Fekete, mint a larvikit – vagy mint a medvecukor, a fjordok, a mély víz, vagy éppen a tagolt PREFA FX.12, esetleg a Prefalz P.10 homlokzatburkolat. A part menti Larvik változó fényviszonyai között a fekete szín napszakonként eltérő megjelenésű. Szürkületkor aranybarnává válik, napfelkelte után pedig akár borókakéknek is nevezhetnénk, amit a valamikori Fritzøe Mølle ipari malom homlokzatán alkalmaztak. A PV arkitekter, a Herman Nilsen & Sønner és megbízójuk, Treschow-Fritzøe évek óta együttműködnek a terület revitalizációján, amivel a város számára a szükséges lelkesedést, a jövő számára pedig munkahelyeket akarnak teremteni.
Építészeti kultúra a gyakorlatban
„Ha nem kezdtem volna el jogot tanulni, sosem lettem volna építész” – Kjetil Lønnebakke Tennebø humora azonnal szimpatikussá teszi őt. Trondheimben, unalomból félbehagyott jogi tanulmányai után kezdett építészetet tanulni, majd a PV arkitekter társtulajdonosává vált. A Fritzøe Mølle projekt kapcsán elmondta: „Ez arról szól, hogy ragadjuk meg a munkát, építsünk a szülővárosunknak, alkossunk fenntartható épületeket.”
Fritzøe Mølle nem csupán egy épület, hanem a 16. és 19. századból származó ipari műemlék. Átmenetileg királyi tulajdonban áll, és Norvégia legidősebb vállalkozása kezeli, illetve újítja fel lépésről lépésre.
1997-es megbízása után a PV arkitekter nagyon hamar úgy döntött, irodájukkal a területre költöznek, hogy az építkezés folyamatát jobban figyelemmel tudják kísérni. Annak idején rajtuk kívül csak egy idős ötvös dolgozott a környéken. Lønnebakke Tennebø megemlíti, hogy naponta látták az üres épületet, „melynek lehetőségei és problémái segítették kreativitásunkat”. Így a hagyományos felújításon túl Larvik egyik fontos területének funkcionális és gazdasági fejlesztésévé nőtt a feladat.
Építsünk a városnak
„Olyan, helyi hálózattal rendelkező emberekre volt szükség, akik a fejlesztési folyamatot végig tudták vinni. Egy nemzetközi sztárnak nem lett volna esélye.” Ebben egyetért a Herman Nilsen & Sønner bádogosa, Bjarne Linnerud, az építész Tennebø és Morten Hellner a Treschow-Fritzøe részéről. A projekt a város változásra való képességét jelképezi. Az ABAX, egy dinamikus, fiatal cég, mely az internettel kapcsolatos szolgáltatásokról gondoskodik, csak a Fritzøe Mølle miatt maradt Larvikban. A kezdetektől különleges ötletekkel támogatták a tervezést, és az építészetet cégérként használják. Mára minden eddiginél többen dolgoznak a területen, és Fritzøe Mølle Larvik közösségi életének egyik motorjává vált.
Kontrasztokon nyugodva
Az építészek a továbbépítést és a fejlesztést a koncepcióból a formába és anyagba helyezték át. Így az FX.12 homlokzatburkoló panelek és a szigorú Prefalz homlokzat, P.10 fekete színben, az ötlet tartópillérei, hiszen egyesítik a hagyományos anyagot az ipari előállítással. A malom déli oldalán az új homlokzat kupakként kúszik az öreg klinkertégla falra. Egyenes éllel, ferdén futó vonallal hangsúlyozzák az építészek a régi és új épületrészek közötti kontrasztot. A történelmi téglahomlokzat az ablakoknál is látszódik.
Kjetil Lønnebakke Tennebø számára „úgy néz ki, mintha a régi épület előbújna az újból”. A malom történelmi részei eredeti formájukban fennmaradtak, és tisztelettudóan helyezkednek el mellettük a kortárs hozzáépítések.
Az északi oldalon még jobban látszik ez a hozzáállás, hiszen egy kompakt tömeg helyett több, kisebb hozzáépítés készült. Ezek sötét színű Prefalz homlokzatburkolatot kaptak. A kiálló szögkorcok és azok árnyéka fölfelé vezetik a szemlélő pillantását. Az FX.12 panelekkel ellentétben a Prefalz homlokzat nem strukturált. Ez egy újabb kontraszt, mely tovább erősíti a kollázsszerű összképet.
Együttműködésből bizalom
„A Fritzøe Mølle átépítése lenyűgöző” – emlékezteti magát a bádogos, Linnerud. Ez az első épület, amit látunk, ha Oslo irányából lekanyarodunk Larvik felé. Linnerud – ötvenes, napbarnított, tornacipős és folyton mosolyog – műhelyében, egy nagyjából 1.500 m2-es csarnokban áll, ahol nehéz gépek és raktári polcok sorakoznak. A legkülönbözőbb fémeket munkálják itt meg, hajlítanak, ívesítenek, stancolnak, falcolnak. „A gépi és a kézi munka kiegészítik egymást, mivel a bádogos munkában nem lehet mindent géppel megoldani.” Testvérével harmadik generációs bádogosként vezeti a Herman Nilsen & Sønner céget.
A minőségre és a szakemberek által alkotott erős csapatra helyezik a hangsúlyt, akiknek a tudását ketten együtt fel tudják mérni. A Herman Nilsen & Sønner – hasonló okokból – gyakran dolgozik ugyanazokkal az építészekkel és megbízókkal. „Ez a kisváros előnye – mondja Bjarne Linnerud –, mert az együttműködésből az idők alatt barátság és bizalom alakulhat ki.”
(X)