A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb tervezésének első szakasza

Wagner Sarolta restaurátor művész vagyok, és abban a szerencsében volt részem, hogy édesapám terveit kutathattam.
Sok éven keresztül kerestem a terveket, mert az építészek nem szívesen beszéltek édesapám és Südi Ernő munkájáról. Pedig nem voltak könnyű helyzetben, egy olyan épületet terveztek, mely építésének még nem volt elfogadott technológiai menete. Amerikában és Európában is terveztek már olyan első magas házat, mely teljesen új megközelítésben épült, új volt a közlekedés és a gépészeti technológiája. Eközben folyamatosan fejlesztették az 1889-ben feltalált elektromos meghajtású felvonót, 1890-ben Louis Sullivan építész megépítette Amerika és egyben a világ első acélszerkezetű magasházát, a Wainwright Buildinget. Példaként említem még Frank Lloyd Wright 1936-39-ben készült munkáját, a Johnson viaszgyár irodaépületét (Johnson Wax Building, Racine, Wisconsin) amit bővítettek egy kutatólaboratóriummal 1944-51 között. A 14 szintes toronyépületet új szemlélettel alakították ki. Wright kidolgozta a felhőkarcolók prototípusát, a központi magra szerkesztett konzolos-függönyfalas magasház tervét. A mélyen, tűszerűen befogott alapot, a központi, rejtett vasbeton teherhordó magot, melyben függőleges közlekedés történik, a konzolosan, legyezőszerűen kinyúló vasbeton födémlemezeket, arra függesztett, könnyűszerkezetes függönyfalat.¹ 1950-ben épült New Yorkban az ENSZ épülete, 1947-52-ben épült Le Corbusier-től az Unité d’Habitation Marseilles monumentális lakóépülete, mely 17 szintes és 57 m magas.² (Ez nem acélvázas szerkezet.) Wágner László ezeket az épületeket tanulmányozta.
 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb tervezése során ezeket a tervezési és technikai ismereteket kellett egy épületben felhasználni. Az IPARTERV-ben erről nagy viták folytak, mindenkinek megvolt a maga álláspontja.

Wágner László építészetében is megtalálható a folyamatos törekvés a magasházak és a teljes homlokzatot borító üvegfelület kialakításában, tervezésében. Elsőnek említeném: 1948-ban Budapesten a Szent László Járványkórház tervpályázatánál a belső tereket választó falazata helyett üvegfelületet tervezett. Ez másfajta térhatást hozott létre az épületen belül. Itt fogalmazódott meg benne először az üveg áttetsző és a fény visszatükröződő hatásának újszerű látványa, melyet később is szívesen alkalmazott tervezései folyamán. A tervet az Építéstudományi és Tervező Intézetben Ivánka Andrással készítették. (Az épület nem valósult meg.)
Következő terve: 1958-ban kapott megbízást az IPARTERV-ben a Dunai Vasmű Hengerművek üzemvezetőségi épületének megtervezésére, 1960 nyarán fejezték be az építését. A 6 szintes épület szerkezete monolit vasbetonvázas, a homlokzatán hazai viszonylatban az első, nagy felületen alkalmazott alumínium függönyfal készült, színes üveglap borítással.³
A toronyépületeknél Amerikában megszokott acélvázas szerkezetet anyagi nehézségek miatt nem tudta kipróbálni. Sajnos a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti tömb 24 emeletes épületénél sem sikerült ezt a költségvetésben elfogadtatni, de még 1971 után Magyar Jánosnak sem sikerült, mert nagyon költségesnek bizonyult.

