cikk

Negyven éves a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb


Lehrbaumné Wagner Sarolta | 2016.10.20
A SOTE Elméleti Tömbje 40 évvel ezelőtt készült el. Az „Alapkő-letételi okmány” elhelyezése 1971. április 30-án a Budapesten a Nagyvárad téren, ünnepség keretében történt. Az okmányban látható, hogy az épület kiviteli terveit az Ipari Épülettervező Vállalat és altervezői készítik, Wágner László építészmérnök felelős tervezői irányításával.

Az építkezést a 21.sz. Állami Építőipari Vállalat 1970. június havában kezdte meg. Az okmányt aláírta Dr. Zoltán Imre a Semmelweis Egyetem Rektora, és Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Az ünnepségen részt vett, prof. Sós József, Dr. Babics Antal, prof. Antoni Ferenc.
2010-ben, a” Semmelweis Hírek,” az Egyetem lapja megemlékezett a Nagyvárad téri Elméleti Tömb felépítésének átadásáról, amely 1976-ban volt. Az akkor 34. éve történt eseményt egy cikkben jelentették meg, az egymás mellé felsorakoztatott felhőkarcolók képeit a világ minden részéről bemutatták, általában 70-100 emelet magas épületek voltak, de mégis közéjük lehet sorolni a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet is, melyet 24 emeletes toronyépülete 89 m magas (a mellette álló tanulmányi épület pedig kétszintes). Egy hasonló magasságú toronyépület tervére figyeltem fel 2006-ban Németországban, a Frankfurt Westend Duo 26 emeletes, 96 méteres ikertornyára. Függönyfal rendszerű kettős üveghomlokzattal készült, ennek az ún. klímahomlokzatnak köszönhető, hogy alacsonyabb energiaigénye van, melyet geotermikus energiával fedeznek. Ez a példa 40 év változásait tükrözi.
A modern építészet legnehezebb formája érdekelte Wágner Lászlót és Südi Ernőt, magányos utat jártak be, sokan még ma is megkérdőjelezik ennek a toronyépület megépítésének hasznosságát. Wágner László egy szigorú arányrendszer létrehozásával szeretett tervezni, a formák egyszerű társítását fontolta meg, és illesztette azokat egymáshoz. A megfelelő helyszíne az épületnek, a városban elfoglalt helye létrehozza az épület fényhatásait és megfelelő távlatot teremt. Minden épületnek meg van a maga jellegzetes fényhatása, mely csak azon az egy ponton érvényesül, ahol építették. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti tömbjét 2014-ben egy hajnalban, fotón örökítették meg, címe: „Tűztorony-napfelkelte”. A felkelő nap fényei olyan intenzitással érték az üvegfelületét, hogy a visszatükröződő nap sugarai az egész toronyépületen láthatóvá váltak és a környezetét is megvilágították. A levegő és fény játékának ábrázolása nem új a művészetben, ezt ábrázolja a nap különböző óráiban Claud Monet a képein. A fény miszticizmusát a 19. században a festőművészek (William Turner, Caspar David Fiedrich) a természet és az érzelmek változékonyságán keresztül mutatják be, és annak egy pillanatát örökítették meg a képeiken, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák kifejezőeszközükkel, a színes fénnyel. Ilyen pillanatot örökítettek meg az említett fotón is. A toronyépület felső szintjéről Budapest körpanorámájában is gyönyörködhetünk, ritkán van lehetősége a látogatóknak a pesti oldalról látni a várost.
A korszerű egyetem építésére a lehetőséget az Építésügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium közös, 1959-ben összeállított programja alapján, egy 1962-es tanulmányterv után, az 1963-ban kiírt nyilvános tervpályázat teremtette meg. A pályázat I. díjas tervének építészei: Südi Ernő, Wágner László és Gerlóczy Gedeon. A beruházási program elkészítésére a megbízást az IPARTERV-nek, a 6-os sorszámú terv szerzői részére adták, Wágner Lászlónak, Südi Ernőnek. Az épület helyszíne a Nagyvárad térnek, az Üllői út, Mező Imre út (ma Orczy út), Batsányi út és a Heim Pál kórház által határolt területén helyezkedik el.
A fejlesztés oka, hogy az orvostudományi egyetem épületeinek jelentős része még az 1880-as években épült, 500 hallgató részére. Az egyetemnek 1962-ben már mintegy 3000 hallgatója volt. A hallgatóság számának hatszorosára való emelkedése és az épületek elavulása miatt az egyetem épületei nem feleltek meg az oktatás követelményeinek. Az elméleti tömbben viszont méltó helyet kaptak a gyógyszertani, mikrobiológiai, biológiai, korélettani intézeteken kívül az egészségügyi szervezési tanszékek, az idegen nyelvű lektorátus, valamint az oktatási célokat szolgáló közös előadótermek, laborok, és méltóan reprezentálni tudó közösségi helységek is. A pályázók részletes program alapján foghattak hozzá a tervezéshez. A beérkezett 23 pályamű bírálata és gondos tanulmányozása a terveknek minél mélyebb megismerésére irányult. A bírálóbizottság, közös elgondolásukat összefoglalva, külön fejetekben taglalta zárójelentésében a díjazott terveket, az I. díjas esetében ismertették, hogy milyen elgondolások szerint határoztak így: „Az alacsony, lepényszerű