Mi lesz a Heinrich-udvar sorsa?

Napjainkban egyre nehezebb fellelni a 20. század első felét idéző részleteket Budapest belvárosában. Mára szinte hírmondónak sem maradt az egykori poros grundokból, a macskaköves utcákból, a címfestők által kézzel készített cégtáblákból, a tágra nyitott, nyáron kellemes hűvöset lehelő kapualjakból. És persze átalakultak az egykor nyüzsgő gazdasági életet bonyolító belső udvarok is, ahol iparosok vagy kereskedők tevékenykedtek, vagy mint egykori szomszédunk, az Áfor (a MOL elődje) központ udvarán csikorgó járművek forgolódtak naphosszat, kapualjakon ki-be bújva mozgalmas látványt nyújtottak a negyedik emeleti gang vendégeinek.

Ennek a világnak egyik utolsó mohikánja az Üllői úton álló Heinrich-udvar – más néven Vasudvar –, melynek épületei egy egész Józsefvárosi tömb belső részét kitöltik, így a két utcafronti  épülettel együtt igazi várostörténeti kuriózumot jelentenek. Az Iparművészeti Múzeummal szemben, az Üllői út 32. alatt álló, közel 130 esztendős épület a vasgyáros Heinrich család tulajdonában állt, terveit Hubert József  és Móry Károly készítették, míg a Mária utcai oldalon álló épületet Sándy Gyula tervezte.

A három elemből álló épületegyüttest 2011-ben nyilvánították védetté.  A  múlt év végén azonban a védettséget megszüntették, majd idén májusban a Heinrich Passage Ingatlanfejlesztő Zrt. által tervezett beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé emelték, így a helyben lakóknak és az önkormányzatnak nem sok beleszólása maradt a részleteiben nem ismertetett elképzelésekbe. Az atlatszo.hu-nak nyilatkozók szerint ez is lehet a döntés hátterében, mert a beépítés növelésével járó, szállodát és lakásokat magában foglaló, beépítettségi mutatókat jelentősen növelő fejlesztést a kerület nem támogatná. 

A helyiek aggódnak a tervezett beruházás miatt, ezért aláírásgyűjtésbe kezdtek az épületegyüttes megmentéséért, és a meglévő lakókörnyezet túlépítése ellen. Az utóbbi időben szinte hetente kapjuk a híreket arról, hogy kiemelt jelentőségűvé nyilvánítanak védett épületeket. De a Műcsarnok felújítása, az Építeszeti Múzeum létrehozása, a Mahart-ház átépítése tényleg annyira sürgős, hogy nem tűri a helyi érdekek érvényesítésének lehetőségét?

Érdekes adalék, hogy az épületegyüttes jövőjéről már több, mint 50 éve is szövögettek terveket. A Népszava 1968. szeptember 15-i száma arról írt, hogy „Megkezdődött a Belváros rekonstrukciója” ...  „A kereskedelmi fejlesztés biztosítottnak látszik, a régi Vas-udvar helyén antik udvar alakul majd ki, elsősorban kéz- és iparművészeti üzletekkel és műhelyekkel, ahol nemcsak vásárolhatunk, de a gyertyaöntők, szőnyegszövők, a hímzők és más szakmák mesterei is helyet kapnak majd." – olvashatjuk a PestBuda oldalon. Ha belegondolunk, hogy milyen változásokat generál a környéken a jelenlegi befektető által elképzelt szálloda, és 218 kis méretű, rövid távra kiadható, tehát tipikus, Airbnb-re alkalmas lakás építése, talán nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy a korabeli elképzelések ma is sokkal jobban igazodnának az éppen felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum profiljához, nem beszélve arról, hogy egy lüktető kereskedőudvar mennyivel többet visszaadna az egykori békebeli hangulatból.