Vége a bőség korszakának? Spanyol építőipari kitekintő

A turistacélpontok gondtalan hangulata szemben a közelgő katasztrófával, avagy vége a bőség korszakának?

Az ellentmondás, bár mélyen a spanyol társadalomban gyökerezik, az idei hosszú, forró nyár alatt a legtöbb megfigyelőt megzavarta. Egyrészt folyamatos a riogatás a közelgő válságról, hogy az milyen veszélyes méretű lehet, tekintve, hogy a spanyol gazdaság még nem tért magához a koronavírus-sokkból. Másrészt a szabadidős üzletágak pörögnek. Nagy a kísértés, hogy pszichológust játsszon az ember és levonja a konklúziót, hogy a strandok és éttermek tele vannak olyanokkal (mind spanyol mind rengeteg külföldi) akik fittyet hánynak Emmanuel Macron figyelmeztetésére miszerint „vége a bőség korszakának”. Egyébként nemcsak ők. Tavaly júniusban a Fortune magazin nemzetközi felmérést végzett vezérigazgatók körében. Ebből kiderült, hogy a válaszadók 67%-a pesszimistán vagy nagyon pesszimistán látja a rövid távú gazdasági kilátásokat. Viszont mindössze 5% volt azok száma, akik pesszimisták vagy nagyon pesszimisták saját cégük rövid távú kilátásait illetően. Talán arra számítanak, hogy a következő válság porózus lesz és komoly károk nélkül megússzák majd?

A spanyol építőipar esélyei 

Milyen esélyei vannak a spanyol építőiparnak, hogy megússza ezeket a feltételezett hiányosságokat? Valószínűleg nem túl sok, tekintve, milyen rosszak az előjelek. Ám az elmúlt évtized válságával szemben ezúttal az építési piac sokkal kevésbé sebezhető. Először is, az megnyugtató, hogy bár a spanyol gazdaság összességében még mindig a Covid előtti szint alatt van, az építési piac gyorsabb ütemben talpra állt. 2022 1. felében például a felhasznált cement mennyisége kismértékben meghaladta 2019 1. félévét. 2022 augusztusában pedig 6,8%-kal több ember dolgozott az építőiparban, mint 2019 augusztusában.

Ami a közeljövőt illeti, a tervezett beruházás-számok azt mutatják, hogy az új lakásépítés veszít a lendületből, a mélyépítés viszont felgyorsul. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a spanyol lakáspiacon vége a bőségnek, és a bővülés az infrastruktúra felé tolódik el. A pandémia előtti években 1000 spanyol lakosra 2,3 új lakás jutott - közel fele az Euroconstruct átlagnak (4) - és azért ezt nem nevezhetjük bőségnek. Természetesen, ha a piaci feltételek tovább romlanak, a lakásfejlesztőknek még eggyel alacsonyabb sebességbe kell kapcsolniuk. A jelenlegi „óvatos” módról a „rendkívül óvatos” módra való váltás azonban nem valószínű, hogy drasztikus csökkenést okoz majd. A spanyol mélyépítés egy főre jutó teljesítménye jelenleg 35%-kal marad el az Euroconstruct átlagtól, de ha a Next Generation EU megfelelően működik, a különbség 25%-ra csökkenhet. Ez hozzájárulhat a piac fellendüléséhez és az infrastruktúra zöldítéséhez. Viszont arra senki sem számít, hogy ez a bőség korszakát nyitja majd meg.

A spanyol építőipart nem fenyegetik a 2008-as összeomlását kiváltó veszélyek. Az ágazat nem nőtt túl nagyra, sőt az elmúlt években jóval az európai átlag alatt teljesített. A legsúlyosabb kockázat az infláció, avagy „a csendes gyilkos”: az építőipari cégek hátradőlnek, mivel tele vannak megrendeléssel, az összes alkalmazottjuk és gépállományuk la van kötve. De ha nem figyelnek a költségekre, a végén kevés pénz maradhat a zsebükben, ha egyáltalán marad.
 
A pályázatot kiíró hatóságok már most is arra panaszkodnak, hogy alig tudnak hosszabb építési ütemezésű beruházásokra pályázót találni. A beruházások megvannak, a pénz megvan (legalábbis az uniós), de nem minden építőipari cég mer belevágni. Ha túl sokáig vár Spanyolország az infláció normalizálódására, a Next Generation EU által kinyitott ablak bezárulhat.

Írta: Josep Ramon Fontana (ITeC: The Catalonia Institute of Construction Technology). Magyar verzió: Buildecon