épületből a vertikális súly jó helyen és jó arányban emelkedik ki. Az épület nyugalmával, egyben hangsúlyával a rendező szerepét betölti. A magas épület bejárata magára vonja a figyelmet, a portán át az aulába jutva, könnyen, áttekinthetően és logikusan rendezi a többi teret, nagyvonalúan megnyitva a ruhatárak és az aula teljes területét, mely 2000 fő egyidejű használatára alkalmas.” A dohányzó és a 750 fős díszterem balra, az ovális 400 fős két előadóterme jobbra került, a gyakorlólaborokkal együtt, az előadók és a professzorok részére külön bejárót is terveztek. A magasépület alsó részén a gazdasági igazgatóság található, utána a tanszékek, majd a szerelőaknák kapcsolásával, egymás fölött a kutató laborok a 24 emeleten lettek elhelyezve. Mindez a funkcióegyüttes építészetileg is hatásos megjelenésével, egyszerűen van megfogalmazva, tiszta és szép térképzéssel.
A 1963. évi beruházási programterv építész tervezői: Wágner László, Südi Ernő építészmérnök, Fehér Miklós statikus, elektromos tervező: Karády László, Magyar Sándor, víz, gáz: Viola László, fűtés: Varga László, szellőzés: ifj. Hortobágyi Dénes tervezők.
1963-tól 1968-ig terjedő időszakban az IPARTERV-ben az eredeti tervdokumentációt Wágner László építészmérnök készítette. 1973-ban Magyar János építészmérnök folytatta a tervek korszerűsítését, módosítását az épület befejezéséig. A tervezésnél messzemenően figyelembe vették a Semmelweis Orvostudományi Egyetem által megadott szempontokat, így több mint 15 éves munkával, egyeztetésekkel építették fel a toronyépületet.
Az épületegyüttes 89 m magas, a lepényépület két szintes és a hozzá tartozó alagsori területből és a toronyépületből áll. A toronyépület alapozása 224 db 72 cm átmérőjű, 11,3 m hosszú fúrt, vasalt Beneto cölöpalapon helyezkedik el. Szerkezete monolit vasbeton vázas. Toronyépület fő pilléreként funkciónál a két vasbeton dobozszelvény, mely a szélnyomás felvételére is szolgál, de egyben a főlépcsőház, liftek és a mellék lépcsőházak szerkezetét is tartalmazza. További pillérek vannak kiképezve az északi és déli homlokzatok mellett, illetve az épület tengelyvonalában, mely a központi pillérek, egyben az épületgépészeti és elektromos felszállók elhelyezésére is szolgál. A toronyépület alapozásától teljesen függetlenül egy belső torony is ki van képezve, mely IX. emeletig tart, a rezgésre érzékeny műszerek elhelyezésére szolgál. 1976 őszén adták át a lepény épületrészt, majd 1978 végén a torony épületet is használatba vették és az épület kazánházát a Heim Pál Gyermek kórház területén építették fel.
Az IPARTERV 1956-os megalakulása óta nagy beruházások terveit készítették elő. Gyárakat, kutatóintézeteket, egyetemeket, új lakótelepeket, városrendezési és -helyreállítási feladatokat láttak el. Így megvolt a gyakorlat a nagy volumenű munkákhoz, és a szakemberek tudása is segítette a tervezőmérnököket. Wágner László nem csak a magyar, de az amerikai építészek újításait is figyelemmel kísérte, pl. a New Yorkban, 1950-ben épült ENSZ épületét, vagy a francia, 1947-52-ben készült Le Corbusie-féle Unite D’ Habitation Marseilles-ben épített monumentális lakóépületét. Kereste a lehetőséget, hogy Magyarországon, milyen feltételek mellett lehet magas épületet felépíteni. 1958-ban az IPARTERV-ben megbízást kapott a Dunai Vasmű Hengerművek üzemvezetőségi épületének a megtervezésére. 1960 júniusában fejezték be az építését, 6 szintes terve valósult meg, a két hengermű között. Az épület szerkezete monolit vasbetonvázas, a homlokzatán hazai viszonylatban az első, nagy felületen alkalmazott alumínium függönyfal készült, színes üveglap borítással. A Chicagoi toronyépületeknél tervezett, acélvázas szerkezetét anyagi nehézségek miatt nem sikerül kipróbálnia, mert a két hengermű felépítése volt fontos. Az 1963-ben kiírt pályázaton, újabb lehetőséget nyújtott Wágner Lászlónak, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömbjének tervezésénél, hasonló a szerkezeti megoldást tervezzenek. A toronyépület homlokzati elzárása, teljesen alumínium függönyfal szerkezetű, az északi oldalon Thermopán, déli oldalon stoprayt kétrétegű üvegezéssel készült.
A század elején több építész foglalkozott az új építészeti stílus nagyszerűségével, a homlokzat teljes üvegborításával. Az építészet a hagyományos, klasszikus megoldásait meghaladó fejlődésének, egy új kultúra megteremtésének lehetőségét az üveg anyagának áttetsző, fény áteresztő képességében látta. Paul Scheerbat 1914-ben, a Glasarchitektur c. munkájában így fogalmazta meg: „ha megszüntetjük az életünknek keretet adó terek zártságát, ezt olyan üvegművészet létrehozásával érhetjük el, amely a nap fényét nem csupán néhány ablakon keresztül engedi be a terekbe, hanem minél nagyobb, lehetőleg egész falnyi üvegfelületen, a színes üvegeken át.” Mies van der Rohe terveiben olyan komplex fényvisszatükröző üvegfelület megalkotására törekedett, amely a fény érintésére folyamatosan változik. Ilyen terveket Amerikában készített, törekvése az üveg felhőkarcolóknál teljesedett ki. Kísérleteket végzett és felismerte, hogy a szokásos épületek fény-árnyék hatásával szemben a tükröződések játékát kell hangsúlyozni. Frank Lloyd Wright 1930-ban, a Stílus az iparban c. előadásában mondja el, hogy a tökéletes átlátszóságot biztosító üveg, a levegő vékony, megkristályosodott rétege választja szét a külső és belső légáramlatokat. „A régi korok építőmestereinek ecsetjét az árnyék vezette. Dolgozzon hát a modern építész a fény-szórt fénnyel, visszavert fénnyel, az önmagáért való fénnyel.” És az üveg új lehetőségei válnak igazán moderné. 1936-39-ben a Johnson viaszgyár irodaépületét az új szemlélettel alakította ki. (Johnson Wax Building, Racine, Wisconsin) 1963-ban ezen gondolatok ismeretében keresték a lehetőséget a magyar építészek a Semmelweis Egyetem toronyépületét borító, teljes üveg felületének kialakítására. A toronyépület jellegzetessége a déli homlokzaton középen, sávosan alkalmazott, aranyszínű üveglapok díszítése, mely a visszaverődő fény játékát használja ki, és amelyet két oldalról közrefog a komplementer, halványzöld árnyalatú üvegfelület. A hosszanti aranyszínű sáv a toronyépület felületét megosztja, de evvel karcsúsítja is a tömböt.
Az 1963-tól 1976-ig terjedő időszakban a tervezett és megépített egyetem külső és belső esztétikája tükrözi ezeknek az éveknek a stílustörekvéseit, mely a kétszintes tanulmányi épületre leginkább kivetíthető. Nemcsak a nagy terek egymáshoz kapcsolódása, síkjaik geometrikus formája mozgatja a tereket, hanem például az aulából felvezető lépcsők az egy szinttel feljebb található zsibongótereknél vagy az ovális előadótermeknél az íves formák szinte körbeirányítják az embert a folyosón. Nemes természetes anyagokat használtak, mint a márvány, az amerikai dióból készült berendezések, lambériák, egyedi kialakítású padok az előadótermekben, a „ barna” és „ zöld” árnyalatú pirogránit. A termek egységesen kőris-furnérozott burkolatúak, lambériázottak. A zsibongó oldalfalai mindenütt pirogránit borításúak, a padlóburkolatok terazzo lapokkal vannak kiképezve. A 970 négyzetméteres aulába, az épület fő közlekedési területére visszajutva a falakon főként márványlap burkolatot, illetve Hincz Gyula festőművész üveg-kompozícióját láthatjuk. Baloldalon látható a díszterem, mely 600 személy befogadására alkalmas reprezentatív helyiség, falait mahagóni furnérozott táblák fedik és a mellvédjén Kiss Sándor szobrászművész amerikai diófa domborműve látható, a terem oszlopait szürke márvánnyal burkolták. A díszterem mellett kialakított dohányzóterületet és a felette körbefutó galériát övező, mellvédes nyílások mérete 7 x 14 méter. A nagy magasság, a kétszintes tér látványa az 1960-as években jellegzetes kialakítás volt. A természetes anyagokat és az egyszerű alapformákat a fény-árnyék hatás hangsúlyozza, a mesterséges világítást az épület mennyezetein kialakított álmennyezetben elhelyezett gyufafej lámpák sokasága képezi, például a díszteremben 414 db Silver izzóval lehetett szabályozni a fényerőt. Az előadótermek a legmodernebb eszközökkel lettek felszerelve, az előadások színvonalas akusztikai, és a filmvetítők automatikus irányításával lettek kialakítva.
A modern építészet teljes mértékben szakított a múlt hagyományaival és olyan dolgokkal kísérleteztek az építészek, amikről a régi művészek nem is álmodtak. Vannak, akik a haladás eszméjének a hívei és úgy vélik, hogy a korral lépést kell tartani, de mások a régi hagyományokat és ahhoz illeszkedő épületeket szeretnének látni a környezetükben. Az új szemlélet a világ több részén egy időben terjedt el, de a legkövetkezetesebb módon Amerikában foglalkoztak vele, ahol a technikai fejlődést sokkal kevésbé akadályozta a hagyományok visszahúzó ereje. Nyilvánvaló, hogy a Chicagóban épült felhőkarcolókat nem borította dekoráció, az egyszerű formák és a stílus tiszta körvonalait, hűvös megjelenítésüket tartották korszerűnek.
Európában és Magyarországon sem tudtak minden esetben olyan költségvetésű épületet tervezni, mely a legújabb technikai vívmányokat tartalmazná. De az olyan középületet, mint a SOTE, hosszú évekre tervezték, és figyelembe vették, hogy milyen technikai háttérrel rendelkezik az ország.
Az IPARTERV mérnökei, akik az Egyetem épületének a tervezésében vettek részt, és Wágner László is, ennek a modern építészeti korszaknak az élményeiben vettek részt, nagy kihívásnak tartották a feladatot. Igaz, nem túl sok magas modern épület emelkedik ki Budapest sziluettjéből, de a Nagyvárad tér egyedülálló toronyépülete ennek a képviselője. Arányrendszere, vonalai szigorúak, mégis lágy, egyedi stílust alakítottak ki a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb részére.


