A skandináv országokban nemzeti romantikának nevezték el a századforduló évtizedében azt az építészettörténeti korszakot, amely az Osztrák-Magyar Monarchiában leginkább szecesszió néven vált ismertté.
Norvégia, Dánia és Svédország mellett az ekkoriban még a cári Oroszország függésében létező Finnország is létrehozta a csak rá jellemző nemzeti romantikáját, melynek vezéralakjává többek között Eliel Saarinen (1873-1950) vált, akinek 100-120 évvel ezelőtt megépült épületei a 21. században is remekül fémjelzik ezt a korszakot.
Az irodalomban, a képzőművészetben is megjelenő nemzeti ébredés az építészetben manifesztálódott igazán és az egész Európát megújító új építészeti mozgalom egyik csúcsteljesítményévé vált Saarinen és kortársainak új formavilágot, új anyaghasználatot megvalósító építészete.
Építészeti formanyelvük több helyről táplálkozott, és örömteli párhuzam, hogy a vele egyidőben, vagy az egy generációval később fellépő magyar építészekre is hatott. Itt elegendő Kós Károly és Árkay Bertalan munkáit megemlíteni.
Eliel Saarinen egyik legemblematikusabb munkája Helsinki főpályaudvara, mely minden olyan elemet magán hordoz, amely miatt az áltanosságban „szecessziósnak” nevezett stílusba sorolt épületek annyira izgalmasak és mozgalmasak mai szemmel is.
Az 1910 és 1914 között megépült pályaudvar együttesének legmeghatározóbb eleme a keleti oldali bejárat mellett magasodó óratorony. A pályaudvar 1919-es üzembe helyezésekor ez volt Helsinki legmagasabb tornya.
A pályaudvar félköríves főbejárata mellett jobbról és balról két-két szobrot látunk, melyek szintén karakteres elemei a hosszanti, déli homlokzatnak.
Az épület patinás lemezfedése, az egységes kőanyag használata és a feliratok összessége a hatalmas épületet mégiscsak befogadhatóvá teszik, ahová szívesen lép be az ember. Az íves váróterem századelős díszei pedig mára remekül egybeforrtak a belső udvar acélrácsos-üvegtetős, kortárs megfogalmazású lefedésével.
Ha Helsinkiben járunk, érdemes a részletekben elmerülve eltölteni itt egy órát még akkor is, ha nem szándékozunk vonattal utazni.
/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
