Lehrbaumné Wagner Sarolta | 2016.12.05
Sajkod mintaértékű üdülőtelepének és védettséget élvező természeti környezetének terve Wagner László tevékenységéhez kötődik. A település ma is a Tihanyi-félsziget és a Balaton ékköve, ahol számos író, képzőművész és építész töltötte alkotó szabadidejét.

A Balaton első valósághű térképe, 1746-1781
A két rendezési terv

A Balaton-térképét a tó lecsapolásának tervezete alkalmából Krieger Sámuel készítette 1746-1781 között. A terveket a Balaton vízrendszerének szabályozásához kellett készíteni, ennek kapcsán bizonyos részek lecsapolását javasolták. A vízi közlekedés nagy lehetőséget nyújtott a környék gabonafeldolgozásának és szállításának fejlesztéséhez. 1774-ben báró Sigray Károly királyi biztos irányításával, az uralkodó elrendelte a Sió, a Kapos és a Balaton szintezését és feltérképezését, ebben a felmérési munkában vett részt Krieger Sámuel. Elkészült jelentésüket 1776. július 6-án, Tihanyban bizottsági ülésen megtárgyalták, a javaslatokat elbírálták, majd megrajzolták a terveket.

A térképeknek két változata van. Egyiket az Országos Levéltár őrzi, a másik a Zala Megyei levéltárban található. A Balatonról készült térképeket, a Tihanyi-félsziget tervét, és Sajkod település tervét 1929-ben a kataszteri felmérés szerint rajzolták meg. Egy 1941-ből fennmaradt nyomtatott térképgyűjteményt a Veszprémi Levéltár és a Balatonfüredi Földhivatal őriz, ezeken látható az ebből az időszakból származó telkek, utak és házak kimutatása.

Az 1958-ban készült új térképet a Balatonról, a Balatoni Regionális Terv keretében, Farkas Tibor főépítész vezetésével rajzolták meg.


A Balatoni Regionális Terv és Sajkod terve, 1957-58
A Tihanyi-félszigeten lévő nyaralóhely

Az első Balatoni Regionális Tervet az Építésügyi Minisztérium rendelte meg, és 1957-ben a Váti elődje, a Városterv készítette el. Wágner László 1949-51-ben dolgozott ezen a tervezővállalatnál, így szívesen rajzolta meg a Tihanyi-félszigeten található Sajkod nyaralóhely rendezési tervét, melyet 1958. március 3-án adott le a Balatoni Regionális Tervet ellenőrző bizottságnak. A rajzokat végül az Iparterv Kohóipari Épülettervező Vállalat keretein belül fejezte be, ahol 1956-től kezdődően dolgozott. Kötődése ehhez a régióhoz már 1955-ben is megvolt, amikor itt telket vásárolt Búza Barna szobrászművésszel együtt. A mellettük lévő telkek tulajdonosai Gorka Lívia keramikus, Somogyi József szobrász, Barabás György és Fekete Géza volt.

Wagner László a sajkodi nyaralóhelyre először Csányi Károly professzor meghívására érkezett, aki tanára volt a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A professzor nyaralóját 1933-ben építették és ma is megtalálható a településen. A nyaralóhelyre sok ismert művész, közéleti személyiség látogatott el pihenés céljából. Itt nyaralt, hosszú éveken keresztül Németh László, Iván Szilárd festőművész, Györfi József festőművész, vitéz Spolarich Thoma László festőművész, Borzsák Jenő restaurátor, Ramocsai István építészmérnök, Éder Pál és György, Oszter Sándor, Megyer Atilla, Zala Tibor grafikusművész, a Képzőművészeti Gimnázium volt igazgatója, akivel nyaralásuk alkalmával sok időt töltött el horgászással. Régi tulajdonosnak számított itt Dr. Thaisz Andor, Farkas Ferenc, Horváth Loránd, Dr. Peuser Loránd, Dioszilágyi József, Mészáros Tibor, Kézdy professzor és Dr. Kotsis Iván családja is.

A háború után az üdülőhelyek megváltozott viszonyai és ellentmondásos állapota azt eredményezte, hogy átgondolják a térség nyaralóövezeteit. Kidolgozzák az épületek, telkek, illetve a hozzájuk tartozó infrastruktúrát. A Balaton vidéke egy olyan sajátságos természeti és gazdasági szempontból egyaránt jelentős egység, amelynek fejlesztése csak egy egységes perspektívát felvázoló, a régióra kiterjedő terv alapján képzelhető el. A Balaton környéknek tervszerű fejlesztésére főépítésznek Farkas Tibort nevezték ki. 1957-ben, ezzel egy időben megalakult a Balatoni Intézőbizottság, tervhatósági jogkörrel.

A Regionális Terv vázlatának tervlapja négy méter széles volt. Ezen olyan rendszert hoztak létre, amely nem csak egy város rendezési tervét, hanem egy környezetre és teljes térségre kiterjedő vizsgálatot tartalmazott. 1958-ban az Építészek Világszervezetének kongresszusán, mely a belgiumi Liege-ben volt, ezt a nagyméretű tervet Plan Regionál du Balaton Hongrie címmel kiállították és nagy elismeréssel fogadták. Ma a Lechner Tudásközpont (a VÁTI dokumentációs központ jogutódja) őrzi az eredeti archív terveket, de az 1957-es balatoni tervből nem maradt fenn példány. A Regionális Terv 1965-ben Sir Patrick Abercombi-díjat nyert.

A kezdetkor részt vállaló építészmérnökök: Kisléghi Nagy István főmérnök, Farkas Tibor főépítész, Bérczes István és Polónyi Károly irányították a tervek megvalósítását. A tervekben részt vevő építészmérnökök negyvenen voltak, köztük szerepelt Wágner László is.

A Balatoni fejlesztések támogatására építész-tanácsadói testület alakult. A helyi munkákat szaktanácsokkal segítő patronáló tervezők feladata egy-egy település építészeti gondozása volt. Wágner ekkor több éven keresztül Sajkod nyaraló-településének BIB által felkért építészeként társadalmi munka keretében végezi a tervek előkészítését a hatóságok felé.

Tihany-Sajkodon 1952-ben hozták létre az első tájvédelmi körzetet, ezért Sajkod terveit a hozzá csatlakozó védelmi övezetben Wágner különös figyelemmel tervezte meg, beleértve az utak vezetésének kidolgozását is a meglévő telkek biztonságos megközelítése érdekében. Mivel a természetvédelmi övezet a Tihanyi-félsziget nagy részére kiterjed, Sajkodot csak a körzetet határoló Apáti-hegy (Csúcs-hegy) északi oldalán, az Apáti templomtól induló úton lehet megközelíteni, ezen kívül csak egy gyalogos ösvény vezetett fel a hegyre. A kis romkápolna utal a régi XIII. századi falu egykori helyére. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye, déli oldalán a híres levendulással, amelyet még 1924-ben hoztak létre, majd később mandulafákkal tarkították az ültetvényt.

Az 1990-es évektől a tájvédelmi körzet Nemzeti Park lett és a Tihanyi-félsziget elnyerte az Európa Diplomát. A Nyereg-hegyet és az Apáti-hegyet összekötő keskeny ösvényen, a sziklás gerincen sétálva

csodálatos panoráma nyílik a Balaton felvidékre és a Bázsai-öbölre. Ezeknek a lankás hegyeknek védelme alatt találhatjuk a sajkodi strandot, melynek helyét a Regionális terven Wágner László jelölte ki. A Balatonban fürdőző emberek nem csak a távoli Badacsonyi hegyeket látják, hanem a sötétzöld lombokkal magasba nyúló Csúcs-hegy hullámos, visszatükröződő sziluettjét is a Balaton haragos zöld vízében. A strandról vissza lehet jutni a településre, vagy a hegyi utakon a Belső-tóhoz, a tihanyi faluhoz sétálni a többi vulkánikus eredetű természeti kincs felkutatására.


A település fejlesztésének irányelveit Wagner László öt pontban fogalmazta meg:

1. A település fejleszthető déli irányban, a gyógynövény vállalat tulajdonába lévő terület, valamint a délnyugati irányban mezőgazdasági művelés alatt álló területek, parcellák által; a parcellák minimálisan 200 négyszögölesek lehetnek.

2. Megszüntethető a település déli részének az út és a Balaton között fekvő mezőgazdasági területe, ezen a szakaszon a jelenlegi földút déli irányba áthelyezhető.

3. A jelenlegi nád-depónia a forgalomtól mentes területre helyezhető át.

4. Bekötőút készítendő a templomtól kiindulóan a terep rétegvonalát követendő a már meglévő és a kialakítandó parcellák részére.  Az 1958-as terveken 17-20 db épületnek a jelzése látható. Ekkor még utcanevek nem voltak, Wágner László nyaralóját csak a 19-es szám jelölte.

5. A telep déli részén a vízpart közelében lévő kis erdőnél alakítandó ki a későbbi fejlesztés során a település strandja, a csónakkikötő és az árusító helyiségek.

Utóbbihoz szorosan kapcsolódik és elengedhetetlen a települések közműellátásának fejlesztése, a part védelmének javítása. A tervvázlaton szereplő terület az általános terv szerint lakóterület (üdülőterület), melynek fejlesztését 1958-ban fogadták el. Az első húsz ház tulajdonosa a településen lévő szőlősgazdák birtokaiból vásárolt itt telkeket az 1920-as évek után, melyeket a tihanyi vagy a környező falvak lakosai adtak el az érdeklődőknek. 1957-58-ra általában már a második tulajdonosgeneráció nyaralt a telepen. A nyaralóhely távol a falvaktól és a városoktól önálló kis egységként működött, csak a későbbiekben kezdték látogatni turisták és strandolni vágyók.

A Balatoni Regionális Terv a Tihanyi-félszigetet a forgalmi út kialakult állapotából eredendően két részre osztja. A forgalmi úttól keletre az infrastruktúrával ellátott, elsődlegesen az üdülést szolgáló területre és a nyugat mezőgazdasági területre, melyen elsősorban a táj, a természetvédelem és kizárólag a gyalogosforgalom szempontjai érvényesülnek. A félsziget üdülőterületeit gyalogút hálózat köti össze, mely pihenőket és parkolók kialakítását tette szükségessé.

A nyaralók építésénél figyelembe vették a helyi anyagok használatát, így a tűzhányók szétszórt törmelékeiből keletkezett barna és szürke színű, amorf formájú bazalttufa köveket az épületek díszítésére, vagy vastagabb falazat kialakításához gyűjtötték össze. A tetők többségét nádból építették, ezek a természetes anyagok, jól illeszkednek a környezetbe. Hosszú évek teltek el, míg a házakat kerítéssel vették körbe, de addig a területek, telkek nagy egységként egybefolytak, így megmaradtak az eredeti fák és a növényzet a házak körül. Fontosnak bizonyult ez akkoriban, hiszen a Tihanyi-félszigeten mediterrán és szubmediterrán növényzet található, amelyet érdemes fenntartani, védeni.


Sajkod természetvédelmi övezete

A modern kor egyik kiváló építésze, az amerikai Frank Lloyd Wright a természetes ház környezetbarát alapeszméjét fogalmazta meg. Az emberek a természetben szeretnek élni, valósággal „kinőttek a földből a fénybe”. Az organikus építészetről vallott felfogása nem csak a természetes állapotokkal együtt működő tervezést jelentette, hanem olyan tervet is, amely organikus egész lett, akár egy élő szervezet. Wright A természetes ház című könyvében így fogalmazott:  

„Egy ház legyen hű helyszínéhez, hű környezetéhez és hű lakóinak életfelfogásához.”

Ezzel a gondolattal kereste a kapcsolatot Wágner László és tervezte meg saját nyaralóját Sajkodon 1956-ban, de két kisebb nyaralóterve szintén ezeket a gondolatokat tükrözi. A természetes ház és környezetének egymáshoz való viszonyát vizsgálta David Pearson londoni építész is 1998-ban megjelent könyvében. Az Ő elképzelései közel állnak a sajkodi nyaralóhely még ma is látható környezetéhez és nyaralóhoz, az „ember és az építmény kapcsolatának holisztikus felfogásával társítva”. Olyan házak tervezését ajánlja, melyek megfelelnek a testi, élettani és lelki szükségleteinknek. A házak ebben a felfogásban szigetelnek, lélegeznek, párologtatnak, szabályoznak és kapcsolatot teremtenek velünk.

A háború után a német nyelvterületen bontakozott ki a zöld mozgalom új irányzata, miután sokan kiábrándultak a mesterséges építőanyagok felhasználásából. Az építés a biológia tudományterületére tévedve visszatért az olyan hagyományos, természetes anyagokhoz és építészeti eljárásokhoz, mint a mészhabarcsba rakott és vakolt égetett agyagtégla, a terméskő és nád felhasználása. Az építőanyagok közül csak a szerves eredetű festékek és védőbevonatok lettek mérvadóak, a színt és a fényt tudatosan állították az egész terv egységének szolgálatába. A fűtési és szellőztetési rendszert természetes, környezetbarát építészeti eljárásokkal alakították ki, olyan hagyományos elemeket is beépítve, mint a cserépkályha.

A házak fekvését és beosztásait Sajkodon is igyekeztek a természettel való kapcsolatuk és „lelki egyensúlyuk” szolgálatába állítani (ld. Herbert Hoffman Garten und Haus). Hasonló épületekkel szerte Magyarországon is találkozunk az 1950-60-as években – több ismert építészmérnök terveit ismertette például Kállay Ferenc a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékén tartott előadásaiban. Kállay Hétvégi házak építészete címmel tartott kurzusain Wágner László nyaralója mellett bemutatta Vadász György, Kiss András, Callmeyer Ferenc alkotásait, valamint Dr. Preisich Gábor szigligeti nyaralóját. A nyaralók nem túl nagy alapterületűek, de egyedi tervezésűek voltak, és bennük a természetben töltött idő fontossága érvényesült elsődlegesen.

Tihany-Sajkod természetvédelmi övezetét 1952-től hozták létre. A védettséget élvező területet a nyaralóhelyen építkező, egymáshoz szellemiségükben is közeli lakók gondjaira bízták. Az óvást szorgalmazók a Natura 2000 európai ökológiai hálózat madár- és élőhelyvédelmi irányelveire hivatkoztak, mely arra kötelezi az országokat, hogy védelmezzék a veszélyeztetett állat- és növényfajok élőhelyeit. A védett területek ma a különleges természetmegőrzési terület nevet viselik. Ajánlásukban az emberek és a természet számára legelőnyösebb együttműködési eljárást támogatják.

A sajkodi üdülőövezet harmonikusan illeszkedik a települést övező erdőkhöz, őshonos növényzetéhez. Nyáron a családok leköltöztek a nagyvárosokból, így a kötöttségeket felváltotta a szabad mozgás igénye életvitelük, alkotói munkájuk kiteljesedésére, míg a természet közelsége, érintetlen formája szabad gondolkodásukban inspirálta őket. Tudták azonban, hogy egy emberöltő során szinte lehetetlen megteremteni a mindehhez tökéletes környezetet, még akkor is, ha elegendő hely és idő állt rendelkezésükre mindezt megtervezni.

Az őshonos fafajok megtartásának és újratelepítésének előnyére válik, hogy ezek a növények könnyebben megtalálják a nekik megfelelő életteret a környékre jellemző, azonos feltételek között. Ennek megfelelően az organikus kertművelés jellemző a nyaralóhely nagy részére. A „nem beavatkozni” elvét követő kertművelés lényege, hogy a természet életritmusa és a természetben végbemenő folyamatok maguk végzik el helyettünk a munka nagy részét. A kertekben kialakult természetes fű, növényzet tartalmazza a környék apró virágait és gyógynövényeit, még a kiégett fű a nyári meleg után is újrasarjad, zöld színét, árnyalatát a sokfélesége határozza meg. De nem csak a természettel való törődés a fontos, hanem a Balatoni nyaralások elmaradhatatlan része, a sportolás, mozgás, úszás, golfozás, horgászás, kerékpározás, vitorlázás, az egészséges életmód légkörének kialakítása is.

A sajkodi nyaralóhelyen, egy régi, XIII. században kialakult település változásait követhetjük végig. Ahogy az 1900-as évek elejétől kezdődően, a helyiek sokféleképpen fogalmazták és fogalmazzák meg ma is a természetvédelem, vagy a természetes ház és környezet kapcsolatának alapelveit, melyek egyre összetettebb szemléletet kívánnak. Környezetvédőkre és az organikus építészet nyelvén értő tervezőkre éppúgy szükség lehet itt, mint az emberi testet gyógyító egészségügyi szakemberek jelenlétére. Az „egészséges ház” és inspiratív környezetének létrehozásánál különböző alkotó megközelítések egyidejű jelenlétére van szükség.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások