Felhőkarcolók árnyékában, középkori eredetű utcában húzódott meg a földszintes, ék alakú sarki bolt, melyet Alex Monroe, az egyedi divatékszereiről ismert ékszertervező kiszemelt leendő műhelye számára. Az építkezést meg is kezdték a DSDHA építésziroda tervei alapján, de miután a Svájcból érkezett előregyártott fapanelekből felhúzták a három új szintet, kiderült, hogy az építési hatósággal kialkudott kerámiahomlokzat túlságosan drága lenne, ezért leállt az építkezés. A mindössze két nap alatt megoldott szerkezetépítés után így egy nem éppen jól öltözött hosszú várakozás következett. Több lehetséges kivitelezőt megkerestek, de a terrakotta homlokzatburkolat megvalósítása nem került reális közelségbe.
Két éven át alkottak az ötvösmesterek a fóliába csomagolt fadobozban, mire az építészek a londoni Bermondsey védett városképi területén dolgozó hatósági emberek számára is elfogadható, egyúttal a megrendelő számára megfizethető új homlokzati megoldást találtak. A városiak ugyanis az utca téglaarchitektúráját szerették volna - legalább anyagában - folytatni, a történelmi hangulat erősítése érdekében. Az eredmény egy cinklemezzel borított függőleges bordázatú, podesztre emelt tömeg, mely bár folytatja a szomszédos épületek homlokzatfelületeinek tagozottságát, mégis kortárs színt visz az utcába.
Alig kőhajításnyira a Renzo Piano tervezte Shard tornyától talán kukacoskodásnak tűnhet a homlokzat anyagán való rágódás a hatóság részéről, de Londonnak éppen az a különlegessége, hogy különböző korból származó, eltérő léptékű épületek olyan tökéletességgel megférnek egymás között, mint a világ minden részéről a metropoliszba érkező emberek. A londoni városfejlesztési tolerancia lényege az „élni és élni hagyni” elve, melyben a védendő értékeknek ugyanolyan jelentőséget tulajdonítanak, mint a fejlődést reprezentálni hivatott ikonikus felhőkarcolóknak, még ha utóbbiak gyors szaporodása egyre több szakmai vitát táplál is. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a hosszú vajúdás, két éven át tartó ruhátlan illetlenkedés által sújtott, és szintenként csak egy helyiséget magába foglaló Alex Monroe Studio és a fölötte tornyosuló Shard egyszerre érdemelte ki a Stirling Prize felé vezető út első lépcsőjét jelentő RIBA Awards elismerést.
Képek: ©SP (1-7)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
