exkluzív épületek Spanyolország Córdoba Reales Alcázares

A spanyolországi muszlim kertek épített örökségének nyomában – 2. rész

Córdoba és az Alcázar de los Reyes Cristianos


szikrisz | 2020.05.27

Córdoba jó ötszáz éves arab uralom után 1236-ban került ismételten keresztény kézre, ezt követően csaknem száz év telt el, amikor 1327-ben XI. Alfonz (uralkodott: 1312-1350) az egykori arab erőd falai között berendezte rezidenciáját, amely a 14. és 15. század fordulójára további kertekkel bővült ki.

A reconquista (az Ibériai-félsziget keresztény visszahódítása 722 és 1492 közötti időszaka) utolsó éveiben az inkvizíciónak adott helyet az egykori impozáns rezidencia, az Alcázar épülete, majd később börtönként is funkcionált. A számos átépítés ellenére számos eredeti részlete megőrződött az együttesnek, pl. egy románkori torony és az arab fürdők. Emellett a korszakra jellemzően ezen az épületen is dolgoztak a keresztény uralkodók megrendelésére mudéjar (arabok a keresztények szolgálatában) mesterek a 14-15. század folyamán, így a muzulmán örökség a kertépítészetben is jól megfigyelhető, mivel nagy vonalakban megőrizték számos medencével és szökőkúttal a régi idők pompáját.

A palotától délkeletre egy zárt patiót, belső udvart látunk, mely ma számos fával beültetve már bizonyosan nem az eredeti állapotot tükrözi, de ebből a kilátóból (mirador) nyugat felé tekintve két széles lépcsősorra látunk, melyeken a magas kertből (Jardín Alto) lejuthatunk a medencék tengelyére felfűzött ún. alsó kertbe (Jardín Bajo). Ha megvizsgáljuk az alsó kert alaprajzát, itt is szembeötlő a „négy kert”, azaz a perzsa hagyományokat felelevenítő "chahar bagh" kialakítására történő törekvés, melyek ugyan nem teljesen egyforma méretűek, de a csatorna mentén a kert kialakítása tükörszimmetrikus. Érdekesség, hogy az északi oldalon három darab, egymás mögé hosszanti irányban felfűzött medencét találunk, melyek egyfajta torz chahar bagh-hatást keltenek hasonlóképpen úgy, mint a Generalife Medence-udvarában (lásd a cikksorozat első részében). A különbség ezúttal annyi, hogy itt jóval nagyvonalúbb, nyitottabb térrel dolgoztak a kert kialakítói.

Rendkívül érdekes a muzulmán környezetbe ágyazott kertépítészeti elemek között egy teljesen más világ- és értékrendet közvetítő keresztény szoborcsoport jelenléte. A kert végében azzal a jelenettel találkozunk, amikor Aragóniai Ferdinánd király és Kasztíliai Izabella királynő Kolumbuszt fogadják. Amikor az arab-keresztény folytonosságról, vagy a mudéjar építészetről beszélünk, akkor ezek a vegyes elemek mind az arab időszak utáni keresztény korszak tükreiként aposztrofálhatóak és ilyen módon válik egységes egésszé a különböző korok kultúrája a mai ember szemében.

/folyt.köv/

A fotók a Szerző felvételei

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár






Építési megoldások