sebesp | 2017.09.11
A legismertebb magyar brutalista építész forradalmi lakótornyait nem mindenki szívlelte annak idején, de mára kiderült, hogy épületei élhetőek, aki egyszer beköltözött, nem szívesen hagyja el a beton monstrumot.

1902. szeptember 11-én született Budapesten Goldfinger Ernő építész, aki a párizsi Ecole Supérieure des Beaux-Arts-on végzett tanulmányai befejezése után néhány évvel Londonba költözött.

Munkáinak esztétikájában az őszinte formák, a nyers betonfelületek, látszó szerkezetek kapták a főszerepet. 1959-ben kezdett egy nagyobb lélegzetű városrekonstrukciós feladatba a dél londoni Elephant & Castle negyedben. Ekkoriban a brutalista stílust követő fiatalabb angol építészek már ünnepelték Goldfingert.

Hírnevet az 1964-ben London egyik legszegényebb negyedében megkezdett Balfron Tower néven ismertté vált lakótorony megvalósítása hozott számára. Ekkorra már biztos kézzel alkalmazta a brutalizmust. Elkészültekor, 1967-ben feleségével be is költözött az egyik huszonhatodik emeleti lakásba, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen az ötven évvel ezelőtti csúcstechnika uralta életérzést. Két évvel később az ott szerzett tapasztalatok, vélemények ismeretében kezdett Goldfinger a szellősebbre, világosabbra,összességében emberközelibbre sikerült, szintén önkormányzati Trellick Torony tervezéséhez. Bár az eredeti lakók közöl már nem sokan maradtak a ház lakóinak többsége kifejezetten jól érzi magát a betonfalak között, számosan évtizedek óta tekintik otthonuknak, mint erről néhány hete a BBC riportfilm sorozata is tanúskodik. Ma mindkét épületegyüttes műemléki védettség alatt áll,

1977-ben a Trellick Tower teljes befejezése után Goldfinger Ernő visszavonult, 1987-ben bekövetkezett haláláig az 1939-ben épült, ma múzeumként működő, Willow Road-i otthonában élt.

Fotók: © Sebes Péter

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár



Építési megoldások