Műemlékek törlése a 20. század második felében
A létező pécsi műemlékjegyzékek átvizsgálásával megállapítható lett a törölt műemlékek sorsa, valamint annak tisztázása, hány ilyen objektum vehető fel egy speciális „törlési” listára. Előzetesen azt volt a feltevésem, hogy az az egykori műemlék, amelyről levették a védelmet, nagy valószínűséggel ma már nem áll: elbontották, vagy jelentősen átépítették.
Ennek az állításnak az igazolása, vagy cáfolata a Távlati tervek áttekintését, valamint az 1960-as és 1964-es műemlékjegyzékek összevetését követően történhetett meg. A Távlati tervek pécsi köteteiben összesen 48 olyan emléket találunk, amelyek ma már nincsenek műemléki védelem alatt. Ezek vagy az első kampányban kerültek törlésre (17), és ma még vagy fennállnak, vagy elbontották őket.
Természetesen az is lehetséges, hogy csak az elkövetkező évtizedekben tűntek el a műemléki jegyzékekből, és ma jobb esetben még fennállnak bárminemű védelem híján is (19), vagy helyi védelem alatt állnak (6), vagy elbontották őket. Az bizonyos, hogy összesen 17 olyan objektumunk van, amelyek 1960-as műemlékjegyzékben még szerepeltek, de ma már nem léteznek.
Az előzetes feltételezés tehát csak részben bizonyult igaznak; a 48 törölt emlék valamivel több mint harmada, 17 semmisült meg fizikailag. Mindenesetre ez sem csekély szám, mivel javarészt a tágabb értelemben vett történeti belvárost érintő épületekről van szó, melyek napjainkig tartó hiánya, vagy egy modern épülettel történő helyettesítése egyfajta évtizedek óta fájó „tájsebként” vannak jelen a történeti városszövetben.
Az RMI-IVÓ nyilvántartásban a törlések dokumentálása után kutatva érdekes kettősségre bukkanunk, mivel találunk olyan eseteket, amikor a „nyilvántartásból történő törlésről” van szó, és megint más kategóriába tartozik a „műemléki védelem megszüntetése”. A nyilvántartásból általában a várfalhoz tapadó lakóházakat törölték úgy, hogy a városfalszakasz védelme természetesen fennmaradt (pl. Papnövelde u. 41. és 43., Nagy Flórián u. 10.), de az is elképzelhető, hogy apróbb várfalszakaszokat töröltek a nyilvántartásból azért, hogy egy nagyobb egységbe foglalva tartsák fenn a védelmüket. Az utóbbi csoportba tartoznak a jogi aktussal megszüntetett védelmek (pl. Irányi Dániel téri – ma Búza tér – egykori harangöntöde, a Havihegyi ledöntött kőkereszt, Kálvária u. 23. sz. épületben egykori török kút, Kossuth tér 7. sz.).
Az egykoron védett, mára elbontott objektumok. Mai fennálló állapot bemutatása
Az alábbiakban csoportokba szedve mutatom be a tágabban vett belvárosi területeket, ezen belül külön foglalkozom a városfalhoz tapadó épületekkel, valamint elkülönítve szerepelnek a belvárostól távolabb eső, külső területek megsemmisült/megsemmisített műemléki értékei.
A Távlati tervekben több alkalommal esik szó az épületek műszaki állapotáról. Az erre vonatkozó, falvizesedésre, szerkezeti állapotra utaló megjegyzéseket én is beillesztem az épületek leírásai közé. Megszűnt objektumok esetén az épületdiagnosztikai elemzés nehézségekbe ütközik, de a korabeli leírások alapján mégis vázlatos képet kaphatunk róla.
Belvárosi területek
Anna u. 4. sz. alatti lakóépület
A telek a történeti belváros északkeleti szektorában található, igen közel a város főteréhez. A zártsorú utcavonal már az 1865-ös kataszteri térképen megfigyelhető, ezt követően azonban a Lukrits-féle 1872-es és az 1912-es kataszteri térképen is egy megváltozott beépítéssel szembesülünk. Az 1865-ös állapothoz képest 1872-re a főépület udvari szárnyai meghosszabbodnak. Ez szinkronban van a történeti forrásokkal, melyekből megtudjuk, hogy 1886-ban a tulajdonos Dévényi Istvánné lakhatási engedélyt kapott, majd 1890-ban eladásra került az új építésű, egyemeletes épület.[1]
Fentiek tükrében a Távlati terv megállapítása nem teljesen pontos a tekintetben, hogy az egyemeletes, eklektikus épület 1870 körül épült volna.[2] Sokkal valószínűbb, hogy az 1880-as évek elején került átépítésre és bővítésre a korábban földszintes épület és alakult ki az utca felé a hét nyílástengelyes északi homlokzat, ahol a szélső, keleti tengely volt a gyalogos kapubejáró. Innen lehetett a fényképész műtermet és a 6 db lakást is megközelíteni. Az épületben már az 1880-as évek elején a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank működött az első emeleten, a fényképész műteremről pedig 1894-ben értesülünk[3]. Ez utóbbi még 1960-ban is fennállt.[4]
A háromtagú, konzolos főpárkánnyal zárt, és a földszint felett övpárkánnyal osztott homlokzat simára vakolt volt. A kőlábazat két nyugati tengelyében szellőzők voltak. A homlokzat középső szakaszát kihangsúlyozta az ablakok eltérő tengelytávolsága. A hatszemes ablakok finom szalagkeretezéssel voltak ellátva, föléjük egyenes szemöldökpárkány került az emeleten, a földszinten pedig tükrös mellvéd szolgált díszítésként. A keleti axisban az ablakokhoz hasonlóan keretezett, egyenesen záródó kapu nyílt.[5]
Az épületet első ízben az 1959-es kistopográfia[6] említi meg és természetesen bekerült az 1960-as műemlékjegyzékbe is[7], mivel 1958-ban műemléki védelem alá helyezték. A Távlati terv a műemlékjegyzékből való törlését javasolja[8], ami rövidesen be is következett, mert az 1964-es baranyai műemlékjegyzékben már nem találjuk.
Ezt követően az épület még évtizedekig fennállt, bár az 1980-as rendezési terv parkolók létrehozását javasolta a telken. A ház 1997 körül került elbontásra, majd több mint húsz éven át üresen állt, és valóban parkolóként üzemelt.
2018-ban létesült a telken új beépítés. Eddigre már az Anna utca 6. sz.-ú ház is elbontásra került. Az itt megépülő soklakásos lakóépületek megjelenése összeegyeztethetetlen Pécs belvárosának történeti hagyományaival, az egészséges városszövettel és nem mellesleg a műemléki jelentőségű terület adta védettség alapvető kritériumaival. Mára az Anna utca eleje felismerhetetlenné vált, a korábbi kisvárosias hangulat egyre inkább átadja a helyét egy lakóparkos övezetnek. Teszi ezt úgy, hogy olyan alapvető kérdések, mint a parkolás, behajtási lehetőségek megoldatlanul maradtak, nem is beszélve a belváros túlterheltségéről. Többek között ez a beruházás játszott közre abban, hogy a Pécsi Építési Szabályzat erre az övezetre is lakásszám-korlátozást vezetett be az elmúlt években.
/folyt.köv./
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
