Jelen cikkemben Baranya megye déli részére, az Ormánságba kalauzolom a kedves Olvasót. Kovácshida, Drávacsepely, Kémes, Adorjás és Kórós az útvonalunk. Református templomokat látogatunk, melyek látszólag jó karban vannak, a külső felújítások néhány éve megtörténtek, de ez csupán a máz, a falvak lelkülete sokkal rosszabb állapotban van. Nagy a szegénység, magas, helyenként 100 %-os a munkanélküliség, rossz az infrastruktúra. Egyházi szempontból is sok a gond, ugyanis nagyon kevesen vannak a hívek, ami gond a katolikus egyháznál, az többszörösen jelentkezik ezen a sok száz éve református területen – meséli Kovácshida fiatal lelkésze. Ő is, én is Zentai Tünde remek sorozatának Kovácshida – ahogy a szerző írja – hímes templomáról szóló könyvét tartjuk kezünkben; így máris könnyebben indul a beszélgetés. Sorskérdések, múltbéli és jövőbéli távlatok kerülnek napirendre, majd a templom megtekintése után indulunk tovább lelkész úr kíséretében Drávacsepelyre, majd Kémesre. Merthogy a lelkész is sok faluban szolgál, ahogy ez a katolikus plébánosoknál is megszokott manapság.
Én pedig szívembe költöző vegyes örömmel derítem fel azokat a falvakat, azokat a templomokat, melyek a hetvenes évek végén Édesapám, Szigetvári János Ybl-díjas építészmérnök részére sokat jelentettek. Az ő tervei alapján készültek el akkoriban a műemléki felújítások, mely a korszakban a Pécsi Tervező Vállalat dicsőségére is váltak, s Szigetvári János részére pedig Ybl-díjat értek 1979-ben, a népi építészeti emlékeket felkutató és helyreállító munkásságáért.
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem a templomok kazettás famennyezeteinek világraszóló mintáit nézve. A kórósi templom akár világörökség várományos is lehet a legújabb hírek szerint, most azonban az a legfontosabb, hogy a kormányzati támogatásból a tetőfedés megújítása megtörténjék, mert a befolyó víz már a kazetták épségét fenyegeti.
Hihetetlen mesterségbeli tudás volt azon népi művész-mesteremberek kezében, akik a maguk naív módján ezerszínű „hangon” megszólalva, egyetlen természetből vett motívum megismétlése nélkül díszítették fel kazettáikkal a templomok kórusait, padjait és mennyezeteit a 18. század végén, Mária Terézia és II. József uralkodásának idején.
Ennél is érdekesebbek azonban a drávacsepelyi és a kémesi leletek. A korabeli motívumokat itt ugyanis lefestették a padokon és a kórusokon. A rendkívül primitív megoldások alól egyes részletek már előkerültek, illetőleg súrlófényben a fényképen is látható módon a barna fedőfesték alatt rejtőznek. Ezekben az esetekben is nagyösszegű támogatásra volna szükség, hogy egy aprólékos restaurátori munka a felszínre hozza a múlt elrejtett kincseit.