Eddig a nagy közlekedési infrastrukturális beruházások a svájci lakosság elismerését élvezték
A múltban ezek a projektek általánosságban vitathatatlanok voltak. Míg egy-egy közúti, vasúti vagy egyéb tömegközlekedési projekt a múltban közfelháborodást váltott ki és az érintettek vitatták azokat, az általános konszenzus az volt, hogy az ilyen beruházások kulcsfontosságúak az ország működése és jóléte szempontjából.
Ezek a projektek hosszú távon járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez
A közlekedési infrastruktúra építését stabilizáló funkciója miatt dicsérik: egy hosszú tervezési szakaszt sokéves építés követ. Egyesek az építőipar gerinceként is emlegetik, és erre jó példa a pandémia, amikor a folyamatban lévő projektek gátolták a visszaesést. Svájcban a legtöbb közlekedési infrastrukturális projektet két nagy szövetségi alap finanszíroz: a Vasúti Infrastruktúra Alap 2016-tól és a Nemzeti Út- és Agglomerációs Infrastruktúra Alap 2018-tól. A közlekedési infrastrukturális projekteket a közelmúltbeli állami és költségvetési politika megszorításai nagyrészt megkímélték az olyan nagyprojektek miatt, mint például az Alpokon átívelő új vasúti összeköttetés (az észak-déli tengely fontos része az Európán áthaladó forgalom és áruszállítás terén, amely több mint 20 évnyi építés és 23,5 milliárd eurós összköltség után 2020-ban készült el).
Meglepő eredmények egy tavaly novemberi népszavazáson
Egy legutóbbi népszavazáson a svájci lakosság leszavazott hat olyan közúti infrastruktúra-bővítési nagyprojektet mely az úthálózat szűk keresztmetszeteinek megszüntetését célozta meg. 45%-os részvétel mellett 52,7%-uk szavazott nemmel. Ezt a széles körű ellenállást az válthatta ki, hogy a projektek középtávon megnövelték volna a forgalmi terhelést. A nyertesek úgy látják, hogy a nem szavazat megerősíti a klímavédelmet és az átmenetet a tömegközlekedési beruházások felé. „Az egyértelmű elutasítás sokakat meglepett – köztük engem is –, hiszen ezek a projektek már régóta tervezés alatt álltak. Az elmúlt húsz évben bekövetkezett lendületes közúti infrastruktúra-bővülés tükrében – utólag naivan visszagondolva – megkérdőjelezhetetlen volt ezen projektek megvalósítása.” – írja Stefanie Siegrist.
A nem szavazat azonban nem biztos, hogy a közlekedési nagyberuházások alapvető elutasítása, ettől árnyaltabb: a lakosság nem feltétlenül a jövőbe való befektetést kérdőjelezi meg, de több alternatívát szeretne azzal szemben, hogy ragaszkodunk a régóta eldöntött, kevéssé vizsgált, és sok esetben időközben elavult tervekhez, melyeket korábbi döntéshozók készítettek.
A népszavazás eredménye kikényszeríti, hogy a régóta fennálló dogmákat újragondoljuk
„Elemzőként nekem ez azt jelenti, hogy a jövőben át kell értékelni a közlekedési infrastrukturális beruházások ezen „biztonságos menedék” („safe haven”) szerepét a piacon. Míg korábban a bejelentett projekteket többé-kevésbé biztosra lehetett venni, ennek a döntésnek a fényében ezt a jövőben már nem lehet ilyen egyszerűen megtenni” – véli Stefanie Siegrist.
Például az Alpokon átívelő új vasúti összeköttetés többgenerációs projekt fontos mérföldkövei voltak az 1992-es és 1998-as népszavazások, ahol a lakosság támogatta azt és annak finanszírozását. A jelenlegi viták során fontos észben tartani, hogy az elkövetkező nemzedékek életszínvonalának tíz-húsz évre szóló mérföldköveit most mi tűzzük ki. A tavalyi népszavazás által elutasított legnagyobb útbővítési projekt 2037-ben indult volna.
Írta: Stefanie Siegrist (ETH Zurich, KOF Swiss Economic Institute, az Euroconstruct svájci tagintézete)
Magyar változat: Buildecon (az Euroconstruct magyar tagintézete)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
