A műemlékvédelem szűkülő körei Pécsett 1951 és 2022 között + 1. rész

Pécs, Nagy Flórián u. 10. sz. alatti lakóépület példája

A sorozat pótfejezetében ismét egy városfalhoz tapadó egykori műemléket és annak – remélhetőleg tanulságos – sorsát mutatom be.  

A telek és az épület a belváros északkeleti szektorának keleti részén található. A Király utca végén északi irányba fordulva közelíthető meg a Nagy Flórián utca.

A források tanúsága szerint a telekosztás az akkori Wagner utcában már 1722-ben megegyezik a mai állapottal. Az 1777-es Duplatre-féle térképen két épület figyelhető meg a telken, mindkettő az északi telekhatárra tapad. Az 1865-ös kataszteri térképen már lényegében az a sajátos beépítés látható, amely 1958-ban műemléki védelmet kapott. Az utcai oldalon hézagosan zártsorú beépítés, a telek északi és déli oldalhatárán is áll egy-egy lakóépület, a szomszédos ingatlanokhoz zártsorúan csatlakozva. Középső kapuáthajtón keresztül közelíthető meg a tágas belső udvar. Az északi épülethez a keleti telekhatáron melléképület tapad. Gyakorlatilag ez a beépítés lelhető fel az 1912-es kataszteri térképen is.

Az épület alaprajzát Gosztonyi Gyula közli 1942-es könyvében[i], majd szerepel mindkét Genthon-féle kistopográfiában is.[ii] Genthon az épület keletkezését a 19. század elejére datálja, az épületet klasszicista stílusúnak nevezi. Első körben nem az épület, hanem az udvarán álló középkori várfalrészlet került műemléki védelem alá 1951-ben. Az 1960-as műemlékjegyzék a várfalrészletet külön nem említi, az épület keletkezését viszont 1820 körülre datálja.[iii]

Mindkét egylakásos épület két nyílástengelyes volt, az északi, utcavonalból kiugró épület déli tengelyében volt a gyalogos bejárat. A déli épülethez északról íves kapubejáró csatlakozott. Egyébiránt mindkét épület homlokzat-alakítása rendkívül egyszerű: szalagkeretes ablakok, spalettával, egyszerű főpárkánnyal. Ez leginkább a déli épületen állapítható meg, mert 1960-ra, a Távlati tervek készítésének időpontjára az északi épületrész fedélszerkezetét már elbontották. A kerítésben 3 db kő nyíláskeret maradvány volt látható. Az íves kerékvetős, kőkeretes kapu az eredeti helyén maradt meg a déli épületszárny északi oldalán.[iv]

Az országosan lebonyolított revíziót követően megszületett baranyai Távlati terv vonatkozó kötetében fellelt információ arról árulkodik, hogy a déli épület általános állapotát jónak mondja a revíziót végző műemlékes szakember, a hódfarkú cserépfedés és a nyílászárók felújítását javasolja. Továbbá az udvari melléképület elbontását irányozza elő, miáltal a kiszabaduló városfal konzerválható lenne.[v]

Az épület még az 1964-es műemlékjegyzékben is szerepelt[vi], a műemléki nyilvántartásban az M128-as törzsszámot kapta. Az is lehetséges, hogy a nyilvántartásból történő törlésre csak a lakóház elbontása után került sor, mivel az új beépítés még az 1960-as években létesült, a törzsszámok bevezetése pedig az 1970-es évek elejére tehető. Az 1976-os műemlékjegyzékben a városfal még külön szerepel a Nagy Flórián u. 6-16. számú szakaszok alatt nevesítve.[vii]

A jelenlegi beépítés értékelésekor megállapíthatjuk, hogy csupán a telekalakulat maradt fenn, de az viszont változatlan 1722 óta. A mai beépítés a hatvanas évekre jellemző: a javarészt földszintes vagy egyemeletes házak alkotta utcaképben megjelent egy háromszintes tömeg, ami azóta is kilóg az utcaképből. Nem csak tömegében, de homlokzatformálásában is idegenül hatott megépítésének idején.

Mára némiképp belesimult az összképbe, nem hat annyira zavaróan, hiszen vannak a közvetlen környezetében is magasabb házak, de modern homlokzati kialakítása, pl. a homlokzatból kilógó dobozszerű erkélykonzolok nem illeszkednek harmonikusan a 19. század eklektikus homlokzatai közé. Az utcakép egységes kialakításának biztosítása tehát nem lehetséges és ráadásul egy rendkívül egyedi, a 19. század elejének hangulatát hordozó beépítés tűnt el a belváros keleti oldaláról.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a második világháborút követő évtizedek hol modern, hol brutalista, hol posztmodern építészeti megnyilvánulásai kevésbé tudtak belesimulni a történeti városszövetbe, mint a korábbi korszakokban, pedig a szecesszió és a Bauhaus alkotásai sem arról voltak híresek, hogy okvetlen igazodni akartak volna a meglévőségekhez. Ott az mégis jobban sikerült, mint az elmúlt évtizedekben, aminek természetesen mindenféle politikai-ideológiai oka is volt, de ennek kifejtése most meghaladná ennek a cikknek a kereteit.

/Újabb apropó után folytatása következik/