sebesp | 2011.09.10
New York a 10 évvel ezelőtti terrortámadás tízedik évfordulójára készül. A Michael Arad tervei alapján elkészült emlékmű miközben megjeleníti meg a hiányzót, tereivel helyet ad a közösség erejének megtapasztalására.

Emlékezni az áldozatokra és átölelni az élőket. Ez a most átadásra kerülő emlékhely fő mondanivalója. A gránit, bronz, víz és fák lombja által megformált alkotás Michael Arad 2003-as, a „Hiány Tükrözése” mottóval készített pályamunkáján alapszik. „A Hudson folyó felszínbe vágott két űrként tátongó aknát képzeltem el” – mondja az építész eredeti ötletéről – „Kézzelfogható építmény helyett egy teret terveztem, ahol az emberek összegyűlhetnek.” Néhány nappal a támadás után az emlékezésre összegyűlt tömeg láttán érezte meg, milyen fontos szerepet töltenek be életünkben a közterek.

A pályázat első fordulóját követően Arad tervét hét másikkal együtt továbbtervezésre javasolták. Peter Walker tájépítésszel együttműködve további zöldterületeket integráltak a projektbe, amely az előzetes vélemények szerint túl ridegre sikerült. A fákat egy golyós kézi számológép gombjaiként elhelyezve azt a hatást érték el, hogy míg a keleti vagy nyugati irányból érkező fasorokat lát, északról és délről ugyanezen fák egy erdő véletlenszerű képét mutatják. A kihívás, egy olyan park létrehozása volt, amelyik egyúttal megőrzi a sík tér erejét is.

Daniel Libeskind készítette a beépítési tervet, 10 méterrel az utcaszint alá süllyesztve, hogy a tornyok eredeti tömör alapfalainak látványát részben a tervbe lehessen illeszteni. Arad ellenben felemelte a teret az utcákhoz, hogy az jobban bekapcsolódjon a város életébe, és a tér alatt alakított ki teraszokat, hogy a vízfüggönyön keresztül érezhetővé váljon az ikertornyok helye.

2004-ben hirdették ki győztesnek a tervet, mely még sokszor változott a különböző érdekcsoportokkal történt egyeztetések során. A legnagyobb változást a teraszok elhagyása jelentette, helyette az áldozatok nevét tartalmazó emléktáblákat helyeztek el. További finomítások történtek a kerekesszékkel érkezők nagyobb kényelme érdekében.

Az ideális fafajták kiválasztása meglehetősen összetett feladatnak bizonyult, mivel alig két méter vastag földrétegben, nagyvárosi környezetben kell növekedniük egységes lombkoronával. Végül a fehér tölgyre esett a választás, mielőtt az emlékhelyre kerültek volna, New Jerseyben iskolázták őket.

Az emlékhelyéhez hasonlóan a múzeum tervezése is egy hosszadalmas folyamatot jelentett. A pályázatot 2005-ben megnyerő a norvég Snøhetta irodának több alkalommal is jelentős változtatásokra kényszerült. Mivel az Emlékhely eredetileg tervezett alsó szintjei elmaradtak, a föld alatti területek megközelítési pontja az épülő múzeumba került. Bár az épületet csak 2012 szeptemberében fogják megnyitni a nagyközönség számára, az homlokzata nagyrészt elkészült, így az idei megemlékezés helyszínén ez az épület már közel végleges térfalként jelenik meg.

Az 1973-ban átadott eredeti tornyok környezetének teljes befejezése még egy ideig várat magára. Készültségben elmarad a Snøhetta-épülettől a Skidmore, Owings & Merrill (SOM) tervei alapján épülő, 104 emeletesre tervezett One World Trade Center, amelynek szerkezete jelenleg a nyolcvanadik emelet körül jár. 541 méterével a nyugati félteke legmagasabb épülete lesz. A felhőkarcoló tervezése sem volt mentes a kacskaringóktól, hiszen a munkákat eredetileg Libeskind kezde. A területre elképzelt további épületek, Gehry előadó-művészeti központja, Foster, Rogers Stirk Harbour, és Maki irodatornyai, valamint a Calatrava tervei alapján készülő intermodális központ befejezését a következő 1-5 évre prognosztizálják.

A témában korábbi cikkünk

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások