Hauszmann 100 – Tudományos konferencián emlékeztünk meg Hauszmann Alajos halálának centenáriumáról

Az egésznapos konferencia Hauszmann Alajos életével, az általa preferált építészeti stílusokkal, különböző funkciójú épületeivel foglalkozott, és európai kontextusba helyezte építészeti munkásságát. Három blokkban összesen tizenegy témát mutattak be, építésztől művészettörténészig, jogásztól Hauszmann-leszármazottig sokféle nézőpontból ismerhettük meg a sokoldalú művészt és egyetemi tanárt.

A délelőtti szekció levezető elnöke Fejérdy Tamás volt. Először Hauszmann Alajos személyével, életével, családjának történetével ismerkedtünk. Karácsony Rita és Kelecsényi Kristóf (BME ÉPK, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) a Hauszmann-napló új kritikai kiadásának folyamatát mutatta be. Karácsony Rita elmondta, hogy a korábbi, 1997-es kiadáshoz képest visszaemelték a naplóba a kihagyott, személyesebb részeket is, Kelecsényi Kristóf pedig beavatta a hallgatóságot az épületlistán szereplő művek azonosításának nehézségeibe, illetve arra is kitért, hogy az összes terv hány százaléka épült meg (kb. a 4/5-e), és hány épület látható még ma is. Seidl Krisztián (PTE, Breuer Marcell Doktori Iskola) Hauszmann-leszármazottként a családi kapcsolatokba és Hauszmann pályájának indulásába nyújtott betekintést: hogyan került hirtelen magas pozícióba a fiatal építész Szkalnitzky Antal halálával, milyen kapcsolatot ápolt tehetségesebb hallgatóival – Hültl Dezső, aki később Hauszmann lányát, Gizellát feleségül vette, szintén ebből a hallgatói körből került ki. Seidl Krisztián – aki anyai ágon pedig Lechner leszármazottja – a hagyományápolásban, az építészeti és művészeti tevékenység folytatásában, valamint az oktatásban látja családi örökségét és küldetését. Marótzy Katalin (BME ÉPK, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) Hauszmann tanári munkásságát mutatta be, az általa oktatott tárgyakat,  valamint Hauszmann megítélését a diákok szemszögéből. Ehhez forrásként használta korabeli szakkönyveket, egyetemi jegyzeteket (Hauszmann által összeállítottakat, illetve a diákjai által készítetteket is), és a kari diákújság számait. Érdekes volt az Ókori építészet jegyzet tanulmányozása, és annak felgöngyölítése, hogy az egyes szövegrészletek, illetve illusztrációk mely szakkönyv alapján készülhettek. A kari diákújságok alapján Hauszmannt tisztelet övezte a diákok részéről, keveset humorizáltak a személyén. 

Kávészünetet követően Hauszmann Alajos épületeinek stílusával foglalkozó előadások következtek. Krähling János (BME ÉPK, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) Hauszmann tervezéskor alkalmazott kedvenc stílusa, a neo(reneszánsz) jegyeit mutatta be, példákkal szemléltetve, hogy mely épületnek milyen előképe lehetett a reneszánsz építészetből. Így láthattuk többek között Giulio Romano, illetve Michelangelo munkásságának hatását is, valamint a nagyoszloprend alkalmazásának dilemmája is érdekes adalék volt a témához. Papp Gábor György (ELTE HTK, Művészettörténeti Kutatóintézet) a neoreneszánsz stílus közelebbi vizsgálatával folytatta a megkezdett témát, budapesti Hauszmann-épületek vizsgálatával, arra is kitérve, hogy a belső terek esetében Hauszmann előszeretettel alkalmazott modern szerkezeteket, például az 1871-72-es Tüköry-palota földszintjén vasoszlopokkal tagolt vendéglő volt egykor. A Palazzo Strozzi mintájára épült Batthyány-palota érdekessége, hogy a belső tér nem követi a reneszánsz stílust, a tulajdonos képzőművészeti gyűjteménye például egy neobarokk belső térben kapott helyet. Rozsnyai József (PPKE, Művészettörténet Tanszék) Hauszmann neobarokk építészetét mutatta be a pályájukat a Hauszmann-irodában kezdő Korb és Giergl munkásságára is kitérve. Érdekes volt látni, hogy milyen nyugat-európai előképei lehettek (akár épületek, akár tervpályázati munkák) a New York-palota tornyának, vagy például Korb és Giergl Klotild-palotáinak. 

