exkluzív képzőművészet

In memoriam Tilless Béla

Szobrász, festő, grafikus, magyar képzőművész emlékére


Archigram | 2019.05.27

Hirtelen hagyott el bennünket, kik társai voltunk a vizualitásban, tagtársai voltunk művészeti és tudományos társaságokban, előadótársai voltunk az interdiszciplináris konferenciákon, harcostársai voltunk a környezet jobbá, szebbé, hasznosabbá építésében, az igazi művészet védelmében, és barátai voltunk a közösségépítésben, ezért nagyon hiányzik.

Tilless Béla számos előadásában, de még művészeti beszélgetéseinkben is mindig tömören, ám pontosan fogalmazott. Érdemes, és Hozzá méltó, ha felidézzük a saját maga által megírt életrajzát, kiegészítve számos megjelent nyilatkozatának részleteivel.

„Anyai nagyapám Diósgyőrben előmunkás, szociáldemokrata sztrájkszervező, apai nagyapám egyházjogász, Besztercebánya utolsó magyar polgármestere. Anyám védőnő, apám jegyző Szihalmon, itt is születtem 1932. december 19-én. Alapélmények: falu – Novaj, város – Besztercebánya.

1939–42. Fülek, 1942-től Novaj, 1944. oroszok bejövetele, kifosztás. 1943-tól ciszter gimnázium Egerben, az osztályfőnököm Ágoston Julián, és internátus. 1945. B-lista, költözés Egerbe, a nyomor határán élek. Azután enyhén javuló anyagiak, nyári munka az építőiparban (Berva). 1950. apám letartóztatása, majd elítélése, két év börtön, mert a kék cédulák leleplezése óta figyelték. Kimaradás, illetve magántanulóként folytattam tanulmányaimat, dolgoztam a magas-, majd a mélyépítőknél. Családfenntartás gondjai rám szakadtak, és a magán úton letett érettségi. Találkozás az első mesterrel, Tscheligi Lajossal (ál-építésvezető Bélapátfalván), akivel intenzív festészeti tanulmányokat folytattam. 1953. március – 1955. április. munkaszolgálat, illetve katonaság (MUSZ, dombelhárítás stb.). Vállalati ünnepségen két pofon a párttitkárnak. Leszerelés után azonnal kirúgtak. Különféle munkák (bádogos, villanyszerelő) mellett Budapesten további tanulmányok (a Vasas képzőművészeti körben Szentiványi Lajosnál és Böhm Lipótnál). Felvidéki kísérletek a főiskolákra, de osztályidegen lévén soha nem vettek fel. Visszamentem Egerbe, majd Borsodnádasdon kaptam takarítói állást. 1956. szeptemberétől ismét Eger, és Hatvan, építőipari (technikusi) munka. Forradalom. A központ a főiskola. Zavaros reagálások, az ÁVO-sok fizetését kiadják, majd a Bükkbe rohantak, a dokumentációkat teljes épségben az ÁVO visszaszerzi. November 3-án kiküldetés Miskolcra, az oroszok csapatmozgásait jelenteni. Másnap az oroszok Miskolcon vannak. Menekülés a Bükkön át, de Egert már elfoglalták. 1957. március MUK, majd begyűjtés. Adataimat apáméval összekeverték. Éjszaka kerestek. Reggel eljegyzésről jövet, barát várt az állomáson a hírrel. Hogy ne zaklassák a szülőket, önként bementem. Rajtam röhögött a pufajkás banda, de többet nem zaklattak. Tíz nap után mindnyájunkat kiengedtek. Fotószövetkezet – brómretus. Szakmunkás-bizonyítvány. Első házasság. Éva születése. Kubisztikus tanulmányok.

1959. első részvétel az országos kiállításon. Első közös kiállítás három társsal Egerben, szövetségi tagság (Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége /MKISZ/). 1962. Debrecen. Megélhetés fotóretusálásból.1960-as évek: plasztikus hatásokra épülő festmények és kollázsok. Munkák a hagyományos technikán kívül a Debrecenben kifejlesztett szintetikus anyaggal, a formalkiddal és stukkó-eljárással. Idegenkedés, majd barátságos, széles, nyílt gesztusok – hátba döfésekkel. Ekkoriban főleg grafikák készültek. Válás. 1964. festmények, ikonos hatásokkal. 1964. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjában (1992-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE)) tagság. Új házasság. Stúdió pályázatán 2. díj (többalakos kompozíció). Szabadúszás – a mai napig.

1965. Budapest, Mednyánszky-terem, kiállítás jó sajtóval. 1966. Mária születése. Debrecen, Medgyessy-terem, kiállítás. Pártbizottsági számonkérés az úgynevezett tapasztalati tér hiánya miatt (egzisztencializmus!?). Eladás egyik kiállításon sem volt. Anyagi nehézségek. Gyermekszakkör Polgáron. 1967: Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen kiállítás. Szakkörvezetés az egyetemen. Utazás: Krakkó, majd húsz év után ismét Besztercebánya. Konstruktivitás és faktúra. 1968: Budapesti Lengyel Kultúra, kiállítás. Jó sajtó. Az Egyetem Galéria indulása (művészeti vezetés). 1970. Magyar avantgárd kiállítás sorozat Lengyelországban (Brendel János). 1971. Budapesti Lengyel Kultúra, kiállítás; Angyalföldi Kisgaléria, kiállítás (mimézis sorozat). Intenzív munka az Egyetem Galériánál. A hivatal nyomásának kivédése (Tarnai András), minőségelvű kompozíció. 1972: Vaasa, Taidehalli, kiállítás. 1973: Lea születése, anyja halála. 1974. Új házasság: Harsányi Ágnes, magyartanár-jelölt, Tilless Ágnes néven előadóművész. Fényes Adolf-terem, tűrt kiállítás. Prilep (YU) művésztelepén angol, japán barátok. Spirál tanulmányok.

