Bombay nem könnyű település az építészek számára. A város 1970-es évek végén indult gyors és véletlenszerű fejlődése eredményeként megtalálható benne minden a nyomornegyedektől a luxus legmagasabb fokáig, így a tervezők nehezen találnak követhető irányokat egy új projekt megformálásához.
A Spasm Design építésziroda csapatát azzal kereste meg egy család, hogy egy függőleges elrendezésű házban szeretnének élni. A telek, amit vásároltak, kicsi volt, egy kellemes, fás kelet-bombay-i mellékutcában, amely belátható ideig alacsony beépítésű marad. Hasonló családi lakotornyok egyébként nem számítanak ritkaságnak a városban.
Az épület a Sarvasva nevet kapta a családtól, szó szerint azt jelenti, "az én drága világom". A név találóan közvetíti az épület iránt érzett érzelmeiket.
A szinte érintetlen függőleges téglatestforma furcsa, szaggatott, szemszerű kivágásai arra emlékeztetnek, mintha egy indiai száriba öltözött hölgy lenne a fátyol takarásában, így az építmény teljes egészében terrakotta panelekből megvalósult, külső rétege határozza meg az épület látványát, miközben a kimetszéseket a belső terek igényei irányították.
A zöld növényzet befűződik a függőleges űrbe, kísérletet téve az élet és a természet épülettel való kapcsolatának megteremtésére. A látvány szempontjából dominál a vörös föld és a zöld természetes reakciója, akár egy dzsungelben.
A sokszintes elrendezés kétségtelenül nehézséget jelent a család életében, amit az építészek az egymás feletti terek összekötésével próbáltak enyhíteni, így gyakran kapcsolódik két szint közös légtérrel.
Mivel ezen az öntisztító homlokzaton a por kevéssé tapad meg, a színe hosszú távon is kiemeli az egyébként szürke és unalmas, magasba emelkedő házak alkotta környezetéből.
A tervezők remélik, hogy maximálisan urbánus városukban példát mutatnak az építészet és a városi élet természetes, megnyerő kapcsolatára.
Képek: spasmdesign.in/Jacob Nedumchira
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére