A 7.800 m2-es új múzeum Montpellier egyik új, döntően lakófejlesztésű területén, a Parc Marianne szélén fog elhelyezkedni. Az elképzelések szerint a múzeum művészi, tudományos és szociális nézőpontokból fogja ismertetni az emberi test működését. A hatékony bemutatást interaktív kiállítási eszközök, bemutatók, közös workshopok és nyilvános események fogják segíteni. A tervek szerint az építkezés 2016-ban fog elkezdődni és az épület 2018-ban nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt.
A dán építésziroda - a tőlük megszokott módon - egyszerű eszközökkel, mindenki számára jól érthető módon alakította ki koncepcióját. Saját bevallásuk szerint az alapötletet a város „gazdag humanista, gyógyászati múltja és X. század óta működő, orvostudományokkal foglalkozó iskolája adta”. Az új fejlesztési terület szélén lévő épületet a zöldterületek és a burkolt felületek összefonódására reflektáló módon alakították ki.
A tervezési program alapján a múzeum 8 fő helyiséget tartalmaz , mely középpontjában a bejárati csarnok áll. A BIG építésziroda a flexibilitást elősegítve, funkcionális és praktikussági okokból a helyiségeket egymás köré fűzte és az összes funkciót egy szintre helyezte el. Az így létrejött fluid és organikus forma szoros kapcsolatokat teremt az egyes funkciók között, ami lineáris elrendezés esetén nem lett volna lehetséges. A „fésűs” elrendezés további két síkon is jól értelmezhető. Az épület moduljai az emberi test építőköveként felfogható sejtekre hasonlítanak, és a kialakított struktúra a múzeumok egyirányú, irányított körbejárhatóságára is adekvát választ ad.
Bjakre Ingels magyarázata alapján a létrejött forma két ellentétes elem, a városi, burkolt felület és a zöldfelület szerves összhangja, mely a parkra néző teraszok és a város fölé emelkedő zöldtetőt formájában öntött testet. Az így létrejött teraszok az emberi test felfedezésre is alkalmasak. A látogatók megtapasztalhatják hogyan viselkedik szervezetük nyugalmi állapotban (zöldtetőkön megpihenve) és hogyan aktív mozgás közben (burkolt felületek emelkedőin sétálva). A két világ elemei egy összefonódó kézhez hasonlatosan alkot egészet.
A homlokzat további asszociációkra ad lehetőséget. A tervező csapatnak a felületek kialakításánál fontos volt az átlátszóság a környezettel való vizuális és fizikai kapcsolat megőrzése érdekében. A határoló felületnek így kiválasztott portálszerkezetek elé az ujjlenyomat képét mintázó árnyékolórendszer került. Az árnyékoló nem önkényes formai játék, a lamellák irányultsága az égtájak szerint optimalizált. Délre javasolt vízszintes és a keleti, nyugati oldalak fele függőleges elemek az íves formákon egyedi képet rajzolnak ki, melyek minimalizálják a közvetlen besugárzást, egyben biztosítják a lehető legnagyobb kilátást a környezet irányába.
A BIG a montpellieri tervével újabb egyedi, mégis magától értetődőnek tűnő megoldást talált. Olyan múzeumépület jöhet létre, mely kellően ravasz eszközökkel alkot művészi alapossággal megalkotott tereket melyek jól használható módon kapcsolódnak egymáshoz. A létrejött terv minőségi folytatása a dán építészcsapat eddig megismert munkásságának.
A BIG projekt csapata:
Vezető tervezők: Bjarke Ingels, Andreas Klok Pedersen
Projekt vezető: Gabrielle Nadeau
Projekt menedzser: Jakob Sand
Projekt csapat: Birk Daugaard, Chris Falla, Alexandra Lukianova, Oscar Abrahamsson, Katerina Joannides, Aleksander Wadas, Marie Lançon, Danae Charatsi, Alexander Ejsing
Forrás:
http://www.dezeen.com/
Burián Gergő
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére