A dél-angliai Hove városának tengerpartján található a Medina House, egy radikális építészeti eltávolodás részben a mindkét oldalán tornyosuló háború utáni lakótömböktől, másrészt a mögötte lévő nyaralóktól és Brighton városközpontja felé a régebbi építésű sorházaktól. Ez a különös, világos téglaépület boltíves ablakokkal, kerti pergolát formáló falpillérekkel és fémlemez fedésű tetőablakkal rendelkezik, ráadásul, akár egy erőd, minden oldalról viszonylag zárt falak határolják, helyenként lőrés szerű ablakokkal. Miközben bővelkedik a múltra utaló hivatkozásokban, bátor és kortárs szellemiséget képes sugallni.
A Medina House egy magán villa, amelynek nyilvános története jóval megelőzi jelenlegi inkarnációját. Nem nehéz kideríteni, kinek épült, de korábban nem kerültek nyilvánosságra részletek róla, annak ellenére, hogy teljesen körbejárható, látható.
A tengerpart egy szokatlan részén épült, ahol az épületek a sétányig nyúlnak, csak egy keskeny út választja el őket a strandtól. A környező épületek többnyire egykori halászházak, amelyeket a tengerhez vezető kis közök választanak el egymástól.
Intenzív egyeztetés jellemezte a műemléki védelem alatt álló épület tervezésének időszakát, több érdekelt csoport is részt vett a megőrzéséről folytatott egyeztetéseken, amelyek már a korábbi tulajdonos alatt indultak el. Ezek egyike azt javasolta, hogy az épület legyen családi ház, és ez egybeesett a tanács álláspontjával, így ez soha nem igazán volt kérdéses.
A terv sok szempontból jelentős eltérést jelent az eredeti állapothoz képest. Míg a tervezők megtartották a fő nyeregtetős formát, tágabban próbálták összekapcsolni a tájjal, a rétegzett, eróziós mészkősziklákkal az épületet. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy egy épület, amely alkotó elemek összeállításaként teljesedik ki, kelthet-e erodálódott hatást anélkül, hogy ál-romként lenne megfogalmazva. E gondolat jegyében a szárny a főtömegből kiemelkedik és kelet felé erodálódik, reagálva a városi helyzet változó magasságaira is.
Miután elhatározták, hogy az eredet egykori törökfürdő épületét lebontják és újjáépítik, lehetségessé váltak a kulcsfontosságú változtatások a közösségi épület magánépületté alakításában. Ez magában foglalta a bejárat áthelyezését a sétányról a merőleges mellékutcára, és egy másikat a kertbe a keleti oldalon lévő közből, hogy elkerüljék a rossz időjárás miatt felléphető magas hullámzás okozta vízkárokat, valamint alternatívát biztosítandó a privát megközelítés számára. A másik változtatás az épület kb. 2 m-rel való megemelése volt, előbbi okok miatt, és azért, mert a tervező Pilbrow & Partners egy bizonyos ponton rájött, hogy a belső terek kissé tömörek.
Ennek ellenére összességében, formailag és elrendezésében az épület szorosan követi azt, ami korábban volt. A ház fő tere az oromzatával merőleges a strandra, a keleti oldalon pedig egy fal határolja az egykori medence helyét. A három osztású ablakelrendezés az előző homlokzatot idézi, a kerti falon ismét megismételve, a tetőtereket pedig az egykori férfifürdő részletei ihlették.
A hátsó oldalszárny új, lapos tetővel, és az utcáról egy költségesebb trópusi építészeti nyelvezetet vesz át külső, az egykori gyarmatokon kedvelt árnyékolókkal, verandával és erkélyekkel. Összességében véve lazább, kötetlenebb, mint a ház fő része.
A projekten alkalmazott ajtó- és ablakkeretek, redőnyök és burkolatok faanyaga sósvíz álló kezelést kapott. A téglát a vízszintes jelleg és rétegzettség hangsúlyozására választottak, a színváltoztató tulajdonságokkal rendelkező legfehérebb téglákkal keverve. Néhány óra alatt az épület sárgáról fehérre és szürkére képes változni. Az ívek és az ablakok keretezése hasított téglából készült különlegességek, amelyek sarkokon átfordulnak, és a „homlokzatba vésett” érzést keltenek.
Az emelés egyik szempontja az is volt, hogy hogyan helyezzék el a kerti falablakokat. A tervezők mérnököktől kértek tanácsot, és végül modellkészítés és tesztelés útján találták meg az optimális megoldást. Az üveg megállítja az uralkodó délnyugati szelet, míg a nyitott íves felső mezők átengedik a szelet, hogy megakadályozzák a forgószél kialakulását az udvaron.
Belül az épület a külső nyelvezetet tükrözi. A főbejáratból azonnali kapcsolat érződik a ház minden részével. Balra van a WC és egy kis átjáró egy eldugottabb dolgozó szobába. Előtte a kert, egy lépcső az alagsorba, egy másik pedig a hálószobákba, és jobbra a fő nappaliba. Ez a 4,8 m magas oldalsó kereszteződéses boltíves mennyezettel, tengerre néző magas ablakokkal, kertre nyíló francia ajtókkal, kő kandallóval, tömör tölgyfa padlólapokkal és velencei vakolattal valóban nagyvonalú.
A konyha az első, egy hatalmas kandallóval, amely mögött kék marokkói csempékkel burkolt felület található. Az ülőgarnitúra ezen túl helyezkedik el, étkezővel az udvar magasságában. Visszatekintve a lépcső a szobába nyílik, a magasföldszinti íróasztal pedig a nappalira néz, rálátással a galériás könyvtárra. Az elemek skálája akár egy elbeszélő költemény, de kompakt és barátságos.
A tengerre néző kilátás a kertben lévő ablakok hármasából folytatódik, ahol a tájat Arabella Lennox-Boyd fák közötti átlós ültetéssel tervezte. Az út fölé emelve, matt alsó üvegpanelekkel, távoli érzést kölcsönöz a potenciális látogatók tömegétől és a kint összecsapódó hullámoktól. A kert hátsó részében, a szárny alatt egy süllyesztett, fedett szabadtéri társalgó található, a kerülete mentén felülvilágítós ablakokkal. Itt a fürdőház eredeti csempéit in situ őrizték meg, ami egy régészeti bemutató hangulatát kelti. Az ezt tartó hatalmas tömör téglalap alakú oszlopok és a fenti hálószárny (az első emeleten zeneszoba és a másodikon hálószoba) azonban súlyos, szinte La Corbusier stílusát felvevő modernista hangulatot keltenek. A magasföldszinti könyvtár erkélye azonban ismét megszakítja ezt az érzést, és egy olasz dombtetőn található szűk utcácskák városába visz.
A külső mozdulatlan mór hatások egy hosszúnak tűnő időn keresztül több arccal, történelemmel és földrajzi területtel rendelkező épületté válnak. Ez egy pozitív érzés, ami fordítva nézve az állandóság hatását kelti.
Az emeleten, hátul a ház fő részében található a főlakosztály. Balra egy hangulatos tapétázott „ópium-odú” található, mielőtt a terek kettéválnának egy öltözőre és a fürdőszobára, majd a hálószoba, közvetlenül a nappali felett, és mely ugyanazt a látványt élvezheti. Az építészetei tereket boltozatok, padlók, ablakok, falak, a Studio Ashby pazar belső térkialakítása fedi le, amely méltó gazdagsággal rendelkezik. A második emeletre vezető lépcső zárt. Itt az északi fekvésű ablakok a nyaralókra és a környező magasabb lakótömbökre néznek. Ezek azt jelentik, hogy sokféle kilátás tárul elénk, ha valaki valaha is belefáradna a tenger látványába.
Az öt hálószobás épületet David Gilmour és költőnő felesége Polly Samson, a Pink Floyd legendás gitárosa építette családja számára. Az egyeztetések miatt elhúzódó tervezés és az aprólékos kivitelezés miatt azonban a vártnál jobban elhúzódott a megvalósítás. A közben felnőtté vált és önálló életet kezdett gyerekek miatt máshova helyeződött a család életének súlypontja, így Gilmourék néhány évnyi birtoklás után eladják a házat, amelyet jelenleg tíz millió angol fontért (4,5 milliárd forint) kínálnak.
Az épület gyakorlatilag két házat tartalmaz. Nem lehet őket összehasonlítani, mégis mindegyiknek van formalitása és lazasága, amelyet az architektúra különböző módon hoz létre. Ami a Medina House-ban különleges, az az, hogy ez egy ambiciózus építészet, amelyet egy magánügyfél megbízására valósult meg, és amely teljes egészében látható, ellentétben a hatalmas telkek mélyének inkognitójába rejtőző luxusvillákkal. Bárki megcsodálhatja, magába szívhatja, véleményt alkothat, képeket tehet fel róla a közösségi oldalakon, beszélgethet róla a barátaival, kritizálhatja. Tovább éltetheti, építheti azt a kollektív emlékezetet amely létrehozta. Tehet ennél többet a jó kortárs építészet?
Forrás: RIBAJ.com
Képek: Ståle Eriksen, pereds.com, commons.wikimedia
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére