A spanyol Aranyháromszög városait Córdoba, Sevilla és Granada alkotja. Córdoba Nagymecsetéről, a két utóbbi város pedig királyi palotáiról híres, melyek Spanyolország legjelentősebb arab és mudéjar műemlékeivel büszkélkedhetnek.
Alhambra minden kétséget kizáróan a nyugati világ legnagyobb és legpompásabb mozlim emléke, mely örökkön-örökké hirdeti az Ibériai-félsziget történelmét csaknem nyolc évszázadon át meghatározó arab-berber uralom jelentőségét.
A Naszrida-dinasztia 1238 és 1492 között uralkodott Granada központú királyságában. Erre az időre az egykoron csaknem az egész félszigetre kiterjedő mozlim uralom szinte kizárólag erre a városra és környékére olvadt. Ez azonban nem gátolta az uralkodókat, hogy egy páratlan szépségű és minden részletében szemgyönyörködtető palotát hozzanak létre hosszú évtizedek munkájával a 13. és 14. században.
Mai szemmel is csodálatra méltó a palota megannyi épületének az Ezeregyéjszaka meséit idéző keleti hangulata, a víz, mint építészeti elem jelenléte és az ősz színeinek játéka a Generalife kertjeiben.
A sok légies forma, a rengeteg csipkeszerűen megmunkált kőfelület és stukkó a külső falazatokon, a cseppkőbarlangszerűen aláomló sztalaktit-boltozatok a belső terekben páratlanná teszik az Alhambra épületegyüttesét, Sevillában is érdemes felkeresni a méreteiben jóval kisebb, jelentőségében azonban hasonló nagyságrendű Alcázar épületét.
A sevillai Alcázar, azaz fellegvár, Kegyetlen Péter (uralk: 1349-1369) kasztíliai uralkodó idején készült el. Ez az épület a mudéjar stílus egyik legszebb példája, mivel csak első látásra mondhatjuk róla, hogy az Alhambra kisöccse. Nem is csoda, hiszen granadai mudéjar mesterek segítségével toledói mintákat is felhasználva újult meg az ősi fellegvár a XIV. században. A mudéjarok voltak a keresztény visszahódítás után helyben maradó mozlimok, akiket nem üldöztek, vallásukat szabadon gyakorolhatták és a keresztények számára is teljesítettek megbízásokat.
Ha tüzetesebben megnézzük az épületet, számos olyan elem fedezhető fel rajta, amely stílusánál fogva nem lehetne ott az Alhambrában. A patioban, azaz belső udvarban a páros oszlopok által tartott csipkés ívek és a fölöttük lévő falfelületek az Alhambrát idézik, de a második szint letisztult, már-már reneszánszba hajló formái az arab és a keresztény építészet keveredése nélkül nem jöhettek volna létre. A térszervezés, a kert jelentősége összefüggéseiben emlékeztet az Alhambrára, de pl. a víznek itt már nincs akkora szerepe a terek megnövelésében, mint száz évvel korábban. Az egykori népi építészetnek számító mudéjar stílus így szivárgott be a legfelsőbb körökbe, és vált elismert udvari stílussá.
Fotó: © szerző
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
