A kivitelezés során előkerült számos épülettöredéket és a fellelt minták alapján helyreállított belső tereket nagy érdeklődéssel fogadták a bejárás résztvevői. A közönséget az ÉMI részéről Szegő Tamás és Ónodi Géza vezették körül az épületben, akik számos érdekességet elárultak a felújításról.
A palota a Magyar Nemzeti Múzeum szomszédságában, a Múzeum utcára és a Reviczky utcára nyíló, átmenő telken helyezkedik el. Az eredeti koncepció szerint három részre tagolódott, három tér köré szerveződött az épület, ami a felújítás után is megmarad, igaz, a Reviczky utca felőli udvar üveg lefedést kapott.
Az épület Károlyi István és Csekonics Margit számára épült 1881-1885 között Fellner és Helmer tervei alapján, a túlnyomórészt neorokokó stílusú városi palotát, amelyhez istálló is tartozott, a Csekonics család nászajándékul adta az ifjú párnak. A II. Világháború után 1955-től az Országos Műszaki Könyvtár működött benne, ekkor történtek kisebb javítások és helyreállítások, így egyes fa mellvédelemek, ablakszerkezetek, kő díszítőelemek ebből az időszakból származnak, de a palota átfogó, szakszerű felújítása nem történt meg. Legutóbb 2001-2006 között folytak felújítási munkák az épületben. A jelenleg folyó felújítást és átépítést követően a Károli Gáspár Református Egyetem dékáni hivatala, vezetőségi irodái, illetve a bölcsészettudományi kar oktatási termei működnek majd az épületben.
A bejárás során a Múzeum utca felől indultunk, így az íves falépcső uralta előcsarnokba érkeztünk, ahonnan az ünnepi beszédek meghallgatása után az első emeleti szivarszobába mentünk fel. A lépcső faragott fa fogódzóján épp farestaurátorok dolgoznak, biztonságunkról ideiglenes korlát gondoskodott.
Ónodi Géza arra emlékeztetett, hogy a felújítást megelőző épületkutatást használatban lévő épületben kellett végezni, ezért törvényszerű, hogy a kivitelezés megkezdésével, a kisebb bontásokkal számos olyan épületelem került elő, amelyre nem számítottak, vagy csak feltételezték, remélték, hogy a korábbi felújítások során nem pusztult el. Az újonnan megtalált részletek a kiviteli terv módosítását is megkívánták.
Szegő Tamás felidézte, hogy a szivarszoba feletti álmennyezetet a felújítás során helyre kellett állítani, mivel az épület egy része bombatalálatot kapott a II. Világháborúban, és talán ezzel összefüggésben sérült meg az álmennyezet is. A falak alsó fele faburkolatú, felette egy korábbi felújítás során tapéta készült, a mostani felújítással az eredeti festett felületet állították helyre, sötétzöld alapon arany színű terülő mustra kifestés készült. A mennyezet egyelőre fehér, de kazettás famennyezetet imitáló flóderozást fog kapni, ami az épület több helyiségében visszaköszön. A szivarszoba éke a kandalló, amelynek zöld-fekete kockás mozaikcsempe burkolata a felújítás során került elő egy tenyérnyi szakaszon – ez éppen elegendő minta volt a helyreállításhoz. A tervezők számára komoly feladatot jelentett az eredeti padlószintek meghatározása is, mivel több helyiségben korábban a régi burkolat felett készült az új padló. A felújítás után az épület több folyosóján 140 éves terazzó padlón járhatunk. A törmelékből változatos emlékek bukkantak elő, így stukkótöredékek, műmárvány darabkák, különböző festett vakolatdarabok, amelyek a színek, illetve a profilok pontosabb meghatározásában nagy segítséget jelentettek. Az építkezés legnagyobb "találmánya" viszont valószínűleg az a három öntöttvas oszlop, amelyek közül kettőt vasbeton pillérekkel vettek körül egy korábbi felújítás során, így azokat a pillérekből kellett kiszabadítani.
A bálterembe átérve megtekinthettük a teljesen megsemmisült Lotz-freskó fotók és régi tervek alapján készülő mintaterveit. Az épület új funkciójával disszonáns mennyezeti freskó egy antik, pogány Bacchus-ünnepséget ábrázol. Az eredeti bálterem teljesen megsemmisült, a visszaépítést az archív fotók mellett a padlóból előkerült intarziás padló-, műmárvány- és aranyozott gipszdarabok segítik. Ezt a termet a korábbi évtizedekben olyannyira átalakították, feldarabolták, hogy a felújítás előtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy itt volt egykor a bálterem – Szegő Tamás megjegyezte, hogy vasbeton falak, liftek, lépcsőházak bontására, a tartószerkezet átalakítására is szükség volt. Az aranyozott stukkós rabicboltozatot, amely az épület egyik fő ékessége volt, szintén visszaépítik.
Az épületben továbbhaladva megtekintettük a Reviczky utca felőli új építésű részt, amelyben oktatási termeket alakítanak ki, illetve a felső szintről remek kilátás nyílt a díszműbádogos szerkezetekre, amelyek kiváló szakipari munkával készültek. Az új szárnyból visszafordulva végre az eredeti épület tervezőinek szándéka szerinti irányból közelíthettünk az előcsarnokhoz: a középső udvar valójában egy városi telekbe szorított cour d'honneur udvar, így az igazán reprezentatív főhomlokzat nem a Reviczky, de még csak nem is a Múzeum utca felőli, hanem ez a belső homlokzat. Az egykori kocsifelhajtó rámpákat most egyszerű üveg mellvédkorlátok kísérik, a Múzeum utca felőli áthajtóba pedig üvegezett ajtók kerültek.
Az előcsarnokba visszaérve ért véget sétánk, innen már csak Károlyi István földszinti, egykori dolgozószobájába tértünk be egy kis fogadásra. Az illuzionisztikus díszítőelemekhez éppen hozzászokott szemeknek első pillantásra fel sem tűnt, hogy ezúttal valóban fából készült mennyezeti kazettákat látunk.
Eredeti terv: Ferdinand Fellner és Hermann Helmer
Jelenlegi helyreállítás és átépítés terve: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Molnár Csaba, Bach Péter, Terbe Rita, Halmai Dénes) és MG Építész Tervező és Szolgáltató Kft.
A szerző fotóival illusztrálva.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére