Bemutatjuk a BÉ-TERV Építésziroda által tervezett átalakítást, ahol az értékmegőrzés volt az egyik fő szempont.
Egy ház csupán a tervezőasztalon „áll” fehér, kontextus nélküli, sík terepen. Ezért a tervezői munka nem is kezdődhet máshogy, mint a majdani épület környezetének feltérképezésével, a természeti, kulturális háttér megismerésével és annak a hagyománynak a megértésével, amelybe illeszkedik majd. Különösen igaz ez akkor, ha a helyszín olyan meghatározó építészeti karakterrel és tradícióval rendelkezik, mint amellyel a Balaton-felvidék, a Káli-medence települései. A cikkünkben bemutatott kővágóörsi átalakítás esetében az erős építészeti hagyományok tiszteletben tartása és a ház múltjának, fejlődéstörténetének megismerése során felfedezett értékek vezettek oda, hogy a BÉ-TERV Építésziroda az épület tulajdonosával egyetértésben a ház értékmegóvó felújítása mellett döntött.
Rejtett értékek
Az építtető 2011-ben vásárolta meg a különleges adottságú, Kővágóörs belterületén, falusias lakóövezetben található saroktelket egy leromlott állagú földszintes, részben alápincézett lakóházzal. A ház első pillantásra nem mutatta meg valódi értékeit, de a tervezést megelőző kutatás során egy igazán érdekes életutat bejáró épület képe rajzolódott ki.
A 19. századi térképek tanúsága szerint a telken eredetileg egy egytraktusos kis kőház állt, amelyet a múlt század elején a sarok felől a szomszéd irányába hagyományos módon háromosztatúra bővítettek úgy, hogy az utolsó harmad alá poroszsüveg födémes borpincét is építettek. Ekkor alakult ki a rendhagyó módon az utcával párhuzamosan befordított épülettömeg, ami feltehetőleg oromfalas nyeregtetős lezárást kapott. Ezt a telepítési formát követve vált egységessé a múlt század közepére az utcakép, ahol a főépületek és melléképületek szinte zártsorú beépítéssé fejlődtek az idők folyamán. Ezen a területen a temetőig tartó telkek mind az egykori vízgyűjtő területére néznek, ami szintén indokolhatja a sajátos beépítési formát: a házak az utcával párhuzamosan a telkek északi oldalára kerültek, az épületek tornácai pedig déli irányba, a kertek és a „tó” felé válnak nyitottá.
A saroktelek Kővágóörs történelmi központjához közel, a Kossuth Lajos utca egyik mellékutcájában található, a Káli-medencére oly jellemző vörös kőkerítéssel védve. A helyiek által bástyának nevezett terméskő fal a saroktól indul és a gyalogos átjáró – vagy tájnyelven közle – mentén magasan fut végig a telek hosszoldalán. Elképzelhető, hogy régen az utca felől nem is épült kerítés, és a ház közvetlenül a közterülettel volt határos.
Az épület harmadik építési periódusa a 70-es évekre tehető. Ekkor a déli oldalon egy zárt verandával és egy plusz szobával bővítették a házat, amit egységesen kontyolt tetővel, szürke rombuszpala héjazattal fedtek, illetve ugyanekkor épült a telekre egy nagy garázs is.
Igények és lehetőségek
A tervezés első éve az ötletek, gondolatok, előképek felvázolásáról, összegyűjtéséről szólt. Ebben a szakaszban felmerült az épület részleges, vagy teljes bontása is. Azonban a 2012-ben elkészült, helytörténeti kutatással kiegészült építészeti felmérés során a több periódusban épült kőház olyan rejtett értékei bukkantak elő, amelyek egyértelműen a felújítás, az értékek megőrzése mellett szóltak.
Amikor a tervező számára világossá válik, hogy a feladat nem egy új épület megtervezése, hanem a meglévő ház felújítása, először nem a ceruza, hanem a radír kerül elő, és a tervezési folyamat is eltér a megszokottól. Ebben az esetben is így történt: a tervezők a papíron addig radírozták ki a válaszfalakat, nyitották össze a tereket, amíg azt nem érezte a megrendelő is: elérkeztek a tiszta alapokhoz, ahonnan kiindulva az új térkapcsolatok már merőben más minőséget eredményeznek majd. Tömören fogalmazva, a feladat ebben a szakaszban az, hogy a tervező az előnytelen adottságokban meglássa a lehetőséget, a kötöttségekből pedig előnyt kovácsoljon. Így alkottak a klasszikus háromosztatú ház meglévő, rossz elosztású és arányú tereiből szabadon formált ideális elrendezést: egy háromszobás, duplakomfortos otthont, amelyben a megrendelő igénye alapján még egy nagy, a konyhát és étkezőt is magában foglaló központi életteret is kialakítottak.
A ház felújítása két ütemben valósult meg: a belső átalakítás és a gépészeti felújítás 2012-13-ban, a tetőcsere és a külső átalakítások 2015-16-ban készültek el, a tervezési folyamatok mindkét szakaszban állandó visszacsatolást igényeltek. Az épület teljes újjászületése azonban megkívánta, hogy a munka itt ne álljon meg: a ház közvetlen környezetét is meg kellett tisztítani a fölösleges sallangoktól. Lebontották a 70-es években épült garázst és fészert is, amelyek eltúlzott arányaikkal a főépület érvényesülését és kerttel való kapcsolatát is zavarták. A kerítésfalban levő személybejárat megszüntetése és a nagy, kert felé fordított terasz merőben új irányultságot adott az épületnek, mintegy hangsúlyozva a ház hagyományos, tornácos jellegét. Az épület átlényegülését legjobban itt lehet tetten érni: az elbontott garázstól és fészertől szinte fellélegző épület a keretesen fedett terasz „negatív tömegével” egészült ki. Ez a forma jól rímel a ház 70-es évekbeli dobozszerű kiegészítésére is, annak mintegy negatív, „üres” tükörképe.
Belső tartalom, hozzáadott értékek
A belsőépítészeti koncepció szintén a hármas osztást követi, egyben igazodik a terek hármas funkciójához is. A központi verandával összenyitott, világos közösségi tér a családi együttlét sokszínű, változatos helyszíne lett. Ebben a helyiségben a használhatóság is megkövetelte a mosható kőporcelán burkolatot, ami földszerű agyag színével jól harmonizál a konyhabútor mogyoróbarna monolit tömbjeivel, a hagyományosan fehér falak ridegségét pedig a lámpák meleg fényei és a berendezés narancssárga kiegészítői is jól oldják, ellensúlyozzák. Ebből a térből nyílnak jobbra és balra a nyaraló intim zónái a hálószobákkal, ahol a padlóburkolatok világos, fehérített kőris faburkolatra váltanak. A terasz mögötti vendégszárny külön fürdőszobát kapott, ami egységes antracitszürke padló- és falburkolatainak, valamint magasfényű króm kiegészítőinek köszönhetően modern és elegáns helyisége lett a háznak. Ennek mintegy párjaként a családi fürdőszoba melegebb, otthonosabb hangulatot áraszt tiszta krémszínű, mészkőszerű burkolatával; épített zuhanyzójával és rejtett tartályos toalettjével pedig a legmodernebb fürdőszobáktól elvárt kényelmi funkcióknak is megfelel.
Öltöztető részletek
Kétségtelen, hogy egy ház karakterét, stílusát alapvetően a hangsúlyos elemek adják: az épület formája, a tetőzet, a homlokzat kialakítása. Nem szabad azonban megfeledkezni azokról a kiegészítőkről sem, amik – akárcsak a női ruhatárban – „öltöztetik” a már felépült házat. Sokszor ezek az apró részletek teszik harmonikussá az épület megjelenését, segítik a ház egyedi karakterének kihangsúlyozását. A fonott-szalagos kapu és kerítés, a fészert lehatároló áttört lécrekesz fal, a táblás burkolat mind olyan szerves részei az épületnek, amelyek a tervezői szándék szerint jól kiegészítik, öltöztetik a házat. Különösen fontos ez egy olyan feladatnál, mint a BÉ-TERV Építésziroda kővágóörsi épületátalakítása, ahol – bár a tervezői munka ugyanolyan kihívásokkal teli volt, mint egy új ház tervezésénél, mégis – ez a vállaltan visszafogott tervezői szabadság egyetlen terepe.
A tervezés során nemcsak a meglévő épület értékeinek megóvását tartották szem előtt az alkotók, de tervezői szándék volt a Balaton-felvidék, a Káli-medence gazdag építészeti hagyományainak tiszteletben tartása és megjelenítése is. A homlokzati színek kiválasztásánál a tisztaságot jelképező fehér fal mellett tudatosan alkalmaztak természetes, anyagszerű színeket. A tömörfa nyílászárók és az ablakok sávját összefogó, a házon erős horizontális motívumként végigfutó szálcement táblás burkolat színe a Balaton szürkészöld színét idézik. Szintén a helyi építészeti hagyományokat követi a kerítés és a kapuzat fonott mintája, a részleteikben is jól kidolgozott fa szerkezetek – mint például a fészer szigorúan szerkesztett, mégis játékos lécmintázata – pedig a Balaton-felvidék faragott tornácos házaira emlékeztetnek.
Kovács E. Barbara
Projektinformáció:
Nyaraló felújítása, Kővágóörs 2011-2015.
- Nettó alapterület: 121,2 m2
- Felelős tervező: Benedek Ádám (BÉ-TERV Építésziroda)
- Statika: Léránt Szilvia
- Gépészet: Fok Zoltán
- Épület elektromosság: Janzsó Balázs
- Kivitelező: Maros László
- Szöveg: Kovács E. Barbara
- Fotó: #buynow
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