Sokat hallom az építészektől, hogy már a tervezés ideje alatt meghaladottak voltak mindazok a technikai berendezések, tervezési elképzelések, melyek 1976 körül Magyarországon és Európában is megjelentek az építészetben. 1963-ban miért nem ragaszkodtak az acélvázas szerkezet beépítéséhez? Sem a Műegyetem, sem az IPARTERV, sem a Minisztériumok nem támogatták. Így utólag az építészeknek maguknak kell szembesülni ezzel a kérdéssel. Az épület mindenesetre túlélte az 50 éves évfordulóját.  
1960-65 között tervezte az IPARTERV-ben a Gyógyszeripari Kutató Intézetet (Budapest, IV. ker. Berlini u. 47-49.), munkatársai voltak: Tóth János, Magyar János, Vörösmarty Kálmán. Ezzel a tervezőgárdával tervezte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb épületét is. Ekkor még Magyarországon újszerű megoldásnak számító rendszert tervezett. A Gyógyszeripari Kutató Intézet  laboratóriumaiban a vezetékeket Wágner László középre tervezte: az elektromos, víz, gáz, szerelvények kiépítését. Így nem akadályozta a kutatókat a mozgásban, és egyben gazdaságosnak is bizonyult.⁴ 1962-ben Ybl-díjat kapott.
Két Budapesten épült lakóház tervénél is igazolható, hogy Le Corbusier 1926-ban az új építészetről kiadott 5. pontját figyelembe véve tervezte Wágner László. A SOTE épületének toronyrészét eredetileg lábakra állította. Tetőkertet tervezett az Andrássy út 117. lakóháznál (1958) és a Szilágyi Erzsébet fasor 37-39. épületnél (1953) is. Sajnos a SOTE épületénél nem lehetett kialakítani tetőkertet, mert akkoriban a szakhatóságok itt nem engedélyezték. Hasonlóképpen járt el a Gyógyszeripari Kutató Intézet laboratóriumi épületeinél: itt a legfelső szinten a kísérleti állatházak szerepeltek.

A SOTE tömbje

A kezdetek: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem épületeinek jelentős része az 1880-as években épült. A megnövekedett hallgatói létszám miatt szükségessé vált egy modern oktatói központ létrehozása. Ezért 1959-ben az Egyetem vezetése és az Egészségügyi Minisztérium közösen összeállított egy programot. 1960-ban az egyetem rektori tanácsa új épület létrehozását javasolta. Az elképzelések között szerepelt több épületből álló egyetemi központ is, de végül a „Tervfelülvizsgáló Bizottság” a toronyház építése mellett döntött.  Eszerint a Budapesti Orvostudományi Egyetem részére az elméleti tömb építését a II. ötéves terven belül fogják megvalósítani. Az Építésügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium együtt tervpályázatot hirdetett meg.  
 Az 1962-1978 közötti, a Klinikák, Intézetek éves feljegyzéseit tartalmazó könyvekben ("Rektori Könyvekben") találhatók meg az egyetemnek a tervezéssel és az építkezéssel kapcsolatos legfontosabb utasításai az IPARTERV felé, és az építkezés levezetését tartalmazó feljegyzések is bekerültek a könyvekbe.
Az Egészségügyi Minisztérium részéről Dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes levélben értesítette a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet, hogy tervfelülvizsgáló bizottságot küldenek a Budapesti Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb építési programjának megvitatására, melyet az Egyetem Rektori Hivatala tanácstermében tartanak. (Budapest, VIII. Üllői út 26.) A tervpályázaton díjazásban és megvételben részesített tervek a tanácsteremben megtekinthetőek. A meghívottak neve és a hivatalok képviselőjének neve szerepelt a levélben (1962. nov. 19.):

A meghívottak:

• Köböl József, Főosztályvezető, Országos Tervhivatal.
• Valentiny Károly főosztályvezető, Építésügyi Minisztérium.
• Dr. Törő Imre a Budapest Orvostudományi Egyetem rektora.
• Dr. Bartha Ferenc, a Budapesti Orvostudományi Egyetem PB. titkára.
• Dr. Bogina Elemér, a Budapesti Orvostudományi Egyetem gazd.rektor h.
• a Budapesti Orvostudományi Egyetem Elméleti tömb érdekelt intézetének vezetői.
• Fővárosi Tanács Városrendezési Osztályról:
• Dr. Kovacsics János, mb. főosztályvezető.
• Pékli Ferenc osztályvezető.
• Dáncs Ottó főmérnök
• Bozzai Lajos, műszaki előadó.
• Dr. Gyergyai Károly, fővárosi vezető főorvos  

Az Egészségügyi Minisztérium 1962. november 23. levelében értesítette az Egyetemet, hogy az Budapesti Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb tervpályázati kiírás alapját szolgáló építési programot ismertetni fogja Dáncs Ottó főmérnök. Az épület rendeltetése alapján 3 fő egységre tagozódik: az oktatási helyiségek/diákforgalmi egységek, a tanszékek tudományos helyiségei és a reprezentatív helyiségek.
Az Orvostudományi Egyetem gazdasági igazgatója, Csizmadia Ferenc értesítette a Rektor Urat, hogy a tervpályázat tervei elkészültek 1962. november 28.-án.
Dr. Törő Imre rektor 1962. december 3-án elküldött levelében ezt olvashatjuk:
Az Egészségügyi Minisztérium által Egyetemünk elméleti tömbjének építésére kiírt tervpályázatok elbírálása december 7-én, pénteken, 9 órakor Egyetemünk tanácstermében tartandó tervfelülvizsgáló bizottsági ülésen fog megtörténni. Kívánatos volna, hogy ezt a bizottsági ülést megelőzően az elméleti tömb felépítésében közvetlenül érdekelt egyetemi tanszékek közös megbeszélést tartsanak.
Az Elméleti Tömb helyét közös döntés alapján a Fővárosi Tanács, az Egészségügyi Minisztérium és az Orvostudományi Egyetem az Üllői út, Mező Imre út (mai Orczy), Batsányi út és Heim Pál kórház által határolt területen jelölte ki.
A zsürorok az I. díjas terv véleményezése során kiemelték, hogy a két egység találkozási pontja, az alacsony lepényépületből a vertikális súly jó helyen, jó arányban emelkedik ki. Az épület nyugalmával, egyben hangsúlyával a rendező szerepét betölti. A magas épület bejárata magára vonja a figyelmet, a portán át az aulába jutva könnyen, áttekinthetően és logikusan rendezi a többi teret, nagyvonalúan megnyitva a ruhatárakat és az aula teljes területét. A dohányzó és a 750 fős díszterem balra, az ovális 400 fős két előadóterem jobbra kerültek, a gyakorlólaborokkal együtt, az előadók és a professzorok részére külön bejárót is terveztek. A magas épület alsó részén a gazdasági igazgatás található, utána a tanszékek, majd a szerelőaknák kapcsolódásával, egymás fölött a kutató laborok a 24 emeleten lettek elhelyezve.
Mindez a funkcióegyüttes építészetileg is hatásos megjelenésével, egyszerűen van megfogalmazva, tiszta és szép térképzéssel.

A pályázat
A pályázatra 23 pályamunka érkezett be, két csoportra osztotta a bíráló bizottság a terveket, egy első díjat (6. pályázat) ítélt oda, szerzői: Gerlóczy Gedeon, Südi Ernő, Wágner László voltak. A második díjat (16. pályázat) Scultéty János, Sándor János, Lisztes István, Gecser Ottó terve kapta. A harmadik díjat öt pályamunka (15., 12., 1., 9., 7.) kapta meg. A neveket a Kéri Gyula által írt cikkben olvashatjuk, Budapesti Orvostudományi Egyetem elméleti Tömb tervpályázata címmel.⁵
Wágner két ismert építésszel indult a tervpályázaton, Südi Ernővel és Gerlóczy Gedeonnal. Gerlóczy Gedeon építészmérnökkel Wágner László egyetemi évei után, Hültl Dezső irodájában találkozott először, majd a KÖZTI-be és az IPARTERV-ben dolgoztak együtt. 1956-ban édesapám Margit utcai lakásán helyezte el a „Magányos Cédrus” c. festményét. Südi Ernő építészmérnök nagypapája volt Foerk Ernő építész, akinek a legismertebb alkotásai az Országház belsőépítészeti munkája, és Szegeden a Fogadalmi templom. Több építészeti pályázaton vett részt Wágner László Südi Ernővel. 1958-ban az Óbudai kísérleti Lakótelepen a Reménység utca 9. számú ház közös tervük volt az IPARTERV-ben. Sajnos a két építész nem sokáig tudott együtt dolgozni. A BOTE (ma SOTE) tervpályázati terveit 1962-ben Südi Ernővel együtt rajzolták meg, a terveken a két építész neve látható, a terveket Elméleti Tömb néven címezték. Südi külföldi tanulmányútja végén Németországban maradt dolgozni, Bonnban. A Lechner Tudásközpont tervtárában még nem sikerült olyan terveket találnom, melyen Gerlóczy Gedeon neve is megtalálható lenne, nyugdíjazása után nem vett részt a tervezésben. Édesapám elmondása szerint a tervek  konzultációin és 1962. III. 18-i tanulmánytervének megvitatásában, elkészítésében még részt vett.

