Parlando

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége székházának Galériájában (1061 Budapest, Andrássy út 6. I. emelet) Parlando címmel nyílt kiállítás az Interdiszciplináris Szakosztály tagjainak részvételével. Simonffy Márta, az MKISZ elnöke és Nemcsics Ákos festőművész, a szakosztály elnöke köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot Ruzsa Dénes képzőművész, médiateoretikus szavai nyitották meg.

A Parlando jelentése, magyarázata: elbeszélő, kötetlen tempójú előadási mód, melynek megfelelően az Interdiszciplináris Szakosztály tagjainak munkái tökéletesen megfeleltek a címnek, hiszen mindenki az éppen személyét foglalkoztató problémát oldotta meg vizuális megjelenítésben, változatos technikákkal. Minden alkotó maximum 3 művel jelentkezhetett.

Néhány művet kiemelve megállapíthatjuk, hogy sokrétű, nívós kiállítás került megrendezésre.

Ézsiás István szobrászművész ismét jelentkezett a síkplasztika műfajában, Szobrászfestmény című alkotásával. A síkplasztika olyan kép, mely nem egy síkban ábrázol, hanem az alapsíkból kismértékben kilépnek a kompozíció elemei. Abban is újat mutat e plasztika, hogy többféle anyagot használ fel felépítéséhez, és ezek szép színekkel jelennek meg. Külön érdekessége még, hogy a megvilágítás következtében a kompozíciót vetett árnyékok is gazdagítják.

Ürmös Péter grafikusművész új technikával mutatta meg magát, mely eddigi művészetében nem jelent meg. E technika a pleximetszés, melyből három képet is készített. Az átlátszó plexi lapot első és hátsó oldalán is metszette, mely gazdagította a grafikai hatást. A művek távtartóval kerültek keretezésre, és a keret hátsó síkjára tükör helyeződött. Így a vonalakból álló, mindkét oldalán megmetszett plexi kompozíciók tovább gazdagodtak a tükör által képzett képpel. Ráadásul még – a tükör által – a szemlélő önarcképe is belekomponálódott a kompozícióba.

Mackó Erzsébet digitális fotóját vászonra nyomtatta ki, érzékeltetve a víz fodrozódását, csillogását, és így színgazdagságát is. Az így megkomponált kép természeti hatásán kívül szép, nonfiguratív kompozícióvá nemesült. A nagyméretű képekből álló sorozatból 3 mű került kiállításra.

Nemcsics Ákos festőművész, a szakosztály elnöke, geometrikus kompozíciókkal jelentkezett. A négyzetekből, háromszögekből megfestett nagy formák a képeken tovább gazdagodtak vonalakkal is. Nagyon beszédes a színhasználat is. A barna, a vörös és az okker konzekvens használata tovább gazdagodik ezek világossági skálák szerinti színeivel, valamint a feketével is. A fő formák közül az okker négyzetek nagy érzelemmel vannak megfestve, így nem egy sima geometrikus kép, hanem érzelemdús látvány keletkezett.

Koppány Attila festőművész Különleges övezet című képével demonstrálta elkötelezettségét az új geometria mellett. A nagy mesterek hatása, és a tiszta geometriai formák ábrázolása ugyanis nem elégíti ki, hanem egyre inkább saját, régi festői hangja ötvöződik a geometriai formákkal a képeken, és megjelennek – na persze, geometriai formákba –, hogy az alapgondolat mindig és következetesen érvényre jusson – az utolsó évtizedben alkalmazott erőteljes érzelmekről tanúskodó festői felületei. Ez adja e képek rendkívüli szép és hatásos feszültségét. Megfigyelhető továbbá még e képen egy másik, erőteljesen jelentkező tendencia és talán folyamat is, nevezetesen a statikus és dinamikus hatás együttes jelenléte. Gazdag és harmonikusan kezelt koloritás, és a festőiségen túl e színhasználat árulkodik leginkább a biztos festői gondolat és megvalósítás egységéről, gazdagságáról.

Szentpéteri Tibor Ferenczy Noémi-díjas iparművész Sin – to – go című műanyag kompozícióját állította ki. A határozott színű, szépen formált plasztika nagy méretével is kitűnt a többi kiállított alkotás közül. Önálló sík talpazaton került kiállításra a kiállítótér közepén, a padlón. Ezért aki belépett e térbe, rögtön megragadta szépsége. A határozott formálás, pontos, szép kivitelezéssel párosult.

Szende Árpád Alpár-díjas építész a Farkasréti temetőben elkészült síremlékét állította ki három képen. A síremlék a szimmetria sokszínű forgási és tükrözési műveleteit kihasználó, hirearchikus rendet megvalósító kompozíció. A szimmetrikus szerkesztés jelképeket megjelenítő kisarchitektúra. A kompozíció egy térben megjelenített keresztvirágból – mely a kedves halottakra vonatkozó adatokat is tartalmazza –, és az ezt tartó oszlopokból, valamint a középpontban álló plasztikát tartó oszlopból áll. Az ötödik, középső oszlop tetején van a kőtojás. Ez az élet, és így Krisztus jelképe is. A kőtojás azonban el van törve keresztben. Az alsó része jelképezi a földi életünket, a felső része pedig a földöntúli életet. Az alsó részen található a bevésett kereszt, ami megszenteli földi életünket. A három kép alatt – a kép részeként – a jelképekre utaló feliratok találhatóak. Michel Butor (1926-2016) francia író A szavak a festészetben (1969) című könyvében a képcímek egy sajátos fajtájaként szól a „magyarázó feliratok”-ról: „Ha olyan nagy jelentőséget tulajdonít a művész a képcímnek, hogy megköveteli, a nézőnek állandóan a szeme előtt legyen, valahányszor  ránéz a képre, akkor saját kezűleg kell ezt az elnevezést a képre ráírnia, mégpedig annak szebbik oldalára. Minél hosszabb a gondos, kézzel írt szövegsor, annál nagyobb annak szemterelő ereje. A szöveg értelmét keresve szemünk csak ezen az útvonalon haladhat végig, mintha valami hatalmas nyíl vezetné, erőteljes kéz kényszerítené az embert, hogy ezen az úton járjon. A kép kompozíciója teljes egészében magán hordja az ilyen erős, aktív mozzanat hatását.”

A kiállítás 2023. október 08-ig van nyitva, és tekinthető meg.

Szende Árpád