Az ebédszünetet követően került sor a Hauszmann hallgatói szemmel című kiállítás megnyitójára. Az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken Hauszmann-épületek homlokzatmakettjeit készítették el építészhallgatók, míg az Urbanisztika Tanszéken hallgatói fotókiállítást láthattunk Hauszmann épületeiről.

A délutáni szekció levezető elnöke Nagy Gergely volt, az előadások pedig az egyes épülettípusokkal foglalkoztak. Megyeri-Pálffi Zoltán (ELTE ÁJK, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék) Hauszmann igazságügyi épületeit mutatta be: a Markó utcai Törvénykezési és a Kossuth téri Igazságügyi Palotát. 1867 után, a közigazgatás és igazságszolgáltatás különválasztásával rövid időn belül kellett nagyon sok épületet megtervezni és felépíteni a kúriától egészen a járásbíróságokig. Kialakultak az épülettípusra jellemző térformák, például a várakozásra is alkalmas széles folyosók. Azt is érdekes volt látni, hogy egyetlen nagyobb tömbben hogyan biztosították az egyes funkciók szétválasztását és zavartalan működését a bíróságtól a büntetés-végrehajtásig. Fekete J. Csaba (BME ÉPK, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) előadása a Budavári Palotát építő Hauszmannt hozta egy kicsit közelebb, azt is áttekintve, hogy miként merült fel az igény a budai királyi reprezentatív terek létrehozására. Izgalmas időszak lehetett az Ybl Miklós által megkezdett palotabővítés átvétele, a tervek továbbgondolása és az északi irányú bővítés megtervezése. Érdekes volt látni, hogy mi mindent alkalmaztak a kor újításai közül, például elektromos felvonókat, vagy éppen telefont. Sisa József (ELTE HTK, Művészettörténeti Kutatóintézet / PTE Műszaki és Informatikai Kar) Hauszmann kastélyépítészetét mutatta be a rátóti Széll-kastélytól a ma sajnos romos állapotú csalai Kégl-kastélyon keresztül olyan építészeti remekekig, mint például a nádasdladányi Nádasdy-kastély. Érdekes volt látni, hogy sokszor a reprezentatív épületek mellett a gazdasági és egyéb funkciójú épületeket is Hauszmann tervezte, sőt, előfordult, hogy a bútorokat is. Gy. Balogh Ágnes (BME ÉPK, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) az oktatási épületeket tekintette át, köztük azokat a korábbi terveket, amelyek a Műegyetem főépületének tervezéséhez vezettek. A lágymányosi beépítést Czigler Győző tervezte, ahogy a CH és F épületeket is, 1905-ben bekövetkezett halála után azonban Hauszmann és Pecz Samu folytatták a beépítés tervezését – előbbi a K épületet, az azóta lebontott obszervatóriumot és a campust körülvevő kerítést, utóbbi pedig a könyvtárat és a HŐ épületet tervezte meg. Budapesten kívül Kolozsváron épült még Hauszmann-egyetemépület, itt orvostanhallgatók részére. Utolsó előadóként Székely Márton (BME ÉPK, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) következett, aki a kórházépületeket tekintette át. A 19. század második felében elterjedt pavilonos kórházépítési gyakorlat Franciaországból indult, és a járványok elleni védekezés hívta életre – ezt követte Hauszmann a Szent István Kórház tervezésekor. Személyes érintettsége segítette az orvosokhoz és a gyógyításhoz való empatikus hozzáállást: Gizella lánya néhány hónaposan himlővel fertőződött be, amelyet felesége is elkapott, és válságos állapotból gyógyultak meg. Érdekes, hogy bár a kórház főépületét Hauszmann egyszerű, dísztelen megjelenésűnek aposztrofálta, a mai szemlélő részletgazdag és jó arányú homlokzatot lát, hűen Hauszmann munkásságához. A pavilonos elrendezés helyett már tömbépületet tervezett a Vöröskereszt Egylet Erzsébet Kórháza számára, ami a mai Sportkórház – a fertőtlenítés elterjedésével már ez tűnt logikus és gazdaságos megoldásnak. 

Bővebben a Hauszmann 100 emlékév kapcsolódó programjairól a BME Építészmérnöki kar honlapján.