A LINK diákhotel építészei felelősségteljesen nyúltak a feladathoz, hiszen ahelyett, hogy lebontották volna a meglévő, de nagyon rossz állapotban lévő épületeket, inkább megragadták a lehetőséget, hogy tisztelegjenek a hely öröksége előtt. A konszenzus az volt, hogy a megőrzött homlokzatok nemcsak az épület és a közterület kapcsolatához járulnak hozzá, hanem a közösség történelmi és kollektív emlékezetét is erősítik.
A tervező ACDF Architecture csapata a LINK-et, egy 19 emeletes apartmantornyot Montréal belvárosának szívében úgy próbálta megtervezni, hogy életben tartsa a Shaughnessy Village történelmi épített örökségét.
Történelmileg Shaughnessy Village-et a viktoriánus stílusú épületek jellemezték, amelyek közül sokat az idők során lebontottak, és a múlt század közepén épült szürke betontornyok kerültek helyükre, amelyek ma uralják a Little Lincoln Street környékét. A tervezéssel érintett kis utcaszakasznak a közepén mindössze három régi épület tanúskodik már csak a terület viktoriánus múltjáról.
Montréalt 2006-ban az UNESCO Design City-nek jelölte ki, nagy hangsúlyt fektetve az építészetre, amely kölcsönhatásba lép a helyi közösségekkel. Ezért a párbeszéd megteremtése kiemelt szempont volt, ezen belül a kortárs torony és a Shaughnessy Village viktoriánus korszakának építészeti nyelve közötti kapcsolat megteremtése volt az építészek célja.
Tekintettel a három meglévő épület leromlott állapotára, a fejlesztők eredetileg a teljes lebontásukat tervezték, mielőtt az ACDF-et megbízták volna a projekt tervezésével. A cég arra a következtetésre jutott, hogy csak a homlokzatokat lehet megőrizni, ami komoly dilemmát jelentett.
Végül az ACDF úgy érvelt, hogy a történelmi házak szerelmesei, a helyi lakosok és a járókelők is jobban örülnének, ha a múlt tanúit megőriznék, és hogy a részleges megőrzésre irányuló megközelítés nagyvonalúbb lenne a közösség számára. Az ACDF terve megőrzi és helyreállítja a három örökségi homlokzatot, és a föléjük kerülő tornyot jóval hátrébb húzták a meglévő homlokzatoktól, hogy megőrizzék az eredeti épületek karakterét.
Az ACDF Architecture szokatlan, egyedi építészeti kifejezést javasolt a torony számára. A különböző formájú újraértelmezett nyílások és tetőépítmények kollázsszerű összeállításának eredményeként a torony homlokzata a terület gazdag történelmét leképező tablóként jelenik meg. Az oromzatos, alacsony ívű, és téglalap alakú nyílásokat egymás mellé helyezve olyan építészeti alapelemekből összeállított kompozíció jött létre, amely hozzájárul a Lincoln Street rövid szakasza utcaképének élénkítéséhez, amelyet főként a szigorú betontornyok határoznak meg.
Mindeközben a tervezők a homlokzat változatosságára és minőségére is odafigyeltek, így az enyhén kiálló fekete gránit keretek a kompozíció esztétikai minőségét hivatottak emelni, az előregyártott világos betonburkolat minősége pedig a szomszédos tornyok előtt tiszteleg.
A végeredmény ugyanakkor kétséges értékű. Míg a megőrzött homlokzatokkal létrehozott érték jelentősége vitathatatlan, a kis házak fölé tornyosuló, enyhén agresszív homlokzat eltörpíti, háttérbe szorítja a történelmi épületeket. Teszi ezt nemcsak a kis épületek viszonylatában, hanem azzal is, hogy minden figyelmet magára vonz a szomszédos semleges, brutalista homlokzatok sorában.
A fekete-fehér építészeti primitívek vidáman tréfálkoznak, akár a mögöttük lakó diákok, nosztalgikus köntösükben kevés figyelmet fordítva a történelem valódiságára.
Képek: Adrien Williams / v2com
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére