Az építészi pálya ritkán egyetlen, egyenes vonal mentén épül fel. A tervezés mellett a kutatás, a szakmai kommunikáció, az oktatás,vagy éppen a vizuális kultúra is ugyanannak a gondolkodásnak különböző terepei lehetnek. Kazi Zsolt munkájában ezek az irányok párhuzamosan vannak jelen, vele készítettünk interjút.
Hol dolgozol most? Sokan a Köztiből vagy az egyetemről ismernek, hogyan alakul éppen a pályád?
Valóban sokan emlékezhetnek az egyetemi éveim hazai és nemzetközi szinten is nagy sikereket elért Hauszmann-, Eurasian- és számos egyéb díjjal kitüntetett volt Magnezitipari Művek bányaterületét célzó revitalizációs tervemre. Külön nagy siker volt a pályám kezdetén, hogy a terv a Piranesi- és a Royal Institute of British Architects President's Medals díjakon is jelölve lett, melyekre előzetes szakmai zsűri választja ki a jelölteteket, így számomra ez már önmagában elismerés volt.
A Köztinél eltöltött éveim nem csupán erős és hiteles szakmai tapasztalatot adtak, de egy ilyen nagy múltú és hagyományokkal rendelkező építésziroda részese lenni is külön élmény.
A hazai és nemzetközi szintű, változatos funkciójú és léptékű projektek mellett egy erős és nagyon jó csapat részese lehettem szakmai és személyes szinten egyaránt.
Jelenleg a saját vállalkozásomban folytatok építészeti tervezést, mely során különböző léptékű projekteken dolgozom középületi és lakóépületi funkciókban egyaránt. Szívesen indulok hazai és nemzetközi építészeti és design pályázatokon, nemrég sikeresen pályáztam a csapatommal Salgótarján Városközpontjának Rehabailitációjára kiírt építészeti ötletpályázaton, ahol 3. helyezést sikerült elérnünk egy összetett urbanisztikai és építészeti koncepcióval. Illetve készült pályázati tervem Európa több helyszínére, Afrikába és Kínába, mely utóbbi több, mint 1000 beérkezett pályaműből egyedüli magyarként jutott be a döntős 9 terv közé.
Emellett a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogamjában veszek részt adaptive reuse alapú kutatási projekttel, melynek középpontjában egy rehabilitálásra váró 1914-ben épült klasszikus téglaarchitektúrás ipari épületegyüttes áll. Ennek során az értékalapú építészeti megközelítést szem előtt tartva vizsgálom a hosszú távon is környezettudatos és építészetileg is értékálló lehetőségeket.
Fontosnak tartom, hogy folyamatosan képezzem magam és megújítsam, bővítsem a tudásom a közvetlen szakmai és a tágabb értelemben is, így mint aktualitás éppen a gazdasági témájú másoddiplomámat készítem a Corvinus Egyetemen. És, hogy a katedra másik oldala se maradjon ki, építészeti tervezést oktatok az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán.
Szóval elmondható, hogy tartalmasan és változatosan telnek a napjaim, de építészként mindig is szerettem a több irányban történő gondolkodást.
Az Artifex Kiadónál végzett különböző témájú publikációs tevékenységet nagyon izgalmas párhuzamnak tartom az építészet szakmai és társadalmi oldala között. Egy olyan hídnak, mely során az építészetet egy újabb szintre lehet emelni és közvetíteni a cikkeken, interjúkon, vagy interaktív videókon keresztül. A most induló Audiocikk sorozatnál is ezt a célt tűztük ki: az írott cikkek kvázi munka vagy bármely tevékenység során hallgatható hangoskönyvként való feldolgozása mellett, olyan szakmailag izgalmas projekteket, alkotókat és a tervezés mögött álló hátteret szeretnénk bemutatni, mely betekintést enged az építészet komplexitásába.
A podcast miért jó építészeknek? Milyen podcasteket tervezel, mire számíthatunk?
A most induló Metszet Audiocikk sorozat tulajdonképpen a Perspektíva egy másik irányú kiterjesztése. A felgyorsult mindennapokban több minden mellett egyre nehezebb időt szakítani az olvasásra, ami természetesen a szakmai tájékozódást is érinti. Eközben a podcastok és hangoskönyvek hallgatása sokak számára már a mindennapok részévé váltak. Adódott tehát a kérdés: miért ne tehetnénk elérhetővé ebben a formában nem csupán beszélgetéseket, hanem az írott építészeti tartalmakat is?
Az audiocikkek célja, hogy az értékes szakmai tartalmak olyan élethelyzetekben is befogadhatók legyenek, amikor egyébként nem feltétlenül jutna időnk az olvasásra. A rövidebb és közepes hosszúságú, logikusan felépített hanganyagokat úgy állítjuk össze, hogy önálló figyelemmel hallgatva és más tevékenység mellett is követhetők legyenek. Az első válogatásban a Tervlap.hu és az Artifex szakmai kiadványainak változatos témájú írásai kapnak helyet, természetes, emberi hangon megszólaltatva. Ehhez kapcsolódva minden hanganyag mellett elérhetővé tesszük az eredeti publikációt is, hogy aki mélyebben szeretne elmerülni a témában, a kapcsolódó fotókat, tervrajzokat vagy videós anyagokat is megtekinthesse, hiszen az építészet alapvetően vizuális műfaj, a hangalapú feldolgozás nem ennek kiváltására, hanem kiterjesztésére szolgál.
A cikkfeldolgozások mellett azonban egy másik, számomra különösen izgalmas irányt is szeretnék elindítani. Nagyobb figyelmet kívánok fordítani azokra a kevésbé ismert, mégis példaértékű projektekre és a mögöttük álló szakemberekre, akik valamilyen módon értéket teremtenek az épített környezetünkben. Itt nem kizárólag épületekre vagy hagyományos tervezői munkákra gondolok, hanem az építészet határterületein működő innovatív kezdeményezésekre, közösségi szerveződésekre és olyan kísérletekre is, amelyek az építészet társadalomformáló szerepét helyezik előtérbe. Különösen példaértékűek azok a projektek, amelyek hosszabb távon is képesek pozitív változást elindítani, miközben sok esetben nem feltétlenül kerültek a szakmai nyilvánosság középpontjába.
Ezeket a történeteket klasszikus módon mutatjuk be, hazai és nemzetközi szereplők bevonásával, építészeket és más szakterületek képviselőit egyaránt megszólaltatva, mivel az építészet sokszínűsége éppen abból is fakad, hogy számos más tudományterülettel, alkotói és társadalmi tevékenységgel kapcsolódik össze.
Úgy gondolom, ez egy jó lehetőség arra, hogy a már ismert és elismert építészeti teljesítmények mellett olyan gondolatok és kezdeményezések is nagyobb figyelmet kapjanak, amelyek egyébként kevésbé láthatók. A cél végső soron egyszerű: beszéljünk az építészetről, a szakmának és mindazoknak, akiket érdekel, hogyan alakíthatjuk közösen az épített környezetünket.
Építészként több filmes és kommunikációs dologgal foglalkoztál már, mi érdekel ebben?
Talán erre a sokszínűség szóval válaszolnék. Az építészet rendkívül széleskörű hivatás, mely nem korlátozódik a klasszikus értelemben vett tervezésre és alkotásra. Maga az alkotás és az építészeti gondolkodás az én olvasatomban ennél jóval tágabb fogalomként értelmezhető, ami gondolkodásmód szintjén az élet különböző területeire kiterjed, így a vizuális kommunikációra is.
Mindig érdekelt hogyan tudom úgy átadni a gondolataimat, terveimet, hogy azok minél érthetőbben tudjanak megmutatkozni a befogadó számára, és ehhez nagyon jó eszköz a filmes világ, ahol az általam kitalált és megteremtett terv vagy bármilyen téma mindenki számára befogadhatóan jelenik meg.
Ez lehetőséget ad, hogy megmutassam a képzelet egy szintjét, és az építészethez hasonlóan ez is egyben szakma és művészet.
A Perspektíva szakmai sorozattal indultál, milyen visszajelzéseket kaptál?
A Perspektíva számomra egy kifejezetten izgalmas és változatos projektsorozat, amelynek egyedisége elsősorban a témaválasztás és a tartalmi felépítés összhangjában rejlik. Nem egyetlen szűken meghatározott építészeti irányzatot vagy témakört követ, hanem a szakma meghatározó kérdésein belül rugalmasan reagál az aktualitásokra, miközben a hagyományosabb, időtálló építészeti témák is fontos szerepet kapnak.
A sorozatban hazai és nemzetközi építészeti projektek, tervezői interjúk, épületrehabilitációs, műemléki és épületszerkezeti kérdések egyaránt helyet kapnak. Emellett olyan innovatív termékeket és technológiai megoldásokat is bemutatunk, amelyek a tervezés, a szakmagyakorlás vagy éppen a kivitelezés hatékonyságát segíthetik. Az interjúk esetében is fontosnak tartom ezt a nyitottságot: magyar és nemzetközi építészek gondolatait, tapasztalatait egyaránt szeretnénk közelebb hozni a nézőkhöz.
Úgy gondolom, éppen ez a sokszínűség adja a Perspektíva egyik legnagyobb erősségét. Építésztől szól építészeknek és szakmagyakorlóknak, így a témaválasztás és a feldolgozás módja is elsősorban a szakmai tartalomra épül. A vizuális megjelenésben tudatosan egy letisztultabb irány a meghatározó: nem a látványos effekteken vagy a túlzottan mozgalmas szerkesztésen van a hangsúly, hanem hogy az épület, a tervező és a mögöttük álló gondolat kapja a főszerepet.
A visszajelzések szerencsére több szinten is pozitívak voltak. Külön öröm számomra, hogy a sorozat nemcsak a szakmán belül talált követőkre, hanem azon kívül is sikerült érdeklődést keltenie. Ez azért fontos visszajelzés, mert azt mutatja, hogy az építészeti tartalom szakmai igényessége és szélesebb körű befogadhatósága nem feltétlenül állnak egymással ellentétben. Azt gondolom, éppen ennek az egyensúlynak a megtalálása az egyik legizgalmasabb feladat az építészeti kommunikációban.
Hogyan kerültél a Tervlap közelébe?
Ez érdekes történet. Lassan egy évtizede látogatom az Artifex Kiadó által szervezett szakmai eseményeket, konferenciákat, melyeken a tartalmas előadások mellett hozzáférhetőek az általuk szerkesztett egyéb nyomtatott és online kiadványok is, mint például a Metszet folyóirat, vagy éppen az Építési Megoldások szaklap. A Tervlaphoz ugyanebből az irányból jutottam el.
A közös együttműködés évek óta tart. Mivel korábban is készítettem az építészethez kötődően, illetve doku témában videós tartalmakat, és sikerrel vettem részt filmes megmérettetéseken, Csanády Pál főszerkesztő keresett meg, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk valami újat, ami izgalmasan hangzott, és belevágtunk.
Azóta az építészeti tervezői tevékenységem mellett az Artifex erős szakmai csapatával együttműködve vizuális és írott tartalmak készítésével, illetve események reklámjával is foglalkozunk, mint például a minden évben általuk szervezett Nemzetközi Építészkongresszus eseményének média és social megjelenése.


Konferenciasorozat Székesfehérváron, Kecskeméten és Budapesten