A secunderabadi mágus

Egy alkalommal Mimi tanti megmutatott egy kicsit már megsárgult fényképet, amelyen az öreg trópusi ruhában, fején parafasisakban egy teraszon üldögél. Mellette pedig egy vékony félmeztelen hindu, kezében hatalmas legyezővel. A háború elvesztése azonban őt is kiüldözte a brit koronagyarmatról s talán meg is halt, Mimi azonban Magyarországra került, mint egy honvédtiszt jegyese. A házasságból azonban nem lett semmi, mert a snájdig huszár már nős volt, és felesége pedig tehetős. Ő tehát fel kellett találja önmagát. Volt valamilyen oktatói papírja, így lett szabadúszó nyelvokató akkortájt, amikor Charles Correa még a Harvardon tanult. Én pedig elkezdtem olvasgatni Az Ezeregy Éjszaka Meséi című kötet egy eredeti magyar nyelvű kiadását, amely ott porosodott a magas könyvespolc tetején…

Ebből az alkalomból a RIBA Londonban az indiai mester műveiből rendezett kiállítással tisztelgett India legnagyobb építésze előtt. Mint a vele készített interjúban a mester elmondta, ez nem teszi boldoggá. A maga mögött hagyott utat inkább a lassan mászó csiga maga után hagyott nyomhoz hasonlítja. A mester mérsékelt, túlságosan is olyan életutat járt be, amelyik a modern építészet szinte minden kérdésére kereste a választ. A fenntarthatóságtól kezdve a természetes szellőzésen keresztül a szegények számára építésen keresztül a tér és jelentés nélküli kortárs építészeten át az olyan városok tervezéésig, amelyek képesek befogadni a robbanásszerűen növekvő lakosságot. Ő mindeme kérdések felvetésében és megválaszolási kísérletében hazájában első volt. Secunderabadban született, ami akkoriban még brit fennhatóság alatt állt. Miután Bombayben befejezte egyetemi tanulmányait, képzését az USA MIT-n folytatta. Onnan Indiába visszatérve Mumbai volt az a város, ahol magánpraxisát megnyitotta. Az, ahol számos projektjét papírra vetette, így 1966-ban Navi Mumbai általános tervét is. Az őt faggató riporter mindazonáltal pontosan tudja, hogy a magas minőségű újságírás befektetésigényes. Ezért hát nem lepődik meg azon, hogy a mester a Picadally közelében egy névtelen lakásban él. Az újságírót itt fogadta.
A mester magas, koponyáját dús fehér hajkorona díszíti, és olyan sötét kerek keretezésű szemüveget hord, amelyhez hasonlót Le Corbusire hozott divatba az építészek körében.
Correa azonnal betakar a hipnotizáló társalgás olyan fordulataival, mint a mandala spirituális jelképe, vagy azok a nehézségek, melyek a hetvenes években le kellett küzdeni Indiában..
A beszélgetést a Michigani Egyetemen, majd az MIT-n töltött évekkel akartam kezdeni, s hogy ezt követően miért nem állt be a két egyetem akkoriban kiemelkedőben lévő modernisták vezető egyéniségei közé?
„Mi ott elveket tanultunk. Már pedig különbség van az elvek és a divatok közt.”
Minden bizonnyal, de a divat mindig jelen van?
„Nos, az építészet a hegyhez hasonít - válaszolja sejtelmesen -, olyan mint a hegy.” Itt egy kis szünetet tart. „Viszont a film nagyon közel áll hozzá.” Itt egy kis szüntet tart, miközben egy kicsit odébb csúsztatja a széket, melyen ül. „Mindkettő ugyanis azzal foglalkozik, hogy a fény miként esik egy tárgyra s ezzel meg is határozza. Ugyanakkor a megvilágítás és az észlelés közt a rendező hatalmas érzelmi változásokat tud elérni pusztán azzal, hogy miként alkalmazza a vágás során az ugrást. Az építészet erre nem képes, mert áll. Viszont az a tulajdonsága, hogy áll, kitárja előtte csend lehetőségét. Mert az pedig megnyitja a hegyeket, a graviditást.”
Correa 1958-ban kezdett el dolgozni azon a nagyobb tervén, amely a Mahatma Ghandi emlékmúzem, amely valójában egy nyílt kiállítás. Figyelemre méltó, hogy itt mind a hagyományos, mind a modern építési anyagokat és technikát egyaránt alkalmazta.
és Belapur Navi Mumbaiba. (1970-83). Jól szemlélhető munkásságában, hogy jól érti mind a kozmikus, mind a vallási szimbolizmus nyelvét. Jó példa erre a Britsh Council épülete Új Delhiben (1987-92), amelyben három kultúra kisugárzása érzékelhető, a hinduizmusé, az iszlámé, és Európáé. A The Jawahar Kala Kendra épülete (1986-92) Jaipurban az indiai mandala formáját alkalmazza, hogy a kilenc bolygó teremtsen rendet a funkciók szétágazó programja közt.
Pályafutása későbbi szakaszában több magas kitüntetést is kapott. Így 1984-ben elnyerte a RIBA királyi aranyérmét, az indiai építészek intézménye aranyérmét.

Ámbár Correa has elsősorban Indiában dolgozott munkássága fokozatosan kiterjedt messze országa határain túlra is.
A legújabb európai műve az Ismeretlen Központja Champalimaud Centre Lisszabon történelmi tengerpartján (2007-10). 2013-ban archívumát a RIBA-nak adományozta, mégpedig úgy katalogizálva, hogy a kutatók számára könnyen hozzáférhető legyen.
Az USA ban, a MIT Brain & Cognitive Sciences Complex (2000-05) Bostonban egy telekre hozta össze a különböző intézményeket, hogy megkönnyítse a a kooprációjukat és tudományos cserét. Ott, ahol a folyó beleömlik az Atlanti Óceánba. Így tehát tökéletes metaforája nemcsak Vasco de Gamának, a nagy portugál hajósnak, aki itt vágott neki az ismeretlenbe vezető útjának, hanem a mai tudomány felfedezéseinek is.
1990-ben elnyerte az UIA aranyérmét. Nálunk pedig olyan választásokat tartottak, amit az MDF nyert meg s így rendszer változtatásról kezdtek beszélni. A szovjet déli hadsereg csoport azonban maradt és lényegében maradt az importált Kádár-rendszer is Kádár nélkül.
Őszintén bevallom tehát, hogy Indiáról és Correáról is akkoriban nem igen hallottam, munkásságáról pedig nem tudtam semmit. Őszintén sajnálom. Annál inkább, mert sok gondolata abban az időben engem is foglalkoztatott.