Egy szóval talán takarékosságnak vagy mértékletességnek nevezhetnénk az alapvetést, amit a három tervező alkotói hozzáállásként választott. Diákként találkoztak, és a kísérleti házsor, melyet 2017-ben álmodtak meg, még hallgatói kezdeményezéseik egyike.1 Mint ilyen, kivételes lehetőséget kínált, hogy három pályakezdő építész közös hitvallása teljesen tisztán tudjon formát ölteni, nem is egy, hanem mindjárt öt családi otthonban.
A ma divatos „hatékonyság” helyett a tervezők a trondheimi sorháznál újfajta, tudatosabb, fenntartható és gazdaságos szemlélettel dolgoztak. Trygve Ohren, Cathrine Johansen Haanes és Haakon Haanes a projektben azt a rejtett potenciált keresték, ami lehetővé tette, hogy pusztán tudatos döntések révén csökkentsék a felhasznált erőforrások mennyiségét.2 Olyan építészet ez, amely találékonyan újrahasznosított anyagokból képes az ember igényeinek megfelelő környezetet teremteni. Ez a fajta takarékosság a közelmúltban szitokszóból kezd trenddé válni, felismerve a különbséget az ember valódi és a fogyasztói társadalom által kreált vágyai között.3
Mindössze egy viszonylag szabadon „belakható” keretrendszert terveztek meg előre, a tartalmat a lakók határozták meg és az építést is együtt végezték. A kalákában történő kivitelezés magával vonta az egyszerű technológiák alkalmazását, ugyanakkor valódi egyéniséggel ruházta fel a házakat. Ez pedig egy másfajta gazdagságot és új vizuális minőséget eredményezett, a szokásos piaci árnak mindössze egyötödéből. A költségek csökkentése és az egyszerű üzemeltetés érdekében az egymás felé forgatott félnyeregtetős tömegeknél számos passzív szellőzési és hőszabályozási megoldást is alkalmaztak.1
Trondheim fejlődő, kísérletezésre nyitott városnegyedében valósult meg a kis házsor. Az úttörő projekt – számszerűsíthető gazdaságossága mellett – olyan szubjektív értékeket is létrehoz és megerősít, mint a lakóik nagyobb tudatossága és felelősségvállalása a környezetük felé.3
Irodalom
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
