„A listák utáni hajtóvadászat csodálatos,
sőt mámorító eredménnyel zárult…” [Umberto.Eco]
A listák tanulmányozásának fontosságára Umberto Eco A lista mámora című könyve irányította rá a figyelmemet. Ő javarészt az irodalomtörténetben előforduló listákat hozta fel példaként, de ha mélyebben belegondolunk, életünket körbeveszik a listák. Természetesen a banálisnak tűnő, ámde igen fontos hétköznapi levelezőlisták és bevásárló-listák stb. kívül esnek jelen dolgozat vizsgálódási körén. Azt viszont szükséges a legelején leszögezni, hogy léteznek véges és végtelen listák.
A műemlékvédelem területén szintén listákkal, műemlékjegyzékekkel dolgozunk, amelyek érdekessége ugyancsak abban áll, hogy nem egyszerűen véges a rajta szereplő tételek száma, hanem adott esetben csökkenhetnek is a listán szereplő elemek.
A műemléki lista tételszámának csökkenésére akkor kerül sor, ha egy műemléket törölnek a nyilvántartásból. A törlésnek többféle oka lehet, volt már számos példa avulás, műemléki érték elpusztulása miatti törlésekre, de politikai okokból, gazdasági érdekekből történő műemléki törlések is előfordultak már.
A sorozat legfőbb célja egy műemléki hiánylista, egyfajta „negatív topográfia” elkészítése, hogy ezzel is ráirányítsam a figyelmet a törölt és sok esetben mára fizikailag is megsemmisült egykori műemlékeinkre, melyek közül meglepően sok található a szélesebb értelemben vett történelmi belvárosban.
Ezzel is próbálom felhívni a figyelmet a még meglévő, de veszélyeztetett műemléki értékeinkre, ami szélesebb értelemben jelentheti Pécs teljes műemléki jelentőségű területét, tehát a Belvároson túl a Tettye területét is.
A törlések okai és folyamata
A törlések okainak elemzése előtt szükséges előzményként felidézni egy érdekes közjátékot: miután az első nagyszabású védési eljárások végbementek, az 1949. TR. alapján létre kellett hozni a műemlékek mellett a műemlék jellegű épületek listáját is. Ehhez az aktushoz született meg 1960 áprilisában az a határozat, melyet „egyes építmények műemlékké nyilvánítása, illetőleg műemlék jellegük megszüntetése” tárgyában egy tulajdonképpeni első törlési eljárást is jelentett.
A 14297/1960. É.M. iktatószámon, Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Trautmann Rezső építésügyi miniszter aláírásával kiadmányozott határozat rendelkezett a műemlékké nyilvánított építmények közül egy sor műemlék nyilvántartásból való törléséről. A határozathoz csatolt I. sz. melléklet tartalmazta a fenntartandó műemlékek, míg a II. sz. melléklet a nyilvántartásból törlendő építmények listáját.
Az 1960. május 19. napján, Trautmann Rezső kézjegyével ellátott levél az OMF vezetőjének szól, melyben a miniszter engedélyezi a műemléki jegyzék közzétételét. Visszautal a fenti levélre, hogy a változtatásokat át kell vezetni a jegyzékben, mégpedig úgy, hogy a 14297/1960. É.M. sz. határozat „II. számú mellékletének A. részében felsorolt építményeket a műemlékek nyilvántartásából való törlést követően „műemlék jellegű épület”-ként kell kezelni”.
Az 1960-a műemlékjegyzékből tudjuk, hogy annak összeállítása már 1959. június 1-jén lezárult, ettől függetlenül elképzelhető, hogy a műemléki kategóriákat még módosították a kötet közzététele előtt. Ez az első törlés tehát egy tulajdonképpeni átcsoportosítás, ill. klasszifikálás, mellyel megszülettek a későbbiekben használatos műemléki kategóriák.
Az 1964-es jegyzék már 2000-rel kevesebb objektumot tartalmazott az 1960-a jegyzékhez képest. Így az országos 11 ezer tételt számláló műemléki állomány 9 ezerre csökkent. Ez köszönhető volt a gondos felülvizsgálati munkának, ami ugyanakkor paradox módon megfelel az első nagy törlési hullámnak is. A több éven át tartó országos revízió, amely helyszíni szemlékkel támasztotta alá a védett értékek létezését, szükségszerű volt, hiszen a különböző jegyzékekbe évtizedekkel korábbi adatok is bekerültek és ezek egy része már nem volt helytálló a II. világháború utáni években.
Mindenesetre a Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 című összefoglaló kötetben figyelemreméltó megközelítéssel találkozhatunk: „A műemlékállomány gondos felülvizsgálása, s a védett objektumok számának csökkentése a megmaradt épületek hathatósabb védelmét teszi lehetővé. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a műemléki környezetek és műemléki jelentőségű területek kijelölése.” A második megállapítással fenntartás nélkül egyet lehet érteni, az első megállapítás ellenben kissé sarkos, hiszen matematikailag egyértelmű, hogy minél kevesebb a műemlékünk, azokat annál könnyebb védeni. Ha jóhiszeműek akarunk maradni, akkor ezen megállapítás mögött inkább a gazdaságossági megfontolást, mintsem a cinizmust látjuk. Ettől függetlenül a képlet egyszerű: megfontolandó a műemlékek számát nullára csökkenteni, hiszen akkor azon nyomban megoldódik a műemlékvédelem kérdése.
A Távlati terv tehát sok törlésre adott javaslatot országos szinten, melyek nagy részét meg is fogadták a döntéshozók, így megtörtént az első nagyobb volumenű törlés a műemlékjegyzékben. Sonkoly Károly egyik kutatási dokumentációjában egyszerűen csak az „1960 körüli, szégyenletes kampánynak” nevezi ezt az időszakot.
Természetesen a dolog ezúttal sem írható le fekete-fehér módon, mert az 1959-ben kezdődő A magyar műemlékvédelem távlati terve címet viselő vizsgálati anyag olyan pontos keresztmetszetét adta egy adott kor – 1959 és 1961 közötti évek – műemléki állományának, ami azóta is példátlan. El kell ismerni, hogy ez az egyetlen olyan topografikus igényű adatgyűjtemény, amely 2020-ból visszatekintve a legszélesebb körben tartalmazza az egykoron védett objektumokat. A becsatolt jó minőségű fekete-fehér felvételek megkönnyítik a jobb beazonosíthatóságot, valamint a műszaki állapot leírása olyan plusz információkkal szolgál, amelyeket egyéb jegyzékekben hiába is keresnénk. Többek között Pécs – mint a legfontosabbak közé sorolt város – belvárosának vizsgálata is megkezdődött az 1959. évben.
A Távlati tervek fentieken kívül meghatározta a beavatkozások jellegét, mértékét, sürgősségét, költségvetést rendelt hozzájuk és emellett a kevésbé értékesnek ítélt műemlékek, de inkább műemlék jellegű épületek között jelentős számú törlést irányzott elő.
Ezek a törlési javaslatok jórészt megalapozottak voltak, hiszen történt sok téves védés, voltak műemléki értékvesztések, avulások miatti törlési javaslatok és nem egy esetben az is előfordult, hogy az adott védett emlék a revízió során már nem volt a helyén, mert vagy elbontották, vagy magától megsemmisült. Vagy egyszerűen csak nem bírt olyan kvalitással, hogy a műemléki védelem fenntartása a továbbiakban indokolt lett volna.
A Távlati tervek Pécsre vonatkozó köteteiben összesen 20 törlési javaslat található, ezek közül csupán 3-at nem fogadtak el – a Felsőmalom u 7. és 21. sz., valamint a Széchenyi tér 8. sz. alatti házak esetében –, de a többi 17 objektum védelme – legalábbis átmenetileg – megszűnt. Azért átmenetileg, mert ezek közül néhány épület ma a helyi védett ingatlanok sorát gyarapítja (pl. Apáca u. 12. sz., Ferencesek utcája 18. sz., Király u. 73. sz.)
A törlésre vonatkozó indokolások változatosak, sokféle eset fordult elő. Találkozunk pl. téves felvétellel a Hunyadi utca 6. sz., a Papnövelde u. 27. sz. és a Janus Pannonius u. 13. kapcsán is.
A Jókai u. 1. sz. épülettel kapcsolatosan a Távlati tervben lévő megjegyzés annyi, hogy „törlendő, értéktelen”. Az épület kapcsán az 1960-as műemlékjegyzék egy 1860-ban keletkezett, romantikus épületről ad tudomást, míg a Távlati terv „neoromantikus” homlokzatot említ, ami egy későbbi homlokzati kialakítást feltételez. Ettől függetlenül az épület értékének megítéléséről ma minden bizonnyal eltérő véleményt alakítanánk ki.
A mecsekszentkúti szent kút épülete „jellegtelennek” aposztrofált, és emiatt ajánlották a nyilvántartásból történő törlését. Ehhez képest ma helyi védett építményként nyilvántartott.
A Széchenyi tér 9-10. sz. alatti Megyeháza, a Széchenyi tér 15. sz. alatti Nádor Szálló, a Székely Bertalan u. 2. sz. alatti lakóház, a Szendrey Júlia u. 3. sz. alatti klinika indokolás nélkül lett törlendőnek nyilvánítva, és egytől-egyig ki is kerültek a műemlékjegyzékekből. Ezek közül valamennyi épület máig fennmaradt, de az évtizedek folyamán számos, többnyire belső átalakításon ment keresztül.
Valószínűsíthetően politikai okokból szüntették meg a Zsolnay Mauzóleum védelmét, amit aztán 1979-ben újra levédtek, mint súlyosan veszélyeztetett épületet.
/folyt.köv./
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