Az 1963-tól 1968-ig terjedő időszakban az IPARTERV-ben az eredeti tervdokumentáció Wágner László vezetésével készült. A beruházási programterv építész tervezői: Südi Ernő, Wágner László építészmérnökök, Fehér Miklós az épület statikusa, elektromos tervező Karádi László, Magyar Sándor; víz, gáz: Viola László; szellőzés: ifj. Hortobágyi Dénes. A tervpályázat után kapcsolódott be a munkába Magyar János, és 1973-tól 1976-ig ő vezette a tervek módosítását.
1970-ben Szabó Zoltán egészségügyi miniszter aláírta az „Engedélyokirat, nem termelői jellegű egyedi nagyberuházás" című dokumentumot, mely szerint a beruházás jellege: Új létesítmény, az épületben tudományos és oktatói intézetek, valamint kiegészítő helyiségek lettek elhelyezve.
Ünnepélyes keretek között helyezték el a „Alapkő-letételi okmányt” 1971. április 30.-án Budapesten a Nagyvárad téren.  Az okmányban található, hogy az épület kiviteli terveit az Ipari Épülettervező Vállalat és altervezői készítik, Wágner László építészmérnök felelős tervezői irányításával. Az okmányt aláírta Dr. Zoltán Imre a Semmelweis Egyetem rektor és Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Az ünnepségen még részt vett prof. Sós József, Dr. Babics Antal, Antoni Ferenc és Wágner László. Az építkezést a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat június havában kezdte meg.

Úgy gondolom, hogy az Orvostudományi Egyetem azért írta be a nevét ebbe az okiratba, mert 1968-ig édesapám készítette elő a terveket, és az épület belső technikai berendezéseit is megtervezték a kollégái. Végigkövethetjük a Klinikák és Intézetek könyvében, rektori könyv éves bejegyzései között, hogy milyen feladatokat intézkedéseket kellett az Egyetemnek készíteni, mire a tervdokumentáció elkészült. Nehezen fogadta el az IPARTERV többi építésze, hogy ha elkészül egy terv, a tervezők kiválasztottak egyet a sok megoldás közül, és a technikai berendezések esetében a külföldön már bevált módszereit megvizsgálva a hazai viszonylatok mellett megtervezték a maguk elképzelését. Városunkba bele lehet képzelni Hong Kong vagy Dubai épületeit, össze lehet ezeket hasonlítani Budapest magasépületeivel 2022-ben. Ha egy ház felépül, egy állapotot tükröz, megáll számára az idő. Somogyi Krisztina tanulmányában⁶ azt írja, hivatkozva a Magyar Építőművészet 1979/5 cikkére, hogy "...a lassan megvalósuló építkezés nehézsége, hogy a tervezők újabb tudások és technológiák birtokában már sajnálják, hogy a ház paraméterei nem változtathatóak, nincs mód utólagos javításra. Így valójában egy túlhaladott állapot megvalósításán fáradoztak az építészek egy olyan korszakban, amikor a magyar kivitelezés már messze kullogott a „nyugati” sztenderd mögött." A kivitelezés problémáit nem folytatom, mert építészek körében ezek már ismertek. De mégis kiemelnék egy gondolatot, mert saját emlékemmel kötném össze. A toronyépületet megnézve stabilnak és monumentálisnak láttam belülről, bár nem nagy az alapterülete.  Én, mint képzőművész azt hiányoltam, hogy a 24. szinten a toronyépületben nem tanítás folyik, vagyis nem itt vannak a tantermek, hanem a földszinten. Budapest látképe, a város és az azt körbeívelő hegyek, minden mozzanat festői. A fennmaradt fotók alapján, melyeket az Elméleti Tömb építkezése alatt készítettek, az emeletek monolit vasbeton szerkezete adja a torony monumentális érzetét. Helyben betonozták egymás fölé a 23 egyforma emeletet, 3,30 méter szintmagassággal. Ennek a látványa mindig lenyűgöz engem. (Ehhez hozzányúlni nem lenne jó.) Amit édesapámtól hallottam a toronyépület homlokzati üvegfelületével kapcsolatban, és a fennmaradt fotókon is láthatjuk az IPARTERV-be készült maketteken, az a toronyépület csíkos, sávosan váltakozó homlokzata. Sajnos itt sem volt szerencsés helyzetbe édesapám, mert felkérték a Salgótarján mellett lévő Zagyvapálfalvai síküveggyárat, hogy gyártassa le az üveglapokat, de nem vállalták. Pedig érdekesebb lett volna az eredeti elképzelése Wágner Lászlónak. Hasonlóképpen az egyetlen hatalmas darut sem tudták az Elmélet Tömb részére biztosítani. Nagy nehézségek árán a föld kitermeléséhez alkalmazott, mélyfúró berendezést tudták megszerezni. Édesapám a teljes felületen alkalmazott színes üveg látványát szerette volna, ha sokáig fennmarad. Sajnálatos módon egy baleset alkalmával leesett üveglapokat műanyag fehér lapokkal helyettesítették biztonsági okokból, de itt is eltér édesapám gondolata az átalakítást tervező építészekétől.  A toronyépületet tartó, hatalmas lábazatot beépítették, ami eredetileg könnyedebb látványt biztosított volna a toronynak, de a monumentális látványt hangsúlyozta volna. Wágner László a már említett Le Corbusier-féle lábakra állítást alkalmazta.
Úgy gondolom, ezek az előzmények fontosak. Bízni kell abban, hogy az eredeti tervező véleményére egyszer majd felfigyelnek. Nem lehet mindenre azt mondani, hogy korszerűt csak a kivitelező tervezők készítettek. Mégiscsak minden esetben "módosítás" néven jelölték. Ha  új tervet készítettek, akkor is az 1968-as leadott tervek rajzait használták fel. De az építészeti lapok sokat írtak, hogy rengeteg technológiai változtatás készült az építkezés alatt. Sokan arra várnak, hogy a felújítás alkalmával egy korszerűbb épületet tervezhetnek.  

