A Kiscelli Múzeum kiállítása arra vállalkozik, hogy az 1974 és 1989 közötti másfél évtizedben készült, a városi tájat megjelenítő neoavantgárd és szubjektív dokumentarista fotók által mutassa fel a városlakók életterének vizuális lenyomatait. A kiállítási koncepció szerint a korszak progresszív fotóművészeti látásmódjának és a város vizuális képének megmutatkozását egyként felvállalva, azzal a törekvéssel, hogy mind a művészeti, mind a várostörténeti perspektíva tetten érhető legyen.

Kevés bútordarab formálta olyan mélyen Európa vizuális kultúráját, mint a Thonet-szék. Michael Thonet 19. századi találmánya – a gőzölt, majd sablonban hajlított bükkfa és a hatlyukú nádfonat kombinációja – nemcsak új bútortípust hozott létre, hanem egy teljesen ipari gondolkodást is megelőlegezett: a modern tömeggyártás rendszerét. Michael Thonet eredeti jelmondata: „Es biegt sich, aber es bricht nicht.” [1]

A Kiscelli Múzeumban #moszkvater – A Széll Kálmán tér története címmel nagyszabású kiállítás nyílik, amely a tér történetét, emlékeit, múltját és jelenét dolgozza fel.

Emre Arolat, Lousia Hutton, Enrique Sobejano, Stefano Baroffio (OMA), Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa voltak az előadók, míg Dick Sikkes, Anthony Gall, Oliver Sales kerekasztal-beszélgetésen vettek részt.

A Városligeti Korcsolyacsarnok és Műjégpálya rekonstrukciója – a Mányi Stúdió kiállítása, valamint a Korcsolyázó Budapest – a Budapesti Városvédő Egyesület és a Magyar Sportmúzeum közös kiállítása egyszerre nyílik a Fugában.