Lakások épültek az egykori templom romjai közé

A HA-HA Design & Development JUUL nevű projektje négy lakóegységet helyezett el az egykori templom megmaradt falai között, úgy, hogy a történeti szerkezet nem háttérként vagy díszletként jelenik meg, hanem az új építészet tényleges kiindulópontjává válik.

A beavatkozás egyik legérdekesebb sajátossága éppen az, amit nem próbál megtenni. Nem rekonstruálja az elveszett templomot, de nem is törli el annak maradványait egy teljesen új épület kedvéért. A projekt a fennmaradt téglafalakat, alapozást és történeti részleteket egy új lakóegyüttes szerkezeti és térbeli rendszerébe integrálja. A régi és az új ezért egyszerre olvasható: az egykori templom anyaga és léptéke megmarad, miközben az új épületrészek egyértelműen kortárs építészeti rétegként jelennek meg.

Ez a döntés műszakilag sem pusztán formai kérdés. Az új lakóegységek könnyű faszerkezettel készültek, ami jelentősen kisebb terhelést jelent, mint az egykori templom tömege. Ennek köszönhetően a meglévő alapozás teherbírása elegendőnek bizonyult, így az új építéshez nem kellett további alapozást létesíteni. A szerkezeti rendszer tehát közvetlenül kapcsolódik az örökségvédelmi koncepcióhoz: a könnyű építésmód lehetővé tette, hogy a történeti alapok fizikailag is a projekt részei maradjanak.

Ez egyben a JUUL fenntarthatósági gondolkodásának legérdekesebb pontja is. A projekt nem elsősorban technológiai kiegészítésekkel próbál „zöld” lenni, hanem azzal, hogy a már meglévő szerkezeteket erőforrásként kezeli. A templom falainak és alapozásának megtartása csökkenti az újonnan létrehozandó szerkezetek mennyiségét, miközben az új épületrészeknél fa tartószerkezet, bambusz és napelemes rendszer is megjelenik. A fenntarthatóság így nem egyetlen műszaki megoldásból, hanem a megtartás, a kis tömegű új szerkezet és az anyaghasználat összefüggő rendszeréből áll össze.

A beavatkozás városépítészeti szempontból is túlmutat egy egyszerű lakófunkció elhelyezésén. A négy új otthon az egykori templom falai közé és azok környezetébe szerveződik, miközben a visszaállított toronysisak ismét megjelenik Heijplaat történeti sziluettjében. A projekt így nem a teljes korábbi épület rekonstrukciójával állítja vissza a hely identitását, hanem néhány meghatározó elem továbbírásával.

Ehhez a tájépítészet is aktívan kapcsolódik. A növényzet nem egyszerűen az új lakóépületek környezetét rendezi, hanem áthalad az egykori templom belső és külső tereinek határain, összekapcsolva az udvart, a lakóegységeket és a fennmaradt falakat. Az épület és a kert határa ezzel tudatosan elmosódik. A növényzet őszi vörös elszíneződése pedig finom utalást teremt az épület történetét meghatározó tűzesetre – anélkül, hogy a múltat közvetlenül rekonstruálná vagy dramatizálná.

A projekt legfontosabb tanulsága talán nem egy konkrét építészeti részletben rejlik. Sokkal inkább abban, hogy egy sérült történeti épületnél az újrakezdés nem feltétlenül jelent sem teljes rekonstrukciót, sem teljes bontást. A meglévő szerkezetek pontos értelmezése önmagában is tervezési lehetőséget teremthet.

És éppen ez adja meg a projekt már már művészi hitelességét: nem csupán kevesebb erőforrást, vagy anyagot akar használni, hanem alapelvként kezeli a már meglévő építészeti értéket és azt ülteti kortárs helyzetbe, kapcsolatot teremtve múlt és jelent között.

A képi anyagok forrása: www.ha-ha.com