külföldi tervező, a japán Sou Fujimoto magyarországi épületét is bevonta a körbe, különdíjat adományozva a Magyar Zene Házának. De még ügyesebb megoldás, hogy közvetlenül nem a japán tervezőt, hanem a magyar irodát, a Noll Tamás vezette Teampannont és a terv magyar projekt építészét, Varga Bencét díjazta, akinek a vezetésével a kiviteli tervek készültek. A fantáziadús, épületszoborként megjelenő, a természettel párbeszédet folytató épület egészen újszerű módon valósítja meg a díj filozófiájában elvárt környezeti illeszkedést:„a Díj odaítélésének legfontosabb szempontja, hogy az új létesítmény szerves része legyen az adott település táji és épített környezetének.” Mert bár a jó értelemben vett szórakoztató építészet, az architainment körébe tartozik, de nem azért mert a rendeltetése az ismeretterjesztő és zenei események befogadása, hanem mert maga az épület is látványos, meglepő, úgy formájában mind anyagában és tereiben.

Tisztelt Jelenlévők!  

Ma egy olyan szakmai esemény kapcsán gyűltünk össze, ami az új épületek környezetbe való beillesztéséről, mint az építészet régi-új témájáról szól. A feladatot megnehezítette, hogy a beillesztést csaknem minden pályamű alapvetően másként közelítette meg, mert ezek a célok a valóságban csak egyedi, konkrét adottságok és feltételek mellett értelmezhetők. Érdekes, hogy az itt megjelenő épületek sok esetben egy park, egy erdő, vagy egy tisztás közepén állnak, ily módon kitágítva „a környezethez való alkalmazkodás” értelmezési lehetőségét. A pályaművek zöme bebizonyította, hogy ez nem jelent se semlegességet, sem a szomszéd épületek arculatának átvételét, jelenthet viszont adott esetben egy-egy olyan új eseményt is, ami éppen másságával gazdagítja, vagy egészíti ki a környezet táji és építészeti arculatát.

A pályaművek leírásai közt valaki idézte Csete György érzékeny definícióját, miszerint „építeni annyi, mint műtétet végezni anyánk szemén”. Mintha a jelen pályaművek ennek a műtétnek a léptékét kitágították volna az arc egészére, aminek következtében az érzékenység léptéke is megváltozott, és személyesebbé vált. Az „alkalmazkodás”, vagy „beilleszkedés” kicsit elcsépelt fogalmai helyett ezért talán találóbb lenne „beágyazottságról” beszélni. A beágyazottság lehetővé teszi egy olyan új építészeti esemény megjelenését, ami felvállalja saját másságát, de csak a környezet, mint arculat egészén belül. Ma már nincs értelme új építészeti stílust keresni a világban, az izmusok és a divatok ideje lejárt, vagy ha nem, annál rosszabb, mert úgy tűnik, hogy az értékrendünk kitágult, és a beágyazottság éppen az adott környezetbe való integráció jogán válhat mintegy új építészeti „magatartássá” – ami viszont mindig személyes marad. Talán nem véletlen, hogy a beadott pályaművek tavaly és idén is olyan környezetben jelennek meg, amelyek alapvetően különböznek egymástól: a zártsorú foghíjtól a városi parkig, és a szabadon álló épülettől a kisebb városszövetig, miközben a beágyazottság a hasonulástól a másságig különböző, egymást látszólag kizáró stratégiákat követ.

Nincsenek minden esetre alkalmazható módszerek, ami azt jelenti, hogy a beágyazódás önálló építészeti értékrendet képvisel. Ezt eddig is sejtettük, de talán ennek a pályázatnak köszönhetjük annak tudatosodását, hogy az építészet mindig a hely szellemét érinti, azt kiegészíti, gazdagítja, vagy roncsolja. Ebben az értelemben valóban műtét „anyánk szemén”, ami siker esetén az egész arc identitásához járul hozzá.  Ezért jelentős ez az esemény, mert segít újragondolni a mai építészeti feladatok egyik legfontosabb dimenzióját. Ezért köszönet illeti Osskó Juditot és Tokár Györgyöt, akik kezdeményezték és finanszírozták a pályázatot, de köszönet illeti a pályázókat is, akik műveikkel publicitást szereztek a kiírásban megfogalmazott értékeknek.

Kívánjuk, hogy járuljanak hozzá az itt szerzett tapasztalatok ahhoz, hogy amit építünk, az mindenkor beágyazódjon a táji, építészeti és történelmi környezet arculatába. Köszönjük az érdeklődést!  

Forrás: sajtóközlemény