1975. Krómacél-Fény-Mobil a Debreceni Kertészeti Vállalat pályázatán. Az első köztéri mobil az országban. Később lebontották. Hortobágyi művésztelep. Karcag: a művészeti szakkör munkáját irányítom. 1977. Bradford, Cartwright Hall és Leeds, kiállítás két társsal. 1976-ban Jyväskylä (FIN), 1977-ben Kuopio (FIN) művésztelep. 1974–78. Egri Iparesztétikai Szakosztály – ebből alakult 1980-ban a KINETEAM csoport, aminek alapítója, teoretikusa voltam (1984-ig). Videofilm 22’ „Művészet a változó világban – lakótelep”. Éles viták a városvezetéssel és a vezető építészekkel különböző fórumokon a város tönkretétele miatt. Kiállítássorozat 1982–84-ig az országban. Környezetesztétikai tanulmányok, és néhány cikk. Környezetesztétikai koncepcióterv Tócoskert lakótelepre (Debrecen). Páskándi-darabhoz díszlet (Debrecen). Püspökladány, feszített krómacél plasztika. Águs József Attila-estje a KLTE-n, majd később Kassák-est a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és a Kassák Múzeumban. Infarktus 1979-ben. 1981. Anna születése. Az egyetem új vezetése (zseboroszlán) megszünteti a szabadegyetemet (Lantos Ferenc, Pap Gábor), és az Egyetem Galériát. Műcsarnok kamaraterem, kiállítás. A vezető építész arra biztatta a debreceni kollégákat, hogy közösítsenek ki kritikáim miatt (a rendszerváltás után Debrecen Kossuth-díjat járt ki neki).

1982. Átköltözés Nyíregyházára – mert hívtak. 1983. Környezetesztétikai terv négy városrészre. Fizetési nehézségek a tervekért, de a tervek sorsa asztalfiók. Később ebből puskáznak töredékeket. Lakájt vártak – nem kaptak. Dávid születése. 1984. Kisebb plasztikák (Újléta, Mátészalka). 1985. Nyíregyháza, pályázat – utólagos meghívás, rákérdezésre. A kijelölt neve alatt más készíti a pályamunkát. Etikai botrány. Második forduló. A zsűri sarkára áll. Megbízás az Életfa című műre. Átvételi bizottságban három volt pályázó. Avatásra nem hívnak. Ígéret, hogy több munkát nem kapok. 1987. Országos pályázat: nagyméretű tölgy játszóplasztika Gazdagrétre. Később szétverik, felgyújtják. Rekonstrukció Kamaraerdőn 1992-ben. Költözés Budapestre 1990-ben. Bálint születése.

1988–89. Országos pályázaton Miskolcra: Sugárzás vízzel, fénnyel kombinált krómacél plasztika – máig nincs helye. 1991. Kassák Múzeum, kiállítás. 1992–93. Kisebb plasztikák (Budapest, Őrmező, Pap, Fülesd). 1990-től 1993-ig a Nemzetközi Kepes Társaság és a Société des Artistes Indépendants tagsága. Szerigráfiák, geometrikus szobrok készítése. 1993–96. Megdöbbenés az egyenes (nem damaszkuszi!) utakon, ugyanúgy, ugyanazok szolgálják az új hatalmat, mint a régit. Hol a művészet? Hol az erkölcs? Fejlődés a kudarcok által. Találkozás a gnoszticizmussal. Anyám élt 91 évet, 1 hónapot és 1 napot.

1995. Tagság a Magyar Szobrász Társaságban, és a Magyar Festők Társaságában.

1996–2001: Kozmosz-sorozat (festmények), rajzok. Fényjátékok, fényinstallációk. Interdiszciplináris szakosztály alapító megszervezése a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében (MKISZ), környezetesztétikai törekvések és lehetőségek – túlzott optimizmus. Elméleti munkásság. Semmi sincs lezárva. Minden új dimenzióba került.

2001-2018. Az utóbbi években a kozmosz és a csillagok világát ábrázoló festményekből kiállítások rendezése. Minél inkább megismerjük a kozmoszt, annál inkább megismerjük magunkat, hiszen ugyanabból az anyagból vagyunk, ugyanúgy működünk, mint az univerzum összetevői”.

Díjak: Szabó Iván-emlékplakett (Hajdúszoboszló. 1970.), Nívódíj üzemi kiállításokért (1971.), Csokonai-díj (1976, 1979.), Szocialista Kultúráért kitüntetés (1982.)

48 egyéni kiállítás, 52 csoportos kiállítás. Művek közgyűjteményekben: A. Aalto Múzeum, Jyväskylä, A. Anderson Múzeum, Helsinki, Déri Múzeum, Irodalmi Múzeum Debrecen, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Kassák Múzeum, Budapest, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, MODEM, Debrecen, Modern Múzeum, Szczecin (Lengyelország), Nemzetközi Modern Múzeum, Hajdúszoboszló, Nemzeti Múzeum, Prilep (Jugoszlávia), Paksi Képtár, Paks, Szombathelyi Képtár, Szombathely, Városi Gyűjtemény, Vaasa, és Kuopio (Finnország).

Béla, jó volt Veled barátságban együtt dolgozni, bízni szerteágazó, gazdag, kísérletező kreativitásodban, számítani adott szavadra, segítségedre, a közösségért való szakadatlan fáradozásodra, hálás köszönet mindenért. Hiányod nagy, de az a biztos tudat enyhíti, hogy odafent is értünk tevékenykedsz. Soha nem feledünk, emlékedet szeretettel őrizzük, ápoljuk.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások