Fentről más a kép

Karmelita kolostor, adaptált műemlék, szerkesztett reprezentáció [01]

Az átépítés nem korlátozódott a történeti épület adaptálására: északon egy jelentős új, zárt épülettömb kapcsolódik hozzá, miközben a Duna felőli homlokzaton új erkély jelent meg. Az erkély mögött a műemlék épületen belül a korábbi szerzetesi szobák egybenyitásával reprezentatív fogadóterek, tárgyalók, miniszterelnökségi várótermek sorakoznak, a végén pedig a miniszterelnöki munkahely található, amelyet két cellából nyitottak egybe, a teret középen egy oszlop választja ketté. A kormány ülésterme az egykori refektóriumban, vagyis a szerzetesek közös ebédlőjében kapott helyet.

Az épületnek középen egy nagyobb – közvetlen – bejárata van a belső udvarra, amely egykor a kolostor udvara volt, s innen jutunk tovább a nagy keleti teraszra. Ez a protokolláris fogadás útvonala, amely a magas szintű állami vezetők fogadásának ismert rendjét követi. Emellett személyzeti és ellenőrzött hivatalos bejáratokkal is rendelkezik.

Összességében nem egyszerű műemléki helyreállítás történt, hanem funkcionális újraírás

Az egykori kolostori térszerkezet részben megszűnt: cellák nyíltak egybe, új reprezentációs útvonalak jöttek létre, a belső terek a kortárs államhatalom működéséhez igazodtak. A Duna felőli erkély vagy terasz homlokzati arányaiban fegyelmezetten illeszkedik az épülethez, mégis új elem: a mai használat építészeti lenyomata, éppúgy, mint a hozzákapcsolt új épülettömeg. Ez a műemlékkezelés itt még elfogadható, de később a Citadella esetében már megkérdőjelezhető.

Az épületben található festmények a Magyar Nemzeti Galéria – ki nem állított – képei, a szőnyegek az Iparművészeti Múzeum törökszőnyeg-gyűjteményének raktári darabjai. A bútorok részben restauráltak, részben hiteles másolatok. Az egykori Várszínház épületében kapott helyet a könyvtárszoba. A könyvtári állomány biztosan nem „díszkönyv wallpaper”, több beszámoló szerint valódi köteteket őriznek, bár pontos számot nem találtam.

Az enteriőrökben a műtárgyak, bútorok, szőnyegek, festmények nem egyszerű berendezési tárgyak, hanem a gondosan szerkesztett reprezentációs környezet részei.  [02] A válogatás döntően a történeti Magyarország klasszikus, 19–20. század eleji kulturális világát idézi. Nem múzeumi teljességre törekszik, ehelyett a kiválasztott történeti önképet közvetít. Ide sorolhatók a több helyiségben kihelyezett reprezentatív Biblia-kötetek is. Nem használati könyvtári elemekként, inkább kulturális-szimbolikus kellékként jelennek meg, tovább erősítve a megkomponált állami önreprezentáció képét.

A Karmelita nem pusztán munkahely, hanem belső díszletezett hatalmi tér.

Irodaház a Vöröskereszt-egylet palotája helyén [03]

Az épületről így ír honlapján a TIBA Építész Stúdió [04]:

„A Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete megbízásából Hauszmann Alajos irodája tervezte 1901-ben a székházat. A következő év júliusára elkészült épületben a Vöröskereszt igazgatósága, a Magyar Királyi Horvát‐Szlavón‐Dalmát Minisztérium és bérlakások kaptak helyet. A Dísz tér délkeleti sarkán álló historizáló palotaépület a II. világháború végéig szerves része volt a budai Várnegyed látképének. A háborús belövések ellenére megmenthető lett volna, de ideológiai okokból 1946-ban teljesen lebontották, majd évtizedeken át elhanyagolt telekként állt a budai Vár egyik leglátogatottabb helyszínén.

A Nemzeti Hauszmann Program keretében zajló teljes rekonstrukció célja az eredeti palota homlokzati kialakításának, tömeg- és traktus osztásainak, illetve a belső reprezentatív helyiségek (díszterem, díszlépcsőház) eredeti állapotának visszaállítása. [...]

Az egykori, megmaradt alapfalakat hasznosítottuk, mivel a tartószerkezeti elemzés során megbizonyosodtunk, hogy a jó állapotban lévő eredeti pincefalak megtarthatóak és felhasználhatók az újonnan építendő szerkezetek fogadására. A függőleges tartószerkezeti elemek így – az eredeti geometriát követve – az utcai és a belső udvari homlokzati falak, illetve a középfőfal vonalában elhelyezett pillérsor, mely a belső térszervezést teszi flexibilisebbé. A belső terekben modern belsőépítészeti, illetve korszerű épületgépészeti és épületvillamossági megoldásokat alkalmazunk. A belső udvar legfelső szinti üveglefedésével tágas átriumot alakítottunk ki.”

A külső megjelenés az eredeti historizáló palota arányait, homlokzati rendjét, tömegét idézi, miközben mögötte korszerű szerkezetű, új irodaház áll. Ez nem restaurálás, hanem a történeti kép újraalkotása. Ezt teszi lehetővé korunk építéstechnikája: egymástól elváló, önállóan méretezhető épületszerkezeti elemek – vasbeton, hőszigetelés, üveg, kő- vagy műkő homlokzati elem.

Ezt ellensúlyozza a fogadóterek rekonstruálása mellett a helytörténeti narratíva. A rekonstruált bejárati címer, a kisebb vitrinek, a kiállított tárgyak, a múlt epizódjait bemutató részletek azt üzenik, hogy ez a hely történeti folytonossággal rendelkezik. Itt a kiállítási elemek nem általános nemzeti reprezentációt szolgálnak, hanem a hely emlékezetét próbálják megerősíteni, hitelesítő keretet adnak a rekonstrukciónak. Persze kérdés, hogy ez valódi helytörténeti feldolgozás vagy a történeti hitelesség érzetét erősítő narratív eszköz.

A reprezentatív zónák mögött azonban a belső világ már egy korszerű irodaház megszokott rendjét követi: racionális munkaterek, standard irodaépítészeti megoldások, amelyek élesen elválnak a történeti díszletezéstől. A kortárs irodaház belsejében így két világ fut egymás mellett: XXI. századi munkatér és historizáló reprezentáció.

Két eltérő építészeti stratégia, ugyanazzal a reprezentációs logikával

A két épület építészeti koncepciója eltérő: az egyik adaptált műemlék, a másik rekonstrukció. A közös pont mégis feltűnő.

Mindkettő a Budai Vár magaslati helyzetéből működik. Nemcsak panorámát kínálnak, hanem nézőpontot is. A város maga is a reprezentáció tárgyává válik. A kilátóteraszok, fogadóterek, panorámás helyiségek olyan nézőpontot teremtenek, ahonnan Budapest „alattunk” jelenik meg. Ez a magaslati perspektíva a történeti várhelyzetből ismert hatalmi pozíció kortárs megfelelője.

Ebben az értelemben a Karmelita és a Vöröskereszt-székház nemcsak építészeti történetek, hanem térbe írt politikai reprezentációk. Később ez jelenik meg határozottan a Citadellán a „Szabadság Bástyája” kiállítás tematikájában: hogyan alakítjuk át a történeti helyeket úgy, hogy közben új jelentéseket írunk beléjük?

Jegyzetek:

[01] Miniszterelnökség „Karmelita kolostor”

2014-ben az 1630/2014. (XI. 6.) Korm. határozat alapján az épületegyüttes a Miniszterelnökség vagyonkezelésébe került.

2019. január 1-től[16] a teljes kabinetiroda, valamint a kormányfői iroda is a felújított, átépített és kibővített korábbi Várszínházba költözött, amely hivatalos nevet[forrás?] is kapott "Karmelita kolostor" néven

• Hasznos terület: 12 000 m² / Munkahely: 200-250 fő
• Tervező: Zoboki Építésziroda
• Felelős tervezők: Beczner Balázs, Király Zoltán
• Építész tervezők: Zoboki Gábor DLA habil., egyetemi tanár, Reppert Béla, Finta Endre, Szlabey Balázs, Lasztóczi Péter, Antmann Somogyi András, Fekete Attila, Sztankó Gerda, Rutkai Pál, Kovács Eszter, Scheibl Lilla
• Megrendelő: Miniszterelnökség.

[02] A Várkapitányságtól származó közérdekű adatigénylésből tudható, hogy a Karmelita kolostorban 139 állami tulajdonú műtárgy található, melyek: festmények, szobrok, textilek/szőnyegek, bútorjellegű reprezentációs darabok. A műtárgyak nem feltétlen „múzeumból odavitt” tárgyak, hanem az állami műtárgyállomány részei. A kormány 2016 évben 1 milliárd forintos keretet különített el az ide kerülő műtárgyakra. Ez arra utal, hogy nemcsak kölcsönzött műtárgyak vannak itt, hanem célzottan beszerzett reprezentációs műtárgyprogram is volt.

[03] Irodaház a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete volt épülete helyén.

Adatok:

• Bruttó terület: 8200 m² / Munkahely: 180 fő
• Tervezés: 2020–2022
• Kivitelezés: 2022–2025
• Tervező:TIBA Építész Stúdió
• Felelős tervezők: Beczner Balázs, Király Zoltán
• Építész tervezők: Bozsik Zoltán, Csányi Zita, Darida Mónika,
• Elekes Gabriella, Hajas Veronika, Honti Viktória, Jakó-Andrejkó Zsófia, Kakas Norman, Kócsó Dániel, Novák Máté, Schmolczer Eszter, Szmetana Dávid, Tóth Tünde
• Megrendelő: Várkapitányág Nonprofit Zrt.

[04] TIBA Építész Stúdió projektleírás / „A Vöröskereszt Egylet egykori székházának újjáépítése”