Összeállította: Wagner Sarolta restaurátor

 Felhasznált irodalom:

 1. Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története

2. Keszler Péter mérnök 1981-ben az Épületismertetőjében írt:

 Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömbről

3. Budapesti Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb tervpályázata írta: Kéri Gyula

 Magyar Építőművészet 12. évf. 2. sz. 1963. p. 6-9

4. Budapest Orvostudományi Egyetem Elméleti Tudományok Épülete, Beruházási programterv ism.

 Írta: Wágner László és Südi Ernő, Magyar Építőművészet 13. évf. 3. sz. 1964. p. 44-47

 5. SOTE elméleti tömb: Írta Magyar János, Fehér Miklós, Horváth Kázmér,

 Magyar Építőipar: 25. évf. 3.sz. 1976. p. 140-148.

 7. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb Budapest

 Írta: Magyar János, Ipari Építészet Szemle, 1982. 32. évf. 30.sz 182-183. old.

8. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb Budapest Nagyvárad tér

 Írta: Magyar János, Magyar Építőipar 1979. 18. évf. 1-2. szám 32-37. old.

9. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb, Budapest Nagyvárad tér 4.

 Írta: Harsányi István, Magyar Építőművészet 1979 28. évf. 5.sz. 10-13. old.

10. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb / Budapest Bibliográfiája/

 Könyvet írták: Huszár Z. Kurucz J. Magyar J. Rajkó E. Semmelweis F. Trencsényi S. Zalatnai L.

 11. Budapest Története Képekben: 20699, 21146, 31711, 34524, 57917-57940, 66178,

 

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások