sebesp | 2021.03.19

A mai élet káoszában az otthonnak menedékhelynek kell lennie, olyan helynek, ahova a háztulajdonosok visszavonulhatnak – vélik a Batay-Csorba építészei. A történelmi házsor elemeit szétrobbantva, majd a megrendelők emlékképeivel összegyúrva nem csak az utcakép, de az új otthon is átvitt jelentésekkel gazdagodott.

Az olasz házaspár számára készült terv tisztelettel adózik mind az ügyfelek olasz örökségének, mind a torontói lakóépület szövetének, ugyanakkor biztosítja a jólét, a mobilitás és a kényelem iránti érzékenységet.

A Pacific Residence projekt megtervezése a lakástulajdonosok értékrendjéből és hagyományaiból fakad, ahol a mai élet kényelme már zsigeri módon érződik életükben. A boltozat számos permutációjában az ókori római építészet egyik leggyakoribb archetípusa, amelyet a fény erőteljes modulációja és könnyedségérzete jellemez.

Ennek a tipológiának a lakótérbe való átültetésével a Batay-Csorba Architects építészei a boltozatot mint alapformát fejlesztették tovább, lyukasztva, vágva és hámozva új geometriákká, amelyek segítenek a fény és a levegő elosztásában a kulcsfontosságú helyeken, reagálva a tervezési programra, külön-külön elhatárolva egyes elemeit, hangulatokat, és folytonosságot teremtve az egész házban. A háztulajdonos múltjából hozott szent tartalmak jelenbe integrálásával minden egy másik idősíkra és helyre került, tele történetekkel, jelentésekkel és emlékekkel, amelyek lakóik oltalmazó menedékévé teszik a házat.

A boltozat geometriája kinyújtja a telket, elmesélve a homlokzat és a belső tér kapcsolatát. Kívülről nézve a boltozat az egyébként monolit tégla homlokzatból történt kivonásként olvasható. Ez a monolit homlokzat a téglasorok gazdag anyagszerűségére és az abból kiemelkedő tetőfelépítményre összpontosítva alakult ki, a szomszédos házsor arányait tükrözve. A téglaburkolat Toronto történelmi épületeinek homlokzati részletezettségét idézi. A tégla hagyománya Toronto lakóépületeiben a 19. századra nyúlik vissza, amikor Toronto viktoriánus házait építették. Ezeken a házakon a díszítő részletek a téglasorok néhány különálló pillanataiban mutatják meg magukat a nyílások felett, a sarkok mellett és a párkányokon.

Az építészek a díszítés ezen időszakát vették alapul, de egyúttal szét is robbantották. A homlokzat monolit felületre redukálódik, ahol az ismétlődő díszítés, a flamand kötés adaptációja egyenletes, de texturált téglamezővé válik. Ez a mintázati terület hangsúlyozza a fény és az árnyék játékát, és felveszi az évszakok változását. Nyáron a kihúzott téglák éles árnyékokkal texturálják a homlokzatot, télen pedig megül a hó a kis "polcokon".

A nyugdíjas házaspár számára elengedhetetlen volt, hogy a helyszínen tudjanak parkolni. Hogy a garázskapu-motívumos utcai homlokzat banalitásától eltávolodjanak, gépkocsibeálló mellett döntöttek. Az integrált kocsibeálló formálja az elülső homlokzatot, létrehozva a portikuszra emlékeztető bejáratot, mely elem a római építészetben is megtalálható, és gyakran boltozatként vagy oszlopcsarnokként takarja a bejáratot. A boltíves tornácok a torontói viktoriánus házakon is elterjedt forma. Toronto lakóutcáit gyakran fedett előterek szegélyezik átmeneti térként az utca és az otthon között.

A házba belépve egy kis előtér és egy tágas földszinti lakótér fogadja a látogatókat. A földszint teljes hosszában végigfutó boltozat geometriája összeköti a lakótér részeit, hangsúlyozva a megrendelő vágyát az összekapcsolhatóságra az ételkészítés, étkezés és a társasági élet pillanataiban.

Míg a boltozat összehozza ezeket a tereket, az artikuláció és a feloldozás pillanatait a felület kivágásai jelentik. A boltozat folyamatos az ebédlőben, a konyha hosszában felnyílik, a nappaliban ismét ép lesz, majd kibontakozik és felnyílik a hátsó udvar felé. Körülhatárolja az összekapcsolt tereket, miközben természetes fényt is áraszt a mély és keskeny telken álló ház belsejébe. A hosszú alaprajz közepén elhelyezkedő konyha kinyílik, és a fenti tetőablak természetes fényt enged be. Az  emeletet hidakkal összekötött helyiségek tagolják, ez lehetővé teszi, hogy a szobákat egy keskeny telken halmozzák el, mégis természetes napfényt juttatva minden szobába és az alatta lévő földszintre.

Az épület legalább annyit vesz át a környezetében álló házak sorának tradicionális elemeiből, mint amennyi új gondolattal gazdagítja az utcaképet. A beavatkozás – ha követőkre talál – terápiaként is felfogható, mely arra keresi a választ, hogy milyen eszközökkel frissíthető meg egy kissé megfáradt, százéves házsor.

Képek: Doublespace Photography

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások