London téglaburkolatos házai között működött egykor a sétapálcákat készítő asztalos műhelye. Mivel ilyen alkalmatosság iránt manapság már a Ködös Albionban is csekély az érdeklődés, a kis épület régóta elhagyatottan állt. Mindaddig, amíg Jack Woolley angol építész és feltaláló rá nem talált, és át nem alakította. Mivel a telek mérete, a szomszédok közelsége és az övezet védett jellege az eredeti épületkubus növelését nem tette lehetővé, a bővítés iránya egyedül a föld középpontja felé látszott nyitottnak. Tekintettel arra, hogy Angliában a meglévő épülettömeg szerzett jognak számít (azt akár új épülettel is vissza lehet építeni), kiváló lehetőség adódott egy kétszobás lakás és hozzátartozó iroda kialakítására. Míg utóbbi a földszinten, az egykori pálcaüzem helyén, és nagyrészt építőelemeinek újrafelhasználásával valósult meg, a lakóterek teljes mértékben a terepszint alá kerültek. A 15x4,5 méteres telket teljes mértékben kihasználó, résfalas technológiával épített lakópince természetes megvilágítását a földszinti épületrész kontúrján túlnyúló járható üveg bevilágítókon át kapja. Az egykori műhely tele volt jó minőségű faanyaggal, így azokat nemcsak az épülethez, de még a konyhabútor frontjához is fel tudta Woolley használni. A szomszédos épületeket összekötő téglakerítést az építés során szinte teljes épségében sikerült megmenteni, ami kínálta a lehetőséget az új bejárat titkos ajtóként való kialakítására, így a városképi szerepet is játszó fal eredeti formájában maradhatott meg, a környékbeliek nagy megelégedésére. Az épület lakója pedig így észrevétlenül élhet és dolgozhat a hét minden napján, napi 24 órában.
Az Old Workshop (Öreg Műhely) néven ismertté vált épület néhány hete nyerte el az Architect’s Journal 2012-es Kis Projektek Díját (Small Projects Prize).
Képek: Jack Woolley
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. február 26., BME Központi épület 1. emeleti Díszterem