Az épület számára egy fákkal beültetett domboldalt választottak ki a kampusz főkapuja mögött. Mivel eredetileg csak az egyetem kávézóját használták közösen a különböző fakultások hallgatói és oktatói, olyan nyitott közösségi felület létrehozása volt a cél, amely szakirányoktól függetlenül mindenki által használható. Toyo Ito és munkatársainak első gondolata egy nyitott földszinti galéria volt, mely aktív átkötő elemet képez a az emberek számára anélkül, hogy a tényleges könyvtárat érintenék. Annak érdekében, hogy az épület mellett elhaladók betekintést nyerhessenek, nagyméretű, véletlenszerűen elhelyezett ívekben kezdtek gondolkodni, melyekkel olyan érzetet lehet kelteni, mintha a lejtős előkert látványa folytatódna az épületben.
Az alaprajzilag egymást metsző ívek mentén elhelyezkedő karakteres boltívek betonnal takart acéllemezekből készültek. Az összemetsződések eredményeképp az 1,8 és 16 méter fesztávú vasbeton ívek alul nagyon karcsúak maradhattak, és a faltestek vastagsága pedig egységesen 20 cm. A boltívek lehetőséget kínálnak a nagy földszinti térben egyes részek közötti szeparálásra, polcokkal, belső üvegfalakkal pedig olyan további területek alakíthatók ki, melyek egyedi karakterrel bírnak, mégsem gátolják a tér folytonosságát. A lejtős földszinten bárpult-forma filmböngésző és egy nagy üvegasztal a legújabb magazinokkal ösztönöz a könyvtár adta lehetőségek élvezetére akár a buszra várakozás ideje alatt. Az emeleten művészeti könyvek találhatók a boltívek alatt keresztbe futó alacsony polcokon. A polcok között különböző méretű tanulóasztalok és egy professzionális másológép kapott helyet. A különböző ívek alatt áthaladva átmenet nélkül változó térbeli sokféleség élhető meg a kolostorudvartól az átláthatatlan alagútig.
A tágas térfolyam formai megoldásai ellenére sem lenne több, mint egy betonhodály. Ezt ellensúlyozandó, felületeinek ridegségét kényelmes, az ellazulást, elmélyülést segítő bútorokkal, lakberendezésben használt lámpákkal, függönyökkel oldották, otthonosan marasztaló belső környezetet alkotva.
A Tama Art University 2007-ben elkészült könyvtára olyan hely lett, ahol mindenki felfedezheti az alkatához illő kölcsönhatást a könyvekkel és filmanyaggal, a puha kapcsolatokkal bíró árkádos tér olyan, mintha csak egy erdőben járnánk, mely egyben a kreativitás érzékszervi központja.
Forrás: www.dezeen.com
Képek: Ivan Baan
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
