A Temzétől délre egy saroktelken nemrég fejezték be egy régi téglaépület bővítését egy fehér téglaburkolatos résszel. Az új épületrész homlokzatán lendületes beharapás látható, mintha maga King Kong kapott volna oda neki egyet, vagy egy üstökös súrolta volna elsuhantában. Vagy mindez csak kivitelezési hiba?
A fura homlokzat nem öncélú építészeti akrobatika szüleménye, sokkal inkább a jószomszédi kapcsolatok ápolása érdekében gyakorolt gesztus. A szomszédos telken ugyanis egy templom áll, mely soha nem kapott különösebb figyelmet. A vasúti viadukt melletti mellékutcában húzták fel, ezért a tervezők szerették volna megünnepelni és felhívni rá az emberek figyelmét.
A Lipton Plant építésziroda kapott megbízást a sarkon lévő négyemeletes vörös téglás épület kibővítésére, oldalsó kiterjesztéssel és egy emelettel a tetőn. Az épület földszintje mindig is kitöltötte a telek teljes területét, de a felső emeletek az utcától visszafelé visszalépcsőztek, hogy udvariasan illeszkedjenek a Frederick Walters tervezte, 1892-ben épült római katolikus templom homlokzatához.
Az ingatlanfejlesztő eredetileg az egész tömeget ki akarta tölteni, és az épületet egészen az utca széléig akarta hozni. Ezt meg is tehette volna, hiszen Londonban nem ismerik a beépítési százalék, vagy a szintterületi mutató fogalmát.
De a templom nemrégiben költött komoly összeget a templom helyreállítására, és szerettek volna kissé jobban szem előtt lenni a jövőben. A fejlesztő és a tervezők egyaránt befogadóak voltak, meghallgatták aggályaikat, így nagyon büszkék az elért eredményre. Mintha csak azt mondaná az új épület: „Ide nézz, mi van itt!”
Persze megvan az oka annak, hogy a templom mindig is kissé elzárt volt. Az 1559-es egységességi törvény után több mint 200 évig a római katolikus hit nyilvános gyakorlása illegális volt Angliában. Még az 1829-es katolikus emancipáció és az 1850-es törvények további lazítása után is a katolikus templomok gyakran mellékutcákba szorultak, távolabb a jelentősebb utaktól. Több mint 130 évvel a befejezése után a Most Precious Blood templom minden eddiginél jobban látható, teátrálisan keretezve egy homlokzati körablakát kiemelő, tölcsér alakú kiharapás segítségével.
Egy szürreális "szeresd felebarátodat" gesztus mázas téglákból kirakott iránymutatója. Az építészek 3D modellezőszoftver segítségével egy képzeletbeli kúp formájában vonták ki a rózsaablak alakját az utcasarkon pontosan egy pontra illesztve, ahonnan a látványt tervezték, ami történetesen közvetlenül egy eszpresszó mellett van. Így persze lehet, hogy néhányan megmosolyogják, miközben sorban állnak a kávéjukért, de a tanács annyira támogató volt az ötlettel kapcsolatban, hogy még egy speciális útburkolat gondolata is felmerült, amely a megfelelő irányba tereli az emberek tekintetét.
A látszólag egyszerű ötlet megvalósítása azonban igencsak bonyolultnak bizonyult. Erős acélváz tette lehetővé az építészeti mutatványt, nagy, íves bordák sorozata fióktartókkal összekötve, amelyek a tíz különböző típusú, speciálisan kialakított mázas fehér téglát tartják.
A projekt különleges példája annak, ahogyan London dinamikusan, szinte szabad szemmel láthatóan változó városképében milyen elkötelezetten próbálják megőrizni a történelmi épületek látványát az új építkezés során. Láthatatlan vonalak mátrixa vezérli a hangsúlyok, fontosnak tartott kilátások megőrzését.
A Szent Pál-székesegyház kupolája évtizedek óta az a megszentelt pont, amely előtt minden másnak meg kell hajolnia, innen indul a ma már az egész fővárosra kiterjesztett védett kilátások hálója. A rendszert az 1930-as években kezdték kiépíteni, amikor magassági korlátok raszterét állították fel a katedrális körül, elsősorban azért, hogy megőrizzék a déli Temze-partról nyíló kilátást, többek között kedvelt kocsmák küszöbéről.
A szabályokat azóta kibővítették és a London View Management Framework-ben (látványkezelési keretszabályzat) egységesítették, amely részletezi a 27 védett nézet és a 13 védett kilátás pontos koordinátáit, a Föld görbületét is figyelembe véve, hogy távoli pontokról is megmaradjanak az értékes kilátások. Minden egyes új épület tervezésekor az épület virtuális modelljéből készült látványtervet kell hitelesített fotókba illeszteni, melyet erre felkészült szakértők értékelnek ki.
Bár e projekt esetében a hosszú távú látványoknak nem volt nagy jelentősége, egyetlen harapós megoldással az épület beírta magát a környezetüket tisztelő alkotások sorába.
Fotók: Sebes Péter
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