Restaurátori szemléletem arra hívja fel figyelmet, hogy nem csak a templomokat lehet teljesen, kívül-belül felújítani, hanem egy modern épületet is lehet helyreállítani. Felfogás és indíték szükséges hozzá. Például a tervek szerint a torony szintjeit helyben kellett készíteni, a vasbeton szerkezetét emeletenként egymás fölé. Úgy gondolom, valamikor ezt is előnyére fogják felírni. Az épület szerkezete egy egységként működik és mozog. Lehet, hogy nagyobb a kilengése a jelenleg megengedett paramétereknél, de az összetartó erő folyamatosan egyben tartja a monolit szerkezetet. Minden problémára lehet találni megoldást, ahogy az építés alatt is sok kérdést megoldottak, hiszen az épület ma is jól működik. Az elmúlt 50 év folyamán már próbálták felújítani a toronyépületet. 2011-ben volt szerencsém találkozni Tardos Tiborral, és megismertem az elgondolását.  Egy kilátót tervezett a tornyon körbevezető feljárattal, mely kívül jelent meg. Az új homlokzati üvegborítás tervét is bemutatta. Egyedi elgondolása színeiben is lágy, mégis meghatározó látvány mutatott. Azt hiszem, hogy a 60-70-es évek stílusát nem jó elvetni, meg lehet találni benne az értékeset, nem lehet minden szürke. Az árnyalatok finom egysége, az anyagok minősége határozza meg az elsőbbséget.

Irodalom

1. Szekér, László: "Wright és a magas házak", Építészfórum, 2006. 10. 19. 62. old
2. Frampton, Kenneth: A modern építészet kritikai története, 249. old.
3. Dunai Vasmű Hengerművek üzemeltetési épülete, Magyar Építőművészet, 1962/3. sz. 27-30. old.
4. Magyar Építőművészet, 1966/2 20-25 old.
5. Magyar Építőművészet, 1963. 12. évf. 2. sz. 6-9. old.
6. Építészeti nézőpontok: szintről szintre „Az építés viszontagsága”, in A Nagyvárad tér Elméleti Tömb 45 éve, 